2000 méter felmérő

Március végével leálltam az intenzív úszóedzésekkel és a futás lett újra hangsúlyos, pedig nem sok javulás történt az állapotomban, de egy életem, egy halálom. Úgy döntöttem, hogy egy felmérőúszással zárom le a felkészülésem ezen szakaszát.

Nem tudom miért pont a kétezer métert választottam, talán azért mert februárban úsztam egyet erősen, ahol sikerült picivel 39 percen belülre kerülni. 75 km-t sikerült összesen úsznom bő másfél hónap alatt, kiváncsi voltam mennyit fejlődtem.

35 perces álomhatárt tűztem ki akkor, amikor Hliva Katához (úszóedző) kerültem, de ez akkor nem egy hónapos terv volt. (Kata edzéstervét csak márciusban, összesen 3,5 hétig csináltam). Így most azt mondtam, hogy ha 36 perccel kezdődik az idő már elégedett leszek.

Kicsit izgalmasabbá tettem, nehezítettem a dolgot. Az csepeli strandon az uszodában 19 órakor leszedik az elválasztósávokat és a vizilabdásoké lesz a medence, tehát 19 óráig be kellett fejeznem a felmérőt, ha nem akartam, hogy lezavarjanak a pályáról. Így a rajtot másodperc pontosan 18:23-ra tettem. Így még több izgalom jutott a végére.

400 méter bemelegítés, nyújtás, néhány sprint és már csak fél percnyi szusszanásom volt hátra 18:23-ig. Háromszor terveztem úszás közben az órára nézni. 500-1000-1500 méternél 9 perc és 9:10 közötti ötszázakat gondoltam, így jól követhető az iram alakulása. Az órára mindig úgy néztem rá, amikor már az 500 méterből a bukófordulóval ellöktem magam és siklottam. Talán így vesztem el a legkevesebb időt.

18:23-kor lenyomtam az órát és nyomás. Az első száz mindig nagyon könnyen megy, és itt hajlamos vagyok sokkal gyorsabb iramot menni, mint amit végig bírok. Nagyon figyeltem, hogy “kocogósnak” essen az első száz. De mivel 150 méternél picit elnehezedtek a karjaim, ezért kicsit csökkentettem a tempón és végül 300 méter körül álltam be az igazi utazótempómra. (Kép: Szaszafotó)

1501220_872253356131049_3154853211589846737_o Folytatás

Orvosi kontrollon

3 hét után április 2-re kellett visszamennem kontrollra a derekammal. Már a bejelentkezésnél kezdődtek a problémák, ahol a hölgy közölte, hogy Kiss doktornő szabadságon van. Mondtam neki, hogy kizárt dolog, mert ma reggelre beszéltük meg a találkozót. Aztán szólt, hogy elnézést, elnézte. Felvett, berakott a rendszerbe, ami annyit jelent, hogy a doktornő látja a számítógépén, hogy megérkeztem.

Amikor odaértem az ajtajához hármat kopogtam (nincs kiírva az ajtóra a szokásos: “kopogással ne zavarjuk…” szöveg) Mivel nem jött válasz leültem a rendelő elé egy székre és vártam. Előzőleg szintén így volt, hogy kezelt egy beteget és csak amikor végzett akkor jött ki.

30 perc várakozás után kezdett gyanússá válni a dolog. Még egyszer kopogtam erőteljesebben és mivel nem jött válasz felmentem az osztályára, hátha ott megtalálom. A nővérszobában egyértelműen megerősítették, hogy a doktornő mától szabadságon van. Fasza.

Se doktornő, se igazán gyógyulás és már egy napja elmúlt április 1 is. Gondoltam bánatomban lefutom magam.