42. Komárom-Komárno futóverseny

A múlt vasárnapi első miklósi futónap után, két könnyebb futást követően, szerdán résztáv következett, 10×400 méter 80 mp-re. Ezt az első után abba kellett hagynom, mert egy 41-es 200 méterre egy 45-öst futottam. Nem kaptam levegőt, nem ment a lábam, folyt az orrom, minden bajom volt. (Vélhetően kicsit meghültem Miklóson) Anikó azt mondta, hogy akkor most már Komáromig csak könnyű futások lesznek és szombat este megkaptam az utolsó edzői taktikai utasítást is viszonylag tömören:

Képernyőfotó 2016-05-01 - 17.12.12

12-kor rajtoltak az 5,5 és 15 perccel később a 10 kilométeres futók, pontosabban rajtoltak volna. Én 11:30-kor menetrend szerint nekiálltam melegíteni 3 km, gimnasztika, 10×100 fokozó futással. A 100 méter fokozókat azon a sarkon csináltam, ahol a rajtot követően az 5,5 km-es mezőny kb. 150 méternél volt, de 12:05-kor még nem jöttek, sőt az egyik induló, akit ismertem ott kocogott előttem és elmondta, hogy nem végeztek a szervezők a neveztetéssel ezért bemondták, hogy mindkét szám 30 percet csúszik. Fasza. Melegítő fel, és újra nyújtás, újra százak. Nem rázott meg különösebben a dolog, mert sikerült melegen tartani magam. Ettől nem lettem ideges és izgalom sem volt bennem különösebben, de szerettem volna 40 percen belüli időt futni. A pálya már ismerős volt:

pálya

A rajt után érzésre, egy picit négy percen belüli iramra álltam be. 500 méter után szépen araszoltam felfelé a mezőnyben. Nem láttam az első ezret, csak a másodiknál néztem az órára és 7:52-t mutatott és a 10. helyen láttam magam. Ezután nem sikerült a következő ezreken a kerek kilométereket ellenőrizni és jött a mumus, a komáromi híd az emelkedőjével.

13133381_1188478064518288_8079990590934940001_n

Itt visszafogtam magam és a versenyben vezető hölgy és egy srác is elléptek. Jól ment a futás, de nem akartam az emelkedőn bezsibbadni.

5 km: 19:55. Ennek nagyon megörültem. A baj csak az volt, hogy nagyon vennem kellett a levegőt, de szerencsére egy lejtős szakasz jött és egy kurflival lekanyarodtunk a hídról a szlovák oldalon a Duna partjára nyugat felé véve az irányt. Picit szusszanhattam. 17-18 fok volt és gyenge szél, ami cseppet sem volt érezhető eddig. 6 km 23:50, ez 10 másodperc előnyt jelentett még (a tervezett egyenletes tempóhoz képest), de sajnos ekkor jött jobboldalon egy szúrás, ami pár perccel később elmúlt, aztán megint jött folyamatosan váltakozva. A 8. km-nél már zavart a szembe szél is, de tudtam, hogy nem ezen múlik. A 8 km részideje 31:59, 1 mp-cel belül voltam még, de már nem éreztem azt, hogy tudom folytatni ebben a tempóban, feladtam fejben.

Nem is láttam a 9 km-es részidőt, csak éreztem, hogy lassulok. Leszarom, csak érjünk már be és ekkor jött a célegyenes 200 métere. Nem tudom milyen indíttatsból, de összeszorított a fogakkal, vicsorítva nekilódultam, futottam mint az állat (ezt éreztem), – még száz méter –  közeledtem az első helyen futó nőhöz, azt éreztem mindjárt beledöglök ebbe és végre a célban!

kk2016583

Lenyomtam a részidő gombot, és nekidőltem valami digitális falnak. Nem kaptam levegőt, mozdulni sem bírtam. 22 másodperc múlva – látva, hogy fut még az óra – lenyomta a stop gombot és 40:43-at láttam. (10,1 km) Kicsúsztam, nem sikerült, ezt van, vagy mégis?

Nem esett le elsőre sajnos, majd elmentem 2 km-t kocogtam levezetésképpen, aztán feltöltöttem az edzést a netre és ekkor láttam a 10 km-es részidőt: 39:58. Juhejjjj! Behajráztam magam 🙂 Végül az 5. helyen értem célba, az eredmények és a hivatalos idők itt találhatók. A részidők:

tele

Mindig szerettem volna egy tervezett célon csak egy mp-cen belül futni és ez most sikerült. Az idei tervem azonban sokkal merészebb ezen a távon (38 perc), de így is öröm számomra, hogy egy decemberi hasi műtét után három havi edzéssel hoztam kb. a tavaly szeptemberi formát. Ősszel folytatom.

A következő két hónapban most egy másik szerelemnek, a pályaversenyzésnek hódolok majd, így még ma este le is porolom a szöges cipőmet. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.