Nagyon jól esett az a két hét szabadság. Minden nap futottam, és minden nap világosban. Annyira klassz volt végre újra világosban futni, látni mindent körülöttem, és nem csak a fejlámpával a néhány méterre előttem megvilágított aszfaltot pásztázni.
Élveztem, még akkor is, ha már pont két hónapja nem tudok igazán hosszúkat futni. 20 km feletti futásom nem is volt a novemberi verseny óta. A kisebb lábfejsérülésem már elmúlt, de a combjaim 10 km felett még mindig beállnak. (bár egyre kevésbé)
Még karácsony után is adtam a “bűnözésnek”. Mindent ettem, amit csak kívántam sőt, zabáltam. Lángost, kolbászt, töpörtyűt, sütiket, mindent, ami finom, de nem használ.
Szilveszter éjjelén kiitam a pohárból az utolsó korty pezsgőt és megkezdtem a tisztulást. Egy kattintás ide a folytatáshoz….