Különös Szilveszter

A szilveszteri futás nálunk már nagy hagyomány. Itt aztán van minden marhaság. Például Béres Attila szokott a Csepel pályán maxra egy 200-at futni. 30 mp-re akarja mindig. Kicsit kocogunk, aztán odaáll a 200 méteres vonalhoz. Az alábbi videó 2009-ben készült (itt még nem volt ironman):

Persze menet közben ment a szívatás, de kemény volt így beöltözve. Aztán 2012-ben már ironmanként így sikerült neki:

Reggel 9-re beszéltük meg a régi futócsapattal a találkozót Feri bácsinál Csepelen. 9:15-ös kifutást terveztünk. Mindig mindenki pontosan szokott érkezni, én is.

December 30-ra bejött a nagy hideg, éjjel -10 fok volt és reggelre sem enyhült. A két kutyust be is vittem éjszakára nehogy megfázzanak.

Reggel, amikor kijöttem a szobámból hatalmas csatatér várt az előszobában és a nappaliban. A kutyák úgy hálálták meg, hogy beengedtem őket, hogy megették a karácsonyfa alá leszórt összes szaloncukrot és még a fáról is csemegéztek. Szaloncukor papíszőnyeg volt a nappaliban. A csokik belekenve a szőnyegbe, iszonyat mocsok volt. Megszídtam őket rendesen.

Gondoltam ha hazaérek majd rendet teszek. 7:45 ös indulást terveztem. Kb. 14,5 km futás Csepelig, gondoltam 9 után nem sokkal oda is érek. Pár perc volt az idulásig. Az öltözködésemre a kutyák már nagyon izgatottak voltak. Annyira, hogy fel is borították a vizestáljukat és másfél liter víz a parkettára ömlött.

10 percig tartott mire feltöröltem. Meg is ittam egy Jagermeistert. Kint -10 fok volt, ezért ittam egy kisfröccsöt is. 8:05-kor indultam el végül. A tervezett 5:15-ös iram helyett 6 percen kívüli ezrekkel futottam a dupla alsóban.

9 óra után értem az M0-hoz. Még 5 km volt hátra. 9:20-kor hívtak, hogy hol vagyok már. (persze nem ilyen szép szavakkal) Abban maradtunk, hogy a Csepel pályán találkozunk. Így is lett, hulla voltam mire odaértem. Készült egy közös fotó:

IMG_8389

A futás után következett a szokásos virslizés, pezsgőzés, sztorizgatás.

IMG_8400Kettő óra felé értem haza. A nappali katasztrófálisan nézett ki, de a pezsgőzéstől annyira vidám voltam, hogy baromira nem érdekelt a rendetlenség. Nem éreztem késztetést, hogy ott és akkor rendet rakjak.

Levettem a csukát és a kanapé lábánál a parkettára lépve teljesen átázott a jobb lábam alatt a zokni. Igen, ez a tócsa még éjszaka kerülhetett oda. TACSÍÍÍÍÍÍÍÍÍ!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.