Fuss te is DK (Dagadt Köcsög) Gergővel!

Nemrég még 124 kg volt, ma már 90 alá fogyott és túl van már pár maratonon is. Eddig már több, mint ezren csatlakoztak országos mozgalmához a facebook-on, és számtalan követője van a blogján is.

Mai futóblogos posztjában a szenzációis „ilyen volt, ilyen lett” képgaléria önmagáért beszél. És most újabb lehetőségeket nyújt a futni és fogyni szándékozóknak, amelyben Monspart Sarolta lesz segítségére!

Ime róla a before/after fotó:

Képernyőfotó 2014-01-29 - 20.53.49

Hajrá!

Senior VB hírek

Ahogy már korábban írtam, beneveztem a Senior VB-re a 8 km-es mezei és a félmaratoni távokra.

A múlt héten a Csepel SC utódjának, a Csepeli DAC-nak lettem az igazolt versenyzője. A versenyengedélyem is megvan. A sportorvosi vizsgálatra március 12-re kaptam időpontot.

Az esemény honlapján még nem fogadták el a nevezésemet, de ez csak a hosszú átfutási idő miatt van.

A 8 km-es mezei versenyre eddig 10 országból 12-en neveztek. A beírt tervezett időm a 10. idő. Ez még semmit sem jelent, mivel én még nem tudok 32 percet, tehát még utolsó is lehetek. Képernyőfotó 2014-01-28 - 20.05.48

A félmaratoni távon már többen vagyunk. 14 országból 25-en neveztek:

Képernyőfotó 2014-01-28 - 20.19.37

Itt is ketten írtak be rosszabb időt az én tervezett időmhöz képest. Izgalmas. 🙂

Szekeres Ferenc sportpályafutása – Második rész: A három olimpia, és három országos csúcs

(Aki még nem olvasta volna: Szekeres Ferenc első rész kezdetektől az olimpiáig.)

1972 januárjától folytatódtak a 150-200 km közötti futott hetek. Májusban, Karl-Marx-Stadtban volt az első lehetősége, hogy megfussa a maratoni távon a 2:20-as olimpiai szintet. Részvételét egy 2:18:04-es idővel biztosította be. Június 4-én Ózdon második lett a Magyar bajnokságon (középen), Tóth Gyula mögött (tőle balra) 2:21:56-tal.

Szekeres1972Ózdimaraton másolat.jpg

A müncheni olimpiáról hosszan mesélt:

“Az 1972-es olimpiai felkészülés során a központi irányítás miatt a szövetség részére külön edzésnaplót kellett vezetnünk. Az akkori szövetségnek az volt az elmélete, hogy egy maratonfutónak nagyon sokat kell futnia és pont. Ennek az lett a vége, hogy egyszerűen túl lettem hajtva. Egész évben úgy éreztem, hogy nem mentek a lábaim. Erőltették a sok rendkívül hosszú futást. Volt olyan időszak, hogy 15 km-t futottunk reggel, délután meg 25-30 km-t. Csak nyomatni, nyomatni… Sosem tudtam kipihenni magam, mindig fáradt voltam, és úgy érzem, ez az Olimpia végül erre ment rá. Persze voltak más gondok is.

Szeptember 5-én hajnalban palesztin terroristák bejutottak az olimpia faluba és túszul ejtettek izraeli birkózókat. A túszdráma miatt – többek közt – a maraton rajtját is egy nappal eltolták. Ez egy kicsit megzavart. Nem mertem pihenni. Két nappal a futam előtt még kimentem edzeni a pályára 20×300-at. Csak úgy lendületesen 47-esekre csináltam, de nem esett igazán jól.

Szeptember 10-én 15 órakor 76-an rajtoltunk el a stadionban. Közvetlen a rajt után a 3. helyen futottam, majd kb. a 15. helyre álltam be, de szinte együtt volt a mezőny.”

Jobbról a negyedik 465-ös rajtszámmal, nem sokkal a rajt után:

letsrunsep500.gif

„8 km után erős hascsikarás jött rám. Mások simán leguggoltak a pálya szélén, és néhány másodperc alatt elvégezték a dolgukat, de én szégyenlős voltam, és kerestem a megfelelő helyet, ahol elbújhatok. 10 km körül egy parkon futottunk át. Kb. 40 méterre a pályától találtam egy elhagyatott bokrot. Olyan szűk, vacak nadrágot adtak, hogy alig tudtam lehúzni.

Végül mire visszaértem a pályára, már a teljes mezőny elment mellettem. 50 méterre futott előttem az utolsó srác, illetve az utolsó előtti. Elkezdtem pánikolni, hogy vége mindennek, és elkezdtem rohanni. A végére fel tudtam futni a középmezőnybe. Persze sok leszakadó és fejreálló is volt. Végül 33. lettem (2:25:17). Az eddigi legjobb időmmel az első 10-ben lehettem volna, de ez már csak elmélet.

A frissítéssel is probléma volt. Nem mertem frissíteni, sajnos ennek fontosságáról akkor még nem nagyon beszélt nekünk senki, pedig nagy szükség lett volna rá abban a hőségben. Mindegy, tapasztalatszerzésnek jó volt. Csalódottan jöttem haza.”

Ezen a rövid felvételen a rajt után fekete szemüvegben látható. A hosszabb összefoglalóban itt láthatjuk a rajtnál (a kettes pályán, fekete nadrágban, fehér trikóban. (2p.11-nél). Eredménylista itt.

Az olimpia után edzője elment a Csepelből, és Juhász Béla vette át a csoportot. A képen Béla bácsi a Csepel maraton (1973.10.28.) előtt éppen az utolsó taktikai utasításokat adja:

Szekres1973Október28Csepelimaraton.jpg

1973-ban egy alkalommal a nyári hőségben közepes iramban futott egy 50 km-t 3:15-re. Magának akart bizonyítani, hogy képes a maratoni távnál hosszabbat is futni. Ebben az évben Nyíregyházán szerezte meg az első maratoni országos bajnoki címét. (naplóbeszámolója itt). (1973-as kassai és csepeli maraton beszámolók itt) Ezekben az években – egészen 1975-ig – nem sikerültek az egyéni csúcsdöntések. Ha csak egy hajszállal is, de mindig elmaradt legjobb időitől.

A pár év stagnálás ellenére hatodik helyen végzett az 1974-es római EB-n (2:20:12) a 30 fok melegben, ahol ő lett a harmadik legjobb magyar pontszerző. Ezután nagyon sok meghívást kapott “nyugatról” is, de nem engedték csak néhány versenyre. Nagyon boldog volt, hogy 1974 Szilveszterén kiutazhatott a sao paulói szilveszteri futásra. (1974-es egyéb cikkek, beszámolók itt)

1975-ben Nyíregyházán újra országos bajnok lett. Ősszel már kemény alapozással készültek a montreáli olimpiára. Ki is kapott edzőjétől, hogy ellezserkedte a Karácsonyi időszakot, mivel azon a héten csak 150 km-t futott. Be is írt a naplójába.

“1976 tavaszán a mezei OB-n lesérültem. 600 méter után a vizesároknál a szegélyre akartam lépni, beugrottam Homoki Vince elé, aki a sarkamra lépett, és a cipőt is lerántotta a lábamról. Mire visszavettem a cipőt,  az élboly már 100 méterrel volt előttem. Összekaptam magam, és folyamatosan előzve a 7. helyen végeztem 39:15-tel (12 km). Utána a vérző lábamat a mentők látták el. Jó mélyre fúródott a szög a sarkamba. Mivel a csonthártya is sérült, másnap már ráállni sem tudtam, így végül a Sportkórházban kötöttem ki. (a teljes naplóbejegyzés itt)

 

3 teljes hetet kellett kihagynom, így nem sikerült felkészülnöm a májusi Karl-Marx-stadti kvalifikációs versenyre. Kaptam még egy lehetőséget, hogy júniusban Debnóban megfussam a 2:15-ös szintidőt, de dög meleg volt, és csak 2:21:11 lett belőle. (beszámoló itt) Így a montreáli olimpia számomra sajnos elment.”

Csalódottan, de újult erővel vágott neki az őszi idénynek. Szeptember 5-én a Népstadionban megfutotta élete legjobb 5000 méterét: 13:59′. A versenyen tizen futottak 14 percen belüli időt és ő lett a 10. Az október 3-i kassai maraton után (8. hely 2:22:02) október 31-én a csepeli maratoni (Bp. bajnokság) következett. (A kép egy másik csepeli maratonon készült a tököli forduló környékén):

SzekeresCsepelmaraton1.jpg

Ebben az évben létszámrekord volt, 162-en neveztek. Feri minden idei bánatát maga mögött hagyva, teljesen felszabadultan futva óriási egyéni csúccsal 2:16:55-el harmadiknak ért célba. (Beszámoló itt) 1976-ban összesen 8000 km-t futott.

1978-ban a szeptemberben a prágai a EB-n újabb egyéni csúccsal 2:15:45-ös eredménnyel a 14. helyen futott be. Azután október 29-én megnyerte a Csepel maratont, megszerezve ezzel a negyedik maratoni országos bajnoki címét. Ideje: 2:16:38.

December 3-ra különös meghívást kapott Fukuokába, melyet akkor a maratonfutók Mekkájaként emlegettek. A világ legjobb maratonfutóit hívták meg egy hatalmas viadalra. 107-en indultak és a „legrosszabb” futónak is 2:26:53 volt az egyéni csúcsa. Az indulók közül 48-nak volt 2:20-on belüli eredménye. Ezt a versenyt tartja a mai napig élete legnagyobb szenvedésének, itt volt élete legnagyobb fejreállása. Ekkor az alapozása kezdetén volt, nem a legjobb formájában indult. Végül 2:25-ös idővel a 44. helyen végzett.

„30 km még elég jó volt (1:36 körül), de utána jött a rémálom. 38-nál már nem bírtam. Megálltam és sétáltam 150 métert. A végén a stadionban, az utolsó 550 méteren öten előztek meg. A célban elkaptak, lefektettek, betakartak, levették a cipőmet. Hoztak frissítőt. 10 percig feküdtem, míg végre összeszedtem magam és fel tudtam ülni. Rettenetes volt. Otthon várják a nagy eredmény hírét, én meg 2 óra 25 percért itt fekszem félholtan” Érdekes a teljes beszámoló is.

1979 januárjában az újabb edzőváltás következett. Babinyecz József vette át a felkészítését. A profi szakember ismerte Feri minden rezdülését,  – évek óta együtt edzettek, hatalmasakat meccseltek egymással – a gyenge pontjait, melyeken javítani lehetett. Pl. a hosszú résztávok gyakorlását.

1979-ben az amsterdami maratonon új országos csúccsal, 2:14:45-ös idővel győzött. Tóth Gyula 1968-as ,11 éves országos csúcsát javította meg. A verseny után egy amerikai srác nekiadta a használt Nike cipőjét, ez volt az első igazán márkás cipője.

Július 21-én a szegedi maratoni OB-n 2:20:24-el ismét ő lett a bajnok. Ezután augusztus végén a montreáli világkupán futott 2:15:13-at, amely az 5. helyre volt elég. A moszkvai olimpiára már elég korán, október 15-én a a Mátrában kezdték meg az alapozást. Év végén ősszegezte 13 éves futómúltját: addig összesen 80.000 km-t futott!

1980 január 5-én néhány kerettaggal – majdnem egy hónapra – a nyárba,  Új Zélandra utaztak, ahol 2 felkészítő versenyen vett részt, többek között az aucklandi maratonon, ahol most már saját rekordját megjavítva újabb országos csúcsot futott: 2:14:44. Egy fotó Aucklandből a másik, 10.000 méteres ottani versenyéről. (Csepeles, kötött trikóban):

SzekeresAucklandúj zéland1980januar26 másolat.jpg

A Budapest Mezei Bajnokság harmadik helyének megszerzése után (12 km-en 37:03), március elején Tatára mentek edzőtáborba.

Április 26-án Amsterdamban futotta Moszkva előtti utolsó maratonját. Ezen a versenyen elért idejével tíz éven át tartotta az országos maratoni csúcsot. 35 km-től szépen ment fel a vezető bolyra. Részlet a naplójából:

„A 35 km 1:49:50 volt. Közeledtem az élbolyhoz. 37-nél megfogtam először a leszakadt japánt, el is mentem tőle egyből. Nagyon gyorsan futottam. Ulotértem a belgát és a holland Vriendet is. Melletük is elfutottam lendületesen, de ők jöttek velem. Nyomtam! A holland leszakadt. Ketten maradtunk Reveynnel, aki a római EB-n 5 lett előttem. Revansra készültem. Jött velem. 40-nél (2:05:45) robbantottam. Iszonyúan futottam, de alig szakadt le, amikor meg kezdtem kiengedni, megint jött fel rám. Ismét hajrázni kezdtem, futottam az életemért. Teljesen kifutottam magam, de megérte, mert második lettem: 2:12:35!!!!! Új magyar csúcs!!!!” A teljes beszámolója itt.

Július 17-én két héttel az olimpiai rajt előtt a Budapest bajnokságon futotta élete leggyorsabb tizezres versenyét. 20 indulóból a 3. helyen végzett 28:59,2-es idővel.

A moszkvai olimpia – a 43. maraton

Négy nappal a rajt előtt megfájdult a torka, és másnap már beszélni is alig tudott. A verseny előtti napon szerencsére már enyhült a fájdalom, és a futás napján pedig már a kis köhögés sem volt zavaró. A melegítés közben készült fotó:

Szekeres1980Moszkva.jpg

A játékosbejáró folyosón a nagy melegben kellett a rajt előtt várakozniuk. 17,15-kor, 26-28 fokban lötték el a futamot.

„A lendületes kezdést követően 2 km után lassult az iram. Együtt volt az egész mezőny. 5 km-nél indultunk el és a 10 km-es részidő 31:37 volt. Ezután megint lassultunk, de valaki – csak rövid időre is – mindig elkezdte lökni. 25 fős élboly alakult ki. Cierpinski a boly végén futott. A forduló után szokás szerint jött a robbantás. 23-ig bírtam, aztán leszakadtam. A 20. hely körül voltam. Egy ausztrál srác utol ért és fokozatosan mentünk fel az élbolyra.

 

30 km (1:34:10) után erős ellenszél volt. A lábaim kezdtek zsibbadni. Itt már tudtam, hogy fuccs a nagy reményeknek. 35 után egyre jobban zsibbadtam, a kézfejem is. Ez már a vég! Fukuokában is ilyet éreztem, amikor elfutottam magam. 40 km után próbáltam hajrázni. Tartottam a helyem, sok reményem nem volt a jobb helyezésre. 12. lettem 2:15:17-tel.”

Képernyőfotó 2014-01-07 - 20.20.54

A teljes beszámolója itt olvasható. Egy rövid összefoglaló video itt. (2:13-nál fut be). Erédménylista itt.

A márciusi tatai edzőtábortól a moszkvai olimpiai szereplés végéig a TELJES edzésnaplóját, versenyekkel, további külföldi edzőtáborokkal stb. itt nézhetitek meg. Van, aki idén ezt megpróbálja végigcsinálni? 😉

Folytatom.

Szekeres Ferenc sportpályafutása – Első rész: A kezdetektől az Olimpiáig

Szekeres Ferencről (1947) tudjuk, hogy 10 évig tartotta az országos maratoni csúcsot, a Wikipedián olvashatunk az elért eredményeiről. Nekem azonban sikerült lakásán feltárni legmélyebb titkait is: bepillanthattam futónaplóiba, megnézhettem régi képeit, olvasgathattam kézzel írt versenybeszámolóit, az újságokból kivágott, naplóiba beragasztott róla szóló cikkeket. Az időutazás közben arra gondoltam, hogy ezt az egész országnak meg kell ismernie. Remélem, hogy ez sokaknak erőt, motivációt ad majd.

Szekeresedz másolat.jpg

Abonyban született. Sportpályafutása a középiskolában kezdődött, ahol 2-3 évet kosárlabdázott. A csapat Budapest 3. helyezett volt, de ő komolyabb meccseken csak a kispadon foglalt helyet. Lejárt esténként a tornaterembe is focizni a haverokkal. Érettségi után abbahagyta a sportot és a Csepel Vas- és Fémművekben kezdett el dolgozni.

A mozgás viszont egy idő után hiányozni kezdett. Megismerkedett a bérelszámoláson dolgozó 800-as futónőnóvel, Töreki Gizellával, akit 1967 januárjában (20 évesen) lekísért a Csepel SC-be az edzésére. Nemcsak a nő volt a dologban, de szeretett volna ő is hobbi szinten futni. Kincses Lajos edzőnél jelentkezett és január 5-én már ment is a Barna nénihez a szertárba felvenni az első szerelését.

Másnap, az első edzésén 3 kört kellett futnia a pálya körül, amit ő félreértett, és az egész létesítményt futotta háromszor körbe, ami így összesen kb. 3,3 km volt. Megállás nélkül végigment, de teljesen kifutotta magát. A kezdő csoportban indult, de három héttel később már a haladókhoz került át. Január végén már lefutotta a csepeli híres, tízes kört is.

1967 február végén rendezték a csepeli Szabadkikötőnél az akkori futóévad nyitó mezei versenyét, a Rausch István emlékversenyt. Erre a legelső versenyére így emlékszik vissza:

“Már a bemelegítés is erős volt, mert az egyik jó futóval mentem el, aki 4:20-as iramban melegített. A versenyt végigcsináltam, nagyon elfáradtam, és egész jó helyen értem célba. Itt el is dőlt, hogy a hobbifutás helyett inkább versenyző szeretnék lenni.”

Ezután jöttek a tavaszi mezei versenyek és néhány hónap után már bekerült a legjobb öt csepeli futó közé, akik már évek óta csinálták:

“Jó volt a nálam erősebb futókkal edzeni, nagyon húztak és hétről-hétre erősebbnek éreztem magam. Akkor még kb. 60 km volt a heti adag, ami nekem még soknak számított. Kemények voltak az edzések, sokat futottunk a friss szántásban a bulgárföldeken. Heti két alkalommal jártunk tornaterembe, vezényelt gimnasztikákra, erősítésekre. Akkoriban még nagyon rossz cipők voltak, állandóan elverte a lábunkat, és hónapokig fájt a csonthártyám, de csináltuk, én pedig egyre jobban éheztem a futásra.”

1967. május elsején volt az első pályaversenye, ahol ő is meglepődött, hogy a 3000 méteres síkfutásban, szögesben, salakon a 2. helyen végzett 9:00:2-vel. Egy fotó arról a versenyről, Szekeres balról a második (a képen még a hatodik helyen):

Szekeres19670501.jpg

Mindez azt jelenti, hogy 4 havi edzés után már három perces iramban futotta a háromezret. Folyamatosan javítgatta idejét ezen a távon, és augusztus 31-én Pasaréten 8:36 os egyéni csúcsot futott. A rajt pillanatai:

Szekeres19670801 másolat.jpg

1968-ban utánpótlás-válogatott lett. Gdanskban 5000 méteren egyéni csúccsal, 14:38-al végzett a 4. helyen. Erről az évről sokkal beszédesebb ez a táblázat, amelyben összefoglaltam az éves futásait. Ezek részleteit, beszámolókat, saját kéziratokat stb. itt láthatjátok.

Az első maratoni

Őssszel a versenyszezon végén, a pihenési időszakban már csak focizni jártak le a pályára. Ekkor szóltak nekik, hogy el kéne indulni a november 7-e tiszteletére minden évben megrendezésre kerülő Csepeli maratonon. Kevés volt a csepeli induló és az csapat kapta a legtöbb pontot, amelyik a legtöbb sikeres befutóval rendelkezett. Eddig még 20 km-t is csak egyszer-kétszer futottak csapattársaival. Csináltak gyorsan a pályán egy 20 km-es felmérőt, ahol 1:10-et mentek. “Meg tudjátok csinálni!” – bátorította őket Kincses Lajos edző. Még volt hátra két-három hét.

“Odaálltunk és úgy eljópofáskodva a dolgot nekiindultunk. Nem volt tét, csak teljesítenünk kellett. 38 perc körüli 10 kilométerekkel mentünk, ami egy jóleső futás volt. A forduló után láttam, hogy egyre kevesebben vannak előttem. Ettől beindultam, és elkezdtem nyomni, a csapattársak már leszakadtak. Végül hatodiknak futottam be 2:34:47-tel.”

Ennek ellenére továbbra sem a maratoni felkészülés volt a cél, hanem az 1500–10000 méteres pályaversenyek és mezei versenyek. Abban az időben összesen három utcai futóversenyt rendeztek egy évben: a csepeli, ózdi és a szegedi maratont. Rengeteg pályaversenyen lehetett viszont elindulni. Szekeres ebben az évben összesen 2500 km-t futott.

1969-ben a maratoni táv (Csepel maraton 2:38:38) kivételével jól látszik a táblázatában, hogy szinte minden más távon javítani tudott egyéni csúcsain. Az éves futóadagja 3600 km volt. A képen a Bp. bajnokságon az „Előre” pályán a 800m (1:58,6) rajtjánál:

Szekeres1969előre.jpg

1970-ben már voltak 200 km-es hetei is, és továbbra is főleg 1500–10000 méteres versenyeken indult. Ezt követően sorozatosan futotta az egyéni csúcsokat maratonon: augusztusban az ózdi OB 2:34:40, október 5-én Kassa: 2:29:21. Ezzel végre felkerült az első osztályba és a szövetség javaslatára elkezdett edzőjével tudatosan a maratoni távokra készülni. A kassai és a csepeli beszámolója itt található. Az éves tervek és tényadatok pedig itt.

“1971-ben már az első negyedévben 2100 km-t futottam, Karl-Marx-Stadtban volt a nagy áttörésem (2:20:04). Ezzel a idővel átvettem a magyar ranglista első helyét, amit később Tóth Gyula (akkori országos csúcstartó, hatszoros országos maratoni bajnok, nemzetközi klasszis) visszavett tőlem, de ez már elég volt ahhoz, hogy rám, mint fiatal tehetségre jobban odafigyeljenek, és kerettag legyek a müncheni olimpiára.”

1971. szeptember 4-én délután 3 órakor nősült meg, majd első útjuk rögtön a Vasas pályára vezetett, mivel 3000 méteres verseny volt (8:12, egyéni csúcs, 3. hely). A násznép a pálya szélén, ünneplőben drukkolt Ferinek. A képen még az 5. helyen, már szemüvegben:

Szekeresesküvőnapján másolat.jpg

Az 1971-es terveket, eredményeket és beszámolókat itt olvashatjátok. Ősszel a dunavarsányi edzőtáborban kezdték el az alapozást és decemberben (csak ebben a hónapban 902 km-t futott) a Mátrában folytatták. A cél: 1972 München.

(Folyt.köv.)

Senior atlétikai világbajnokság – beneveztem!

Képernyőfotó 2014-01-13 - 15.28.33

Soha nem indultam még világbajnokságon. Igazolt versenyzőként esélyem sem volt. Később a triatlonos években viszont egészen közel voltam a dologhoz. A főiskolás triatlon OB-n az első öt helyezettet vitték ki a VB-re. 1991-ben hetedik, 1992-ben pedig nyolcadik lettem, így a VB szereplés kimaradt az életemből.

Tavaly novemberben tudtam meg, hogy 2014-ben március végén Magyarországon rendezik meg a senior atlétikai világbajnokságot. Fel is mentem a honlapjukra, amely akkor még meglehetősen döcögősen működött. Január elejétől viszont már elkezdődött az online nevezés és tegnap be is neveztem.Képernyőfotó 2014-01-13 - 15.15.16

24 év után újra szögescipőt húzok, mert az első VB szereplésem a 8 km mezei futás lesz március 25-én a Városligetben. A második futásom pedig március 30-án a félmaraton. A 3000 méteres fedettpályás szereplés is egy dédelgetett álom volt, de ez sajnos már nem fér bele.

Az alapozást már novemberben elkezdtem és úgy érzem jól haladok, pedig még nagyon lassú vagyok és a tavalyi időeredményeimet még meg sem közelítem. Februárban kezdem el a felpörgető edzéseket.

A VB-n nincs szintidő, bárki indulhat, aki befizette a nevezési díjat, tagja egy sportegyesületnek és van versenyengedélye. A következő 2,5 hónapra tehát megvannak a tervek, azon túlra egyelőre még nem látok, és még nem is érdekel mi lesz a folyatatásban. Csak a VB-re koncetrálok.

Életem legelső futóversenyén utolsó lettem, és most sem érdekel ha utolsó leszek, csak az, hogy részt veszek egy ilyen viadalon. Az persze nem kérdés, hogy mindent meg fogok tenni a jó szereplésért.

Egyébként nagyon várom már a doppingvizsgálatot. Állítólag bárkit ellenőrizhetnek. Már előre látom az újságok főoldalán a cikket: „Szuflavédert a Tököli-parkerdőben pisiltették meg a szigorú doppingellenőrök” – vagy valami ilyesmi. 🙂

Az esetek döntő többségében nem szoktam lemondani semmiről egy verseny kedvéért. Ha előző nap pl. buli van simán bevállalom. Sok versenyen szerepeltem már jól másnaposan is.

A VB kedvéért kevéért viszont most megteszem, mivel egy teljesen új étrendre tértem át. Decemberben kezdtem a ráhangolódást kevesebb zsíros kajával és több gyümölccsel és salátával, de január elsejétől már szigorú előírásoknak megfelelően étkezem. Flóbert étrendnek csúfolom, amelyet személyre szabottan, nekem készítettek.

DSC_7990

Egyáltalán nem szenvedek tőle, beépült szépen a mindennapjaimba, de teljesítménybeli javulást így két hét után még nem tapasztaltam. Nem is biztos, hogy lesz ilyen, de legalább érzem, hogy mindent megtettem a lehető legjobb szereplésért.

Csábítóan néznek rám az asztalon a karácsonyi maradék szaloncukrok és sütik, de én csak mosolyogva intek nekik: páááá, kis aranyom páááá!!!

Lubics Szilvit nem sikerült elvinnem! – Murakeresztúri futókaland

Most hétvégén egy felmérőt akartam futni, de sajnos senkivel nem tudtam időpontot egyeztetni. Ígyhát felütöttem a versenynaptárat. Murakeresztúron – Nagykanizsától még 15 km-re, a Horvát határnál – rendeztek egy versenyt. Nem volt kérdés, hogy szombaton bevállalom azt a kb. összesen 4,5 órás autózást. A tempomatot 130-ra állítottam és hasítottam az M7-esen. Nem előzőtt meg senki, autóval is alig találkoztam.

8:25 körül Kanizsán lefordultam Murakeresztúr felé, majd kb. 100 méterrel később két futócuccba öltözött embert láttam meg a beszélgetni a buszmegállóban. Azt hittem várják a buszt. Reflexből jobbra tartva lefékeztem és megálltam mellettük. Lehúztam az ablakot és kiszóltam: “Ti is a futóversenyre jöttök? Szívesen elviszlek benneteket!” A hölgy mosolyva válaszolt: “Köszi, de mi futva megyünk”. Ekkor ismertem fel, Lubics Szilvi volt, futótársával Bekk Csabával.

8:40 körül, elsőként érkeztem meg a murakeresztúri iskolához. Bementem és egy kedves hölgy, Dr. Rácz Erika – a főszervező – beinvitált a tanári szobába és teával kínált. Eközben egy férfi az okleveleket írogatta alá. Le akartak vinni megmutatni a Drávát. Régen éreztem ilyen őszinte vendégszeretetet, jól esett. Nagyon marasztaltak, de 9 után már mennem kellett kenni, öltözni, melegíteni.

3-6-12 és 21 km-es távok voltak, összesen 74 indulóval. Nagyon családias verseny volt. A 10 órás rajt után nagyon sokan voltak előttem, főleg az általános iskolások kezdtek be nagyon. Felvettem egy lendületes tempót és az első 5 kilit a kanizsai futóklub elnökével, az ultrafutó Rudolf Tomival futottam. A rövidebb távon indulók a megfelelő pontokon sorra fordultak vissza és hat km után már csak a félmaratonisták voltak előttem. 100 méterre futott el tőlem Tomi és egy másik srác. Ők vezettek én voltam a harmadik.

Kisebb dombok színesítették az útvonalat, és az összesen 200 méter szintes pálya rendkívül változatos volt. Terepen és aszfalton futottunk felváltva főleg erdős helyeken, de volt nehezebb homokos szakasz is. 9-10 km-nél már 500 méterre duzzadt az élboly előnye. Itt hirtelen felfrissültem és ritmust váltottam. Ezután viszont már nem láttam őket.

12 kilométernél egy kis tavacskát kerültünk meg, és egy kis hídon is átfutottunk. 13 km körül az egyik segítő drukkolt: “Hajrá, te vagy az első!”. Mi van? az nem lehet, itt valami gáz van. De a következő segítő is ezt mondta. Vajon Tomiék eltévedtek? 18 km-nél egyszercsak 300 méterre előttem megláttam őket. Begyújtottam a rakétákat, de nem értem utol őket, harmadiknak futottam be.

IMG_6526.jpg

Lubics Szilviék, 12 km-en indultak. Miután mindketten megnyerték a kategóriájukat hazafefelé is futva mentek. Gondolom egy maratoni összejött nekik aznapra.

A szervezők zsíroskenyérrel, hagymával és teával vártak minket a célban. A zuhanyzáshoz még törölközőt is adtak, lesték minden mozdulatunkat, nagyon kedvesek voltak. Nem volt nevezési díj, ehhez képest ötcsillagos kiszolgálást kaptunk. Itt minden futó fontosnak érezhette magát.

Az eredményhirdetés is zseniális volt. 20 perc alatt lepörgették mind a négy táv összes kategóriáját. Ráadásul valahogy úgy tűnt, mintha a pódium előtt várakozó futók mindegyike kapott volna valamit.

Lesz még idén versenyük, szeretnék ide visszajönni. Köszönöm szervezők, viszlát Murakeresztúr!

Képernyőfotó 2014-01-11 - 19.06.40.png

És a dobogón:

DSC_0031