1989 után újra maraton, sőt egy kicsit “ultra” is.

Böhönyén (Nagyatádtól 22 km-re) aludtunk az éjszaka egy kis panzióban, amelynek alsó szintjén egy kocsma üzemelt. Péntek este lévén éjfélkor meg is szólalt a tuctuc és üvöltöttek a fiatalok, mint az állat. Éjfél és egy óra között azzal voltam elfoglalva, hogy oldalrafordultam és a nagypárnát apróra hajtogatva nyomtam a fülemre, hogy ne halljam azt a szart. 5 órát azért sikerült aludnom. (Aki ezt nem érti lsd. előző poszt)

Velencére menet azon gondolkoztam, hogy hogy fogok majd futni. Szerettem volna 25-30 km-t menni, ez nekem egy jó kis alapozóedzés lett volna. Van 4 órám, közben meg tudok állni, nyújtok, frissítek, sok kiállással, pihenővel simán meg tudom csinálni. Otthon egyedül ez nem hiszem, hogy menne. De benne volt az is, hogy – ahogy mostanában lenni szokott – 15 km-től lassulok majd, beállnak megint a lábaim és akkor kiállok. Feleslegesen nem kínzom magam. A harmadik verzió pedig az volt, hogy lefutom a maratont és még pár száz métert, hogy 25 év után újra maratonfutónak, mitöbb “ultrafutónak” is mondhassam magam. Nem látszott lehetetlennek az első két órában az 5 perces iram (24 km), majd a 3. órában egy 10 és a 4. órában egy 8 km lefutása, de azért ezen hangosan felnevettem a kocsiban.

9:15-re érkeztem Velencére. Nem találták a négy órások között az előnevezésemet. Levelem (lsd. előző poszt) célba ért, áttettek a kétórásba, de erről értesítést nem kaptam. Itt viszont már eltántoríthatatlan voltam, szóltam, hogy négyórán szeretnék indulni, így kaptam is új rajtszámot, chipet.

Fél óra volt a rajtig. 13 fok volt, de azért kentem egy kis nicoflexet. Összeszedtem a kocsiból mindent, amire menet közben szükségem lehet (Citrokalcium, magnézium citrát tabletta, vazelin, váltás póló, cipő, törölköző) és odamentem a rajthoz, ahol a versenyközpont is volt és letettem a sátrakhoz a cuccaimat.

Kis gimnasztikával, nyújtásokkal terveztem a melegítést, (futni nem akartam) de ekkor eszembe jutott, hogy nincs energiazselém. A Nutrendnek volt egy külön sátra, ahol lehetett zseléket vásárolni. Vissza kellett futnom a kocsihoz pénzért és vettem hármat, de akkor már 10 perc sem volt a rajtig. Nem sikerült normálisan bemelegíteni. Elrajtoltunk. Együtt indult a 2-4 órás futam és a 6 órás OB mezőnye.

Zabari Jani tanácsára minden erölködést mellőző, jóleső iramban kezdtem el a futást. Az 5 perc körüli iram volt az, amiben teljesen könnyednek éreztem magam. Ez a 1150 méteres körön kb. 5:45-ös köridő, de én jólesően végül 5:30-5:35-ös köröket mentem. Nagyon sokan elrohanták az elejét, és én 5-6 kör után – egyenletes tempóban – kezdtem előzgetni a futókat. Itt már éreztem, hogy pisilnem kell. (pedig voltam a rajt előtt) Aztán teljesen összekeveredett a mezőny, nem tudtam ki kicsoda és hol állok, de ez utóbbi nem is érdekelt.

A 7. körben kezdtem a frissítést egy pohár izóval, aztán ezt 2-3 körönként ismételtem. 9,5 km-nél megállt az órám, a km-ek nem mentek tovább, csak az idő. Egy-két kört szarakodtam vele, aztán nulláztam és újraindítottam. Kellett, hogy lássam az átlagsebességet. A 10. köröm (11,5 km, 56:40) után egy kör alatt elszopogattam egy tubusos zselét, majd a kör végén vízzel és izóval öblítettem. Nagyon jól vittek a lábaim, könnyen ment a futás.

10754818_792245527508946_743243743_n15 körnél egy negyed paradicsomot mártottam sóba és azt ettem meg. A 20. kör (23 km, 1:52:50) után jött a 2. zselé. Az iram változatlan volt, de a második 10 körben több időt töltöttem a frissítőponton. Picit éreztem már a lábaimat, de nem lassultam. Letelt a két óra és belegondoltam, hogy még csak a felénél vagyok, de most ez nem lombozott le, sőt!

A 29. körben jött a a harmadik zselé. A 30. körhöz közeledve (34,5 km) már nem szerettem az első kanyar utáni kis emelkedőt. Már fáradtak a lábaim, de a 30. kör még 5:40-es volt és az átlagiram 4:55 körül járt. Az időm itt 2:50:52 volt.

A 31. körben már 5 percen kívüli iramban futottam. Szóltam is a pálya szélén végig mosolyogva szurkoló Máténé Varjú Editnek, hogy ma “ultrafutó” leszek.(nagyon nevetett, és szurkolt) Biztos voltam benne, hogy – ha kínkeservesen is – lemegy még 7 km bő egy óra alatt. Ekkor haanchee mellett futottam el aki, azt mondta, hogy toljam, mert első vagyok. A versenyközpontban, ugyanis volt egy monitor, ahol látni lehetett, hogy ki, hol áll. Én ezt nem figyeltem, sőt észre sem vettem. (Pedig látszik a fotón baloldalon. És a zöld sátor alatt voltak az én cuccaim):

IMG_8019

Aztán megjelent Béres Attila családjával, szorkoltak és fotóztak. A célkapun lévő időmérőn nagyon lassan haladtak a percek. 3:30-nál már nem akartam még fél órát futni.

10799489_792246747508824_468287976_n

Folyamatosan lassultam, a lábaim nem szoktak hozzá ilyen terheléshez. Minden körben megálltam a frissítő pultnál és ittam izót, vizet, ettem mazsolát, banánt, paradicsomot, mindent, amit csak értem. Jó bírta a gyomrom az össze-vissza zabálást, meg se nyikkant.

A 33. körben határoztam el, hogy megállok pisilni, gondoltam hátha a súlycsökkenés gazellává tesz, de sajnos nem így történt. A feszítő érzés azonban elmúlt. A 35. körtől már minden kört ajándéknak éreztem. A 37. körben értem el a maratoni távot, legszívesebben megálltam volna. Attila szólt, hogy a második egy hölgy, de nagyon le van maradva és hogy már négykézláb menve is megnyerem. A végén kiderült, hogy Attila nem volt elég alapos. Ennél a résznél viszont már csak engem előztek.

A 39. körben elfutott mellettem Lencsés Éva néni. Szurkoltam neki. Mondta is, hogy ő most befut és be is fejezte. Már 3 óra 56 percnél jártunk. Elszámoltam a köröket, mert azt hittem 38 körnél vagyok. (De ez csak utólag derült ki) Még 300 métert kellett futnom, hogy a 44 km kereken meglegyen. Innetől kezdve ez volt a cél. Életem leglassabb 300 métere következett. Vártuk a versenyt lefújó dudaszót, Attila jött velem és végre lefújták a négyórások futamát.

fotó 2

Amíg vártunk a versenybírókra, hogy lemérjék mennyit futottunk a zárókörön, a 6 órások szinte kivétel nélkül gratulálva futottak el mellettünk. Jó érzés volt. Nehezemre esett visszasétálni a versenyközponthoz. A kinyomtatott eredménylistán a teljesített egész körök alapján a 39. kör végén az első helyen voltam. 1 perc 15 másodperc volt az előnyöm.IMG_8016

De mivel 7 perces iramon kívül ment az utolsó tört kör is, ezért nem tudtam, hogy sikerült-e megtartanom a vezető pozíciómat. 510 méter jött még hozzá a 39 körhöz, így lett a vége 45 km és 360 méter. Így nézett ki az utolsó 17 km (az első 28 km nincs rajta, részben az újraindított óra miatt) (de az is látszik, hogy az első 12 km-t követő 17 km ideje 1:22:11):

Képernyőfotó 2014-11-09 - 11.11.50

Lezuhanyoztam és egy félreeső helyen pihenésképpen elkezdtem írni ezt a posztot. A bankettvacsora után pedig végül az első helyre szólítottak. Ritkán örülök helyezésnek, de ennek most nagyon örültem. Kizökkentett kicsit a mélypontomról. Eredménylista itt.Dobogó

És hogy lesz-e folytatás? Egyelőre nem tudom. Baromi jól éreztem magam ezen a versenyen. Most azért a cél továbbra is a tavaszi fedettpályás 1500 méteres és 3000 méteres OB lesz.

4 hozzászólás a(z) “1989 után újra maraton, sőt egy kicsit “ultra” is.” bejegyzéshez

  1. Gratulálok! Mindenfajta speciális rákészülés nélkül… nem semmi!
    A tempó meg: sokan csak “irigykedünk”! 🙂
    Ha annyira tetszett, lehet, hogy mégiscsak beszippant ez a fajta hosszútávfutás?

  2. Nem, nem hiszem, hogy én valaha ultrafutó leszek. Úgy gondolom, hogy a határainkat a kiegészítő szerek nélkül tudjuk igazán megismerni. Zselé és izó nélkül 25-nél kiálltam volna. Szerintem ott volt a határ jelen edzettségi állapotomban. De érdekes és klassz élmény volt.

  3. Visszajelzés: Rosszul indul az alapozás | Szuflavéder blogja

  4. Visszajelzés: Egy csúszdás alapozóedzés | Szuflavéder blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.