Vivicitta félmaraton

Lezajlott a félmaraton és az előző posztomban vázolt izgalmas tervek után nézzük a tényeket.
Az Árpád-híd lábánál parkoltam, és egy órával a rajt előtt egy richtofitos lábpakolást alkalmaztam. Vártam hogy 8:15 legyen és indulhassak a szigetre melegíteni.

Leparkolt mellém egy kocsi és kiszállt belőle egy veszekedő fiatal pár, amelynek a hölgy tagja volt sportszerkóban a férfi pedig a segítő szerepét játszotta. Párbeszéd:

– (nő) Jól áll?
– (ffi) Mi lenne ha egyszer a kényelmi szempontokat néznéd és nem azt, hogy ki mit szól majd a szelfidhez? Ne csináld már!
– Jól van már, nem a fészbuk miatt
– De hát azt kérdezted jól áll-e? miért kéne jól állnia? tiszta víz lesz rajtad minden, kit érdekel hogy áll?

Nem kézen fogva indultak el a sziget felé, minden esetre mókás volt 🙂 A hídon értem utol őket, már a bemelegítő futás közben, látszólag már szent volt a béke. Kb. 3,5 km jól sikerült bemelegítés után beálltam a rajtzónába. A reggeli meteorológia jóslatok bejöttek 17-18 fok volt a rajtnál. A professzoros egyenletes taktika mellett döntöttem, a rajt után a 4:20-as ezrekre álltam be.

Az első két km-en nem érvényesült a szembe szél (nem is számoltam vele). Sokan futottak előttem és a sziget növényzete is felfogta az akkor még nem annyira erős szelet. 2 km 8:38 az óra szerint. Ezután a pesti rakpart következett, két km széllel szemben, de ezt sem éreztem igazán zavarónak. Megpróbáltam a belső oldalon a fal közelében futni, hogy minél nagyobb legyen a takarás. Ezután jött a Lánc-híd ahol már érezhető volt az oldal szél, de nem akadályozott abban, hogy pontosan hozzam a 4:20-as ezreket.

pálya2

A nap sem sütött ki, így a hőmérséklet nem emelkedett olyan mértékben ahogy számoltam vele. 5 km nél az 1:30-cas iramfutók a látóteremben voltak, de távolodtak pedig időben jól álltam: 17:08. A budai palotát nagyívben körbe futottuk és az alagút lejtőjén kis kanyarok után a budai alsó rakparton dél felé vettük az irányt. Jól ment a futás, semmi bajom nem volt, minden a terv szerint ment.

A kilométereket ezúttal nem Hugh Jones mérhette fel, mert úgy éreztem nem pontosak, de ez sem volt gond, mert az órámon tökéletesen tudtam kontrollálni a tempót. Ettől a szakasztól tartottam kicsit, 4 km délnek, széllel szemben. Ha ezt megúszom, akkor utána visszafelé már csak vitorlázás lesz. Sárga célkapu jelezte a 10. km-t. Az órám szerint 43:22, mondhatni tökéletes és az edzői utasításoknak is tökéletesen megfelel. A Rákóczi-hídnál fordultunk és bevallom nem éreztem nagyon durvának az ellenszelet. Viszont ahogy megfordultunk érezhető volt a hátszél, de sajnos nem lettem gyorsabb tőle. Tartottam a tempót.

14 km-nél mielőtt a Szabadság-hídon átfutottunk volna pestre ott éreztem némi holtpont félét. Az időm 1 óra 25 mp, nagyon közel az 1:30-cas félmaraton idejéhez. (Az iramfutókat már nem láttam)Vajon eddig ment jól? Pedig a tüdőmnek jól esett, de végül a választ a 15. km adta meg: 1:04:45. Tudatosult, hogy belül vagyok még 4:20-as iramon és a pesti oldaltól hatalmas löketet vártam a Margit-hídig, de sajnos nem jött. Úgy éreztem 16 km után, hogy már csak csoszogok, vánszorgok, és ki sem tudtam számolni mennyit lassultam. Azt gondoltam, hogy 5 perces iramban futhatok kb., de erre a 20 km-es részidőm cáfolt rá: 1:27:35. Nagyvonalúan rádobtam 5 percet, hogy kiszámoljam mennyi lehet a vége. Végül az órát lenyomtam félmaratonnál és az időm: 1:32:29, de a hivatalos időm 1:33:30 volt. Elfáradtam.

Összefoglalva teljesen jól éreztem magam, sem a szél nem zavart és a nap sem tűzött forrón ahogy vártam, talán 3 percre látszott csak a verseny során és 22 foknál nem lett melegebb a végére. Csak annyi fogalmazódott meg bennem, hogy érezhetően edzetlen vagyok még a félmaratonhoz. 15 km-ig tartottam a 4:20-as iramot és utána is csak kb. 4:30-ra lassultam le, tehát nem álltam igazán fejre. Egy jó edzés volt, most ennyit tudok ezen a távon. (Az edzés adatai itt találhatók)

Két hét múlva Komáromban jöhet a 10 ezer.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.