Újra az iskolapadban

Mindig is a gyors meggazdagodás híve voltam. Valahogy nem tudtam belenyugodni abba a sorsszerűségbe, hogy hivatalnokként napi 8 órát dolgozva üljek egy munkahelyen és 65 évesen nyugdíjas koromban számolgassam az összekuporgatott nyugdíjelőtakarékosságomat. És most végre elért engem is a változás szele.

A Budapesti Atlétikai Szövetség ugyanis versenybírói tanfolyamot hirdetett. A pénzt, az időt és a fáradtságot nem sajnálva azonnal jelentkeztem is. Sajnos eddig elkerülte a figyelmemet, hogy van ilyen képzés, pedig ez folyamatos. A versenybíróság nekem mindig az idősebb korosztályt jelentette. Fiatal versenyző korom óta naívan azt hittem, ahhoz, hogy valaki pályabíró legyen, el kell érnie a nyugdíjkorhatárt. De most már tudom, hogy ez nem így van. A szövetség ugyanis tárt karokkal várja a fiatal generáció tagjait.

Láttam, hogy több futóismerősöm is csatlakozott a meghirdetett eseményhez. Örültem, hogy nem leszek egyedül és vártam, hogy végre újra az iskolapadba ülhessek. Hétfő esténként összesen 6 alkalommal van előadás. Természetesen elkezdtem a diákcsínyeket is. Itt éppen egy futónagykövetnek mutatok szamárfület:
IMG_8608 Egy kattintás ide a folytatáshoz….