I. Miklósi Futónap

A hétvégén egy elég “erős” születésnapi bulira voltam hivatalos, így vasárnap a félmaratoni táv helyett a 8 km-t választottam, de természetesen nem vettem félvállról a versenyt, amelyre a Szigetszentmiklósi Futóklub tagjaként neveztem.

Még reggel felmentem az esemény honlapjára, hátha a katasztrófavédelem leállítja a versenyt az orkán erejű szél miatt, de nem fújták le. 6-7 fokot mutatott a kocsi hőmérője és még esett is 9 kor egy órával a rajt előtt. Alapos kenés után felvettem az esőkabátot és elindultam melegíteni. A rajtnál többen hülyének néztek a rövid nadrág és a trikó miatt.

Egyszerre indították a félmaratoni és a 8 km-es távon indulókat. Egy kb. 10,5 km-es oda-vissza pályán mentek két kört a félmaratonisták, mi pedig ugyan ezen a pályán egy rövidebb kört tettünk meg.wewew A rajt után ráálltam egy kényelmes iramra, amiről azt gondoltam végig bírom. Egy félmaratonista srác 3:15-ös iramban úgy elhúzott, hogy már egy km után is alig látszott. 4:03-mas volt az első ezrem aztán jött egy szembe szeles kb. 800 méteres szakasz, ahol már csak ketten futottunk Tar Miklóssal, aki félmaratonon versenyzett. Kemény küzdelem volt a pofaszéllel, aztán jött a hosszú egyenes rész, ahol oldalról kaptuk a szelet. Az idővel ezek után már egyáltalán nem foglalkoztam.

Sajnos a fordítónál nem állt senki, aki visszafordította volna a futókat, csak egy tábla jelezte, hogy ott kell fordulni. Egyedül voltam és volt kb.100 méter előnyöm a második helyezettel szemben. Nem készültem arra, hogy nyerhetek is, így elég szokatlan érzés volt az élen futni és a fordító után a teljes mezőny jött szembe velem. Nagyon sokan drukkoltak, biztattak, jó érzés volt. A kedvencem az a fickó volt aki azt kiabálta, hogy nyáron is ezt a tempót várja tőlem majd az olimpián 🙂

Nyomtam visszafelé a pofás oldalszélben hallgatva a szinte folyamatos bíztatásokat, teljesen el is felejtkeztem arról hogy másnapos vagyok. Ezúton köszönöm mindenkinek a szurkolást! A hátszeles szakaszt visszafelé kihasználtam és megnyomtam egy kicsit, mert úgy láttam, hogy közeledik a második helyezett. Ekkor belefutottunk a 3,5 km-esek középmezőnyébe, akik elég sokan voltak, így folyamatosan kerülgetni kellett őket, ami elég zavaró volt. Egy km-rel a vége előtt még hátra néztem, de már nem éreztem veszélyben az első helyemet.

A szervezők nem tudták, hogy érkeznek a célba a 8 km-esek, – nekünk nem volt külön felvezetőnk -szinte beleolvadtunk a “rövid” távosok mezőnyébe. Végül 4:11-es ezrekkel sikerült teljesítenem a versenyt. A befutás után gyorsan felöltöztem és indultam a mezőnnyel szembe levezetni. Ezúttal én mondtam mindenkinek néhány biztató szót.

Nem kellett sokat várni az eredményhirdetésre sem. A szervezők és a szponzorok tényleg kitettek magukért, komoly, értékes ajándékokat kaptak a helyezettek. Előttem szólították a második helyezettet, aki egy akkora ajándékcsomagot kapott, hogy alig tudott lelépni vele a színpadról. Engem viszont nagyon sajnáltak elsőre, mert egy kis papírzacskót kaptam a polgármestertől.

IMG_1365

Persze aztán kiderült, hogy a sok kis jópofa apróság mellett a TOMTOM gps-es, pulzusmérős sportórája volt a szatyorban. 🙂

IMG_1374

Én jól éreztem magam és külön szeretném kiemelni a Szigetszentmiklósi Futóklub tagjainak áldozatos szervező munkáját és azoknak a tagoknak akik a zord időjárás ellenére is végigcsinálták a félmaratoni távot. Azt gondolom, hogy a teljesítésekkel is sikerült felhívni a városvezetés figyelmét, hogy Szigetszentmiklós megérett arra, hogy legyen egy saját rekortán futópályája akár a Kéktónál, akár a sportcsarnok környékén. 😉

Kis fotózkodással és finom gulyáslevessel zártuk a jó hangulatú, családias versenyt. Az eredménylista itt található, az edzés adatai pedig itt láthatók.

IMG_1370

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.