Tilos csakúgy udvarolni a lányomnak, ahhoz futni is kell!

Minden lányos apuka életében eljön az a rémálom, amikor kislánya hazaállít a pattanásos arcú serdülő udavarlójával, aki fülig érő szájjal vigyorog az ajtóban, és köszön, hogy: „Csókolom!”. Rosszabb esetben: „Csókolom, drága apuka!”. A víz kiver! Na neeeeeem, én ezt nem akarom!

Az első találkozásomat a potenciális udvarlóval csakis az atlétikapályán tudom elképzelni. 25 körös versenyre hívom ki, de természetesen a bemelegítést külön csináljuk. Egy pillantásra sem fogom méltatni, még a rajtvonalnál sem. Viszont, ha megelőz, akkor jöhet hozzánk a vasárnapi ebédre!

A lányomat már felkészítettem erre, aki természetesen csak röhög a dolgon. 😉

Egy futó beszólt a Vivicittán a járókelőknek

A múltkor írtam, hogy ugyan kevés sikerrel, de a feleségemnek, Timinek próbáltam drukkolni a Vivicittán a félmaratonon. A céltól 800 méterre lehettem, amikor a járdán szép lassan, háttal a cél felé araszolva néztem a beérkezőket és kerestem köztük Timit. Ekkor valaki fennhangon, nagyon csúnya stílusban kiszólt a tömegből a járdán sétálóknak (nagyjából):

Lehet ám drukkolni! Nekünk ez már a célegyenes. Végigcsináltuk a félmaratont, lehet drukkolni ott a járdán mindenkinek, nem csak sétálgatni!

A srácot hamar kiszúrtam, ki sem nézett oldalra, csak maga elé bámulva nyomta a szöveget. A levegő megfagyott egy pillanatra. Én se köpni, se nyelni nem tudtam. Mi, járókelők összenéztünk, de senki nem szólt vissza egy rossz szót sem.

Szurkolásban igaz még messze nem tartunk ott, mint bizonyos országok, de ezzel a mentalitással sem fogunk odajutni. Sőt, ez inkább elriasztja az embereket, engem legalábbis mindenképpen. Legszívesebben visszakiabáltam volna neki valami csúnyát, de nem tettem.

Asics dráma a mosógépben

Tegnap este betettem a melegítőimet, futógatyáimat az Asics (360 km van már benne) és a Nike cipőmet a mosógépbe, hogy a mai versenyen – a hagyományokk szellemében – tiszta cuccban tudjak indulni. Csináltam a dolgom közben, de Timi szólt, hogy szenved a mosógép. Két pár cipővel és a melegítőkkel telepakolva szenved, persze, így nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak.

Este tízkor kinyitottam a mosógépet, hogy kiteregessek. Ekkor jött a dráma. Az Asics csukám balosa beszorult és a gép egy csíkot metszett a talpába és a belső talpéléből is kiharapott egy darabot. Kérdéses, hogy tudok-e még futni benne és hogy mennyit. Pedig úgy szeretem. 🙁

fotó 2 DSC_8729

A lemorzsolódott gumidarabok átvették az öblítő szerepét és minden futócuccom gumiszagú lett. Timinek a teregetés után az volt a legnagyobb baja, hogy gumiszag lett a lakásban.

Függöny!

1000 méter maxra

A tegnapi pihenő nap jót tett. Nem akartam már erősen futni a hétvégi Négy Évszak Maratonig, csak pár könnyű hatost, utána meg sokat lazítani. De tegnap este úgy döntöttem, hogy ma, szerdán megpróbálok futni egy ezret maxra, hátha az felráz egy kicsit. Ha nem megy leállok, ha megy akkor meg lököm.

Reggel 7,15-kor már a pályán voltam. 6 km helyett csak 3 km-t melegítettem, majd gimnasztika és szögesben 10 db 100 méter fokozó futás következett. A szokásostól eltérően már a harmadikat egész gyorsan tudtam futni, jól sikerült a bemelegítés.

2005-ben futottam utoljára 3:20 -on belüli ezret, 3:17-et, azóta csak 3:24-et sikerült. Gondoltam, ha megy, akkor jelen állapotomban fogcsikorgatva összejöhet egy 3:30-3:35 közötti ezer. Ehhez kb. 84-85 mp-es négyszázakat (köröket) kell futni.

Odaálltam és nekilódultam. Jól ment, és nem éreztem gyorsnak még 200 méter után sem  a tempót. 400 méternél ránéztem az órára: 78 mp. Most erős voltam fejben és 1:59 volt a 600 m, és 2:40 a 800 m. Az utolsó kétszázon már mindehol vettem a levegőt. Nagy hajrának éreztem a végét, de nyilván nem volt az, és az idő: 3:19 lett.

2005-ben – amikor a 3:17-et futottam – még nem volt a Nike+ alkalmazás, ezért szerinte most egyéni csúcsot futottam.

Képernyőfotó 2014-05-21 - 17.39.21

Nagyon örülök, de ez messze nem jelenti azt, hogy a 40 perc is menni fog 10 km-en. Addig már csak egy átmozgatást tervezek. Ettől most kicsit jobban is érzem magam. De csak egy kicsit.

Már nincs sok hátra

Kimerültem. Sok volt ez az év, nem megy most úgy a futás, ahogy szeretném, ahogy az első negyedévben ment. Pihennem kellett volna a VB után, április elején egy-két hetet, de annyira bennem volt a futhatnék, hogy nem tudtam megálljt parancsolni magamnak.  Úgy érzem hiba volt. 16 versenyen vagyok túl idén. Máskor ez éves adag szokott lenni.

A mostani edzéseket rendre kudarcként élem meg, megállok menet közben, félbehagyom, alkukat kötök magammal, – bár a versenyeken mégsem ezt érzem, de ott sem megy úgy a futás – megcsömörlöttem. Ilyenkor meg kell állni, nehéz döntés, de meg kell. De még pár napig nem lehet.

A megfogalmazott idei terveim között szerepelt egy 40 percen belüli 10 km teljesítése. Most szombaton lesz a Négy Évszak maraton következő, tavaszi etapja, a szokásos negyedmaraton Pusztaszabolcson. 10,6 km körül van a táv, aszfalton, sík terepen. Ha nincs szél és nagy meleg, lehet jó időt futni. Szombatra viszont 28 fokot jósolnak. Ehhez a hőmérséklethez pedig nem vagyunk mostanában hozzászokva.

Februárban itt picivel 45 percen kívüli időt mentem. Örülnék, ha ez most 44 perccel kezdődne, de ha nem, akkor majd ősszel megcsinálom a Senior 10 km-es országúti OB-n. Ezt még le akarom futni, aztán pihenek. Hogy egy hetet, vagy kettőt? – nem tudom. Azt akarom érezni, hogy hiányzik a futás. Éhezni akarom! Július végén a Senior 5000 méteres OB-t is kihagyom, ha nem tudok megújulni.

Addig pedig bringázni és úszni fogok. Szasza és DK idei posztjait egyben értelmezve, sportolva fogok munkába járni. Nem futva, hanem bringával megyek és lesz nálam pumpa is. 🙂 Lesz egy három napos, 300 kilis bringatúra is a barátokkal. Meglátjuk.

Már nincs sok hátra. Pihennem kell.

Új Nike cipő – azt hittem elszabták

Néhány hónapja – még az Asics vásárlás előtt – rendeltem egy Nike Lunareclispse 4 tipusú cipőt. Hozzáértők azt mondták, hogy ez a tipus nekem való, stabil, klassz és érdemes kipróbálni. Még képen sem láttam előtte, csak beírtam a méretet és lerendeltem.

Nos a cipő megérkezett, de azt hittem gyártási hibás. Vissza akartam küldeni, mert azt hittem a fűző részt elrontották és ferdén varrták rá. De aztán felmentem a netre és megvilágosodtam. Kicsit kifelé dől, futni még nem futottam benne, csak séta közben kóstolgattam, így még nem tudok véleményt mondani róla, csak azt, hogy ronda! Ez ferde fűzős rész ez nem jön be nekem, de bevallom valamiért mégis vonz.

Így néz ki:DSC_8728

Szegény nagymamámnak volt kinézetre hasonló cipője, amikor egy középiskola konyháján dolgozott. Enyhén duzzadtnak néz ki benne a lábfej és kifelé dől. (csak nem fehér) Nem akarom lehúzni, futásra vettem és nem szépségversenyre. Derüljön ki mit tud futás közben.

X. Tárnoki Tófutás

Az éjszaka keményen kopogott az eső a házon, leszakadt az ég, de ez különösebben nem szegte kedvem, hogy átmenjek Tárnokra a versenyre. 20 perc volt az autóút, és gyors volt a regisztráció, és a rajtszámátvétel is. Hosszú melegítést terveztem, így hamar el is indultam a sáros pályán, gondoltam megnézem hol lehet rajta a legjobban futni.

IMG_6997

A kitaposott részeken tapadt a sár és nehezedett a cipő. A füves részek hamar lemosták a cipőről sarat, de az meg nagyon egyenletlen volt, mintha lóversenypályán lennék. Sehogy sem volt jó igazán futni rajta. A szervezők szóltak, hogy a pálya felénél, a tó mögötti szakaszon van két hatalmas pocsolya, ott majd figyelni kell. Ezeket figyelembe véve azt gondoltam, hogy óvatos leszek, semmi értelme májusban összeszedni egy sérülést a szezon elején. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Komárom-Komárno futóverseny 2014. május 1.

Két éjszakára foglaltunk szállást a Hotel Pokolba. Igen, Hotel Pokol! Így nem volt kérdés, hogy a lányaim is izgatottan jönnek. Voltunk már párszor családosan, de eddig – a tavalyi  kivételével –  csak én futottam. Idén viszont Timi 10 km-en, Kata lányom pedig 5,5 km-en versenyeztek, így az egész külön öröm volt számomra.

Persze az örömöm nem volt ekkora a rajt előtti egy órában. Most nem csak magammal, de a családdal is foglalkoznom kellett, így kissé stresszes volt a dolog.

Mivel idén innen futottunk át, ezért meg kellett oldanom, hogy a kisebbik lányom, Kriszta eljusson a célhoz és ott várjon bennünket. Így a rajt előtt 50 perccel átvittem kocsival, majd leparkoltam a kocsit a hídnál lévő hotelhez. Éppenhogy odaértem, mert pont akkor zárták le a hidat és kezdett nőni a kocsisor. Marha nagy mázlim volt. Indultam melegíteni a rajt felé.

fotó Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Sportos vacsora

Este gondoltam kipróbálom az új turmixgépemet. Eddig még csak gyümölcsturmixokat csináltam, zöldségeset még soha. Ez a cucc állítólag még a jeget is szétveri, ezért kiváncsi voltam mit csinál a zöldségekkel.

A szokásos zöldségeket aprítottam bele, ahogy a képen is látszik: paradicsom, paprika, retek, saláta, uborka, répa és káposzta. Így nézett ki:

IMG_6991

Egy kattintás ide a folytatáshoz….