A boldog békeidőkben, a 80-as évek közepén, egy évnyi edzés után nagy örömömre kaptam a nagymamámtól a futáshoz egy kétgombos kvarcórát. Még csak vízálló sem volt, de marha menő voltam benne, azt hordtam edzésen és a suliban is. A pontos időn és az ébresztésen túl 10 részidős stopperóra volt benne. Nagy dolog volt. GPS és pulzusmérés? – ugyan kérem, még tervezés alatt sem voltak. Persze azért az atlétikapályán kívüli terepen az időből, száz-kétszáz méteres pontossággal tudtuk, hogy hány km-nél járunk.
Aztán 1989-ben kaptam egy 3 gombos (+világítás) 30 részidőt egyszerre tárolni képes vízálló futóórát, amit később a triatlonhoz is használtam. Persze ezt akkoriban még nem lehetett szinkronizálni semmivel, csak vissza tudtam nézni a részidőket és beírtam őket tollal az edzésnaplóba.
Évekig fel sem merült bennem, hogy ennél komolyabbra lenne szükségem. 2006-ban szintén kaptam egy Timex Ironman SZÁZ részidős órát, amit a mai napig használok úszáshoz.
