Alázat és tisztelet

A futással kapcsolatban sokat hallom és olvasom ezeket a szavakat. Azt, hogy valakinek a teljesítményét, eredményeit, a futás iránti elhivatottságát (stb.) tiszteljük azt értem.

Egy blogbejegyzésben ezt olvastam:
“Nagyon örülök az eredményemnek, de úgy érzem még több alázat és tisztelet kell a futáshoz, hogy még jobb lehessek” – Mi van? Na ezt legyen kedves, és magyarázza már el nekem valaki. Én ilyenről ugyanis még nem hallottam.

Hogy kell a futást illetően alázatosnak lenni? Ettől tényleg javul a futóteljesítményünk? A javuló teljesítménynek, jobb eredménynek nem az edzésmunkához (stb.) van köze, hanem az alázathoz?

A másik kedvencem:
“Még jobban kell tisztelnem a hegyet!” Tényleg?! Tisztelni kell a hegyet, mert akkor majd gyorsabban futok fel rá? És ha én tisztelem a legjobban, akkor majd én futok fel rá a leggyorsabban? 🙂

DSC_9214Ki érti ezt? Én nem.

1989 után újra maraton, sőt egy kicsit “ultra” is.

Böhönyén (Nagyatádtól 22 km-re) aludtunk az éjszaka egy kis panzióban, amelynek alsó szintjén egy kocsma üzemelt. Péntek este lévén éjfélkor meg is szólalt a tuctuc és üvöltöttek a fiatalok, mint az állat. Éjfél és egy óra között azzal voltam elfoglalva, hogy oldalrafordultam és a nagypárnát apróra hajtogatva nyomtam a fülemre, hogy ne halljam azt a szart. 5 órát azért sikerült aludnom. (Aki ezt nem érti lsd. előző poszt)

Velencére menet azon gondolkoztam, hogy hogy fogok majd futni. Szerettem volna 25-30 km-t menni, ez nekem egy jó kis alapozóedzés lett volna. Van 4 órám, közben meg tudok állni, nyújtok, frissítek, sok kiállással, pihenővel simán meg tudom csinálni. Otthon egyedül ez nem hiszem, hogy menne. De benne volt az is, hogy – ahogy mostanában lenni szokott – 15 km-től lassulok majd, beállnak megint a lábaim és akkor kiállok. Feleslegesen nem kínzom magam. A harmadik verzió pedig az volt, hogy lefutom a maratont és még pár száz métert, hogy 25 év után újra maratonfutónak, mitöbb “ultrafutónak” is mondhassam magam. Nem látszott lehetetlennek az első két órában az 5 perces iram (24 km), majd a 3. órában egy 10 és a 4. órában egy 8 km lefutása, de azért ezen hangosan felnevettem a kocsiban.

9:15-re érkeztem Velencére. Nem találták a négy órások között az előnevezésemet. Levelem (lsd. előző poszt) célba ért, áttettek a kétórásba, de erről értesítést nem kaptam. Itt viszont már eltántoríthatatlan voltam, szóltam, hogy négyórán szeretnék indulni, így kaptam is új rajtszámot, chipet.

Fél óra volt a rajtig. 13 fok volt, de azért kentem egy kis nicoflexet. Összeszedtem a kocsiból mindent, amire menet közben szükségem lehet (Citrokalcium, magnézium citrát tabletta, vazelin, váltás póló, cipő, törölköző) és odamentem a rajthoz, ahol a versenyközpont is volt és letettem a sátrakhoz a cuccaimat.

Kis gimnasztikával, nyújtásokkal terveztem a melegítést, (futni nem akartam) de ekkor eszembe jutott, hogy nincs energiazselém. A Nutrendnek volt egy külön sátra, ahol lehetett zseléket vásárolni. Vissza kellett futnom a kocsihoz pénzért és vettem hármat, de akkor már 10 perc sem volt a rajtig. Nem sikerült normálisan bemelegíteni. Elrajtoltunk. Együtt indult a 2-4 órás futam és a 6 órás OB mezőnye. Folytatás

OptiVita Ultrafutó Kupa, Velence

Beneveztem az OptiVita Ultrafutó Kupa idei 6. állomására a 4 órás futásra, amit egy 1150 méteres körpályán, most szombaton Velencén rendeznek. A pályatérkép:

velenceBe voltam rúgva, amikor elküldtem a nevezést, józanul nem csináltam volt ilyen marhaságot, és persze nagyon okosan, ott és akkor, azonnal utaltam is a nevezési díjat. Kis szerencse, hogy nem a 6 órásra neveztem.

Csak másnap délelőtt tudatosult bennem, hogy mekkora baromságot csináltam. Rögtön írtam is a szervezőknek, hogy nem kérek vissza pénzt, de ha van rá lehetőség tegyenek át a két órás futamra. Nem jött válasz. Gondoltam itt is a fogott bábu lép szabály érvényesül, tehát ennyi volt, nincs visszaút. Nagy szeretettel, és mosolyogva várnak a szervezők a 4 órás versenyre. Klassz. Folytatás

Várpalota Félmaraton

Ahogy már írtam, az elmúlt három évben itt mindig sikerült az előző évhez képest egy picit jobb időt futnom. Tavaly 1:31:02-t mentem, és – a rossz állapotom ellenére – idén is simán benne volt, hogy megdöntöm a tavalyi időmet. (A pálya 5-600 méterrel rövidebb) Ez a verseny eddig mindig jól ment, és én hittem abban, hogy hiába is vagyok mélyponton, ez lesz majd az a megmérettetés, amely majd segít kikecmeregni a gödörből. A pálya: Képernyőfotó 2014-11-02 - 17.39.35

Az előző években 10 fok volt a rajtnál, és 13 fokban értünk célba. Rövidgatyás verseny, kis Nikoflexet mindig használtam, de idén sajnos csak 7 fokban volt a rajt és 10 fokban volt a célbaérkezés.

Megkockáztattam azért most is a rövidgatyát, de a rajt előtt egy órával ezúttal vastagon ment fel Nicoflex. Ennek a segítő hatását a verseny közben egyáltalán nem éreztem. Sajnos nekem ez hideg volt kisgatyában.

A rajtot követően beálltam egy kb. 4:25-ös tempóra. A pálya oda-vissza megy, csak Ősit futjuk körbe, de aztán ugyanazon az úton is jövünk vissza. Ha menet közben szarul megy a futás, akkor egyszerűen nem lehet leállni. Kimelegedve 8-9 fokban, rövidujjúban?! Mese nincs, futni kell.

10628911_981279475251159_4761050007228980334_o Folytatás