Szálkai triatlon – 20 év után újra kipróbáltam

20 év kihagyás után, a múlt hétvégén újra indultam egy triatlonversenyen Szálkán és hatalmas élménnyel gazdagodtam. 4 teljes évadot triatlonoztam a 90-es évek elején. Itt Szálkán rendhagyó táv volt: 500 m úszás – 45 km kerékpározás és 10 km futás. Sajnos sokat nem tudtam készülni rá, erős bringa- és úszóedzésem nem is volt. Az 500 méter úszás 10 perc alatt megvan edzés nélkül is, de azért hat úszóedzést csináltam.

A kerékpár volt a kritikus, mert a családi és baráti túrákon kívül nem sokat bringáztam idén (kb. 1000 km), csak az elmúlt két és fél hétben csináltam komolyabban.

Béres Attila azt mondta 3 nappal a verseny előtt, hogy nem is vagyok igazi triatlonos, ha nem szőrtelenítem a testem. Micsoda ???? Másnap már a kozmetikusnál voltam. Végigkente gyantával a lábamat és ahogy egy nyulat megnyúznak, egy jólirányzott mozdulattal letépte a lábamról az összes szőrt. A mellkasomat leborotváltam, Kata lányom pedig majdnem kopaszra nyírta a fejem.

Erre az egy alakalomra nem ruháztam be triatlonos ruhára, a hagyományos fürdőgatya és trikó szerelést választottam. 23 éve, amikor Darnyi Tamással beszélgettünk elmondta, hogy 50 méteren akár egy másodpercet is számíthat a szőrtelen test. Itt ez most annyira nyilván nem volt fontos, de véresen komolyan vettem!

A verseny előtti nap, péntek reggel még lementem úszni egy könnyűt, és csakúgy hasítottam a vizet szőrtelenül, igazi cápának éreztem magam. 1000 métert úsztam csak és benne csak egy db 200 métert mentem gyorsban, csak a stílusra figyelve, de lemértem, és 3:26 lett.

Kata lányom nagy örömömre elkísért a versenyre és péntek délután négykor már le is értünk Szálkára, a szekszárdi dombok környékére. (Ezt a versenyt Nedus Nedelka József ajánlotta, azt mondta ez tökéletes lesz nekem, mert egy jó hangulatú, amatőröknek rendezett verseny.) Sátratvertünk a kempingben és indultam is nevezni a versenyközpontba.IMG_7757 Az esti tésztapartit szinte csak kettesben töltöttük Katával:

IMG_7762Ezután mentem még bringával egy könnyű 10 km-t a pályán, aztán hamar el is aludtam.

Reggel Kremmer Zoli – mai napig aktív országos szenior bajnok triatlonos, akivel annó “együtt” nyomtuk – odajött még a sátorhoz és együtt ellenőriztük a bringa guminyomását aztán ő ment is szpíkerkedni. Igen, ő ebben is nagyon jó. Bevallom jólesett atyáskodása. Egyébként Kremi pár nappal a verseny előtt felhívott és 20 percig mesélt mit, hogyan csináljak. Kicsit előhozta az agyamból, a már régen learchivált tudást.

A fizikai állapotomon változtatni már itt már nem tudtam, de a depóban az öltözési sorrendet még sokszor átismételtem. Gyakorolni ugyan nem gyakoroltam, de, hogy mit milyen sorrendben veszek fel az úszás után, azt memorizáltam. De erről majd később.

Fél órával a rajt előtt futottam egy km-t, majd alapos gimnasztikába kezdtem. 10-12 perccel a rajt előtt a beugrottam a vízbe és 3-400 méterrel melegítettem. A pálya és a depó területe:pálya2

A pálya belátható volt, 500 méter, rendkívül egyszerű. Sokan voltunk a vízben, Kremi visszaszámolt, aztán megszólalt a duda és indulás.

DSCN1695

A mezőny túlsó szélére helyezkedtem, itt kisebb a tülekedés, összecsapás, rugdalózás. Kilőttem rendesen. A karom erejére csak 9-10 percig volt szükségem a következő kb. 2,5 órában, így azt most lehetett keményen hajtani. Kb. 300 méterre volt egy nagy sárga bólya, azt kellett belőni és balról kerülve a cél felé úszni. 10-15 karcsapásonként felnéztem mindig, hogy irányban vagyok-e. Képes vagyok más irányba úszni, ha nem figyelek. Nagyon mentem, legalábbis ezt éreztem, de 1:45-nél gyorsabb százakra nem számítottam.

Néha beleúsztam valakibe, összecsaptunk valakivel, aztán jött a bólya, és már fáradt a karom. Megkerülve a bólyát, már a kék színű úszócélkaput lőttem be a parton. Kb. 200 méter volt hátra. Hármas levegőről itt már kettesre váltottam. Fél szemmel láttam, hogy nagyon sokan tartanak még a bólya felé, de azt is láttam, hogy előttem is sokan vannak.

A depóban a következő tennivalók voltak sorrendben: törölközőre rálép (szárad a láb), gumis rajtszámba belelép, csípőre felhúz, aztán a feltekert kikészített trikó jött, amit vizesen nem tudtam felvenni teljesen, de tudtam, hogy a bringán 3-4 km után megszárad és majd rámjön magától. Napszemüveg fel, sisak fel, bringáscipőt kézbefogni, és a bringával futás ki a depóból. Azért nem itt vettem fel a bringáscipőt, mert depóból kifelé egy kb. 5 méter magas emelkedőn kellett felfutni és Kremi tanácsára (nem futottam még soha bringás cipőben, rövid szakaszon sem) csak fent (a bringáraülés előtt) bújtam bele a cipőbe.

A depóban egyébként kb. 200 métert kellett megtennem, közben elfutottam a szpíkerkedő Kremi előtt is, aki nyomta nekem az adrenalint a mikrofonba:

És itt van Szabados Karcsi, akiről már beszéltem, hogy 20 év után tért vissza a triatlonsporthoz és nagyon-nagyon előkelő helyen jött ki a vízből.

A 30. helyen jöttem ki a vízből, és legalább öt helyet nyertem még a depóban. Vártam, hogy nyomhassam végre a bringát.

IMG_4975

cipőfel

Így zajlott a dolog élőben:

Folytatom.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.