Jár a hátmosás a VB szereplésért!

28. lettem a korosztályomban a félmaratonon a veterán világbajnokságon. Azt gondolom, ez így jól is hangzik. A VB 28. helyezettjének pedig jár egy fasza kis hátmosás. Eljátszottam otthon a sztárt! (úgy, mint Lali az Éjjel-nappal Budapestben) Timi és a gyerekek a felső szinten voltak, számítógépeztek, én pedig, éppen a jól megérdemelt forró kád vízemben ültem.

Nagy csend volt fent. Nagyképű stílusban szóltam fel: „Naaaa!? Kit érhet az a megtiszteltetés, hogy megmoshatja egy VB 28. helyezett hátát?”

Néma csend! 10 mp után Kata lányom felkuncogott, erre jött Kriszta is, aztán felváltva, majd egyszerre hahotáztak, ezután Timi is bekapcsolódott! Hangos röhögés fent!!! Aztán már én is röhögtem! Dráma 🙁

És az én hátammal mi lesz? Végül én mostam meg!

Függöny!

Futás három megyén keresztül

Péntek este hétkor már aludtam. A környék a kedves vendéglátóiról ismert. A töki szomszéd 2013-as borait kóstolgattam és nagyon megütött. Felmentem a tanyámra és a tévén azonnal elaludtam. Reggel 7:40-kor vettem észre, hogy Csanya hívott előző este fél nyolc után, aztán SMS-t is küldött, hogy szombat reggel 7-kor találkozzunk Telkiben, hogy fussunk egyet terepen. Sajnáltam, de ez most nem jött össze.

Féltem így is, hogy másnaposan meg tudom-e csinálni azt a kb. 20 km-es hegyi terep kört, amely tényleg három megyén halad át (Pest, Komárom-Esztergom és Fejér) és kb. 500 méteres szintemelkedés van benne. Nekem jelenleg ez pont elég. A képernyőfotón jól látszanak a megyehatárok:

Képernyőfotó 2014-04-21 - 10.07.52 Egy kattintás ide a folytatáshoz….