Meggyfakivágás

Nem volt szerencsém ezzel a kis meggyfával. Hangyák zabálták ki a törzsének a közepét és úgy megszállták, hogy sajnos már nem tudtam megmenteni. Irtottam a hangyákat, de sajnos a kutyák – amikor nem figyeltem – lezabálták a fára aggatott, kis műanyag tasakokban lévő hangyairtókat, így a hangyák kiirtása több lépcsőben sem sikerült. A fa egyébként a sok csúnya száraz ága mellett, mindig hozott termést, ezért amennyire lehetett késleltettem a kivágását.

A végső elhatározásra szeptember 9-én pénteken került sor, amikor megvettem a szomszédos faiskolában a meggyfa helyére szánt fiatal kis Jonagold almafa csemetét. Még aznap neki is álltam a beteg meggyfa kivágásának.

img_2021

Kis kézifűrésszel hamar levágtam a koronáját és már csak a törzse maradt, ami a kemény külső kérgén kívül belül üreges volt és tök száraznak tűnt. Így, gondoltam faszén gyújtóssal meggyújtom és leégetem az egészet. Így is lett:

img_2279 Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Várpalota félmaraton

Egy nagyon jól sikerült kilenc hetes felkészülés végén, tökéletes állapotban érkeztem Várpalotára. A verseny előtti napokban már biztos voltam benne, hogy ha egy vírus nem dönt le a lábamról, akkor nagyot fogok menni a versenyen. Ideális 10-12 fok volt, a testsúlyom 68 kg, mint ifjú versenyző koromban. Az egyéni pályacsúcsomat itt 4:27-es átlagiramban futottam három éve (1:31:08 ), a terv 1:28-on belüli idő volt.

Könnyedén kezdtem a rajt után. Két km után azt vettem észre, hogy a pálya eleje kb. 500 méterrel hosszabb lett a Várpalotát elkerülő út építése miatt, tehát a 20,6 km-es megszokott pálya – gyors fejszámolást végezve – kb. 21,6 km re módosult, így – új pálya lévén – az egyéni pályacsúcs biztos meglesz. 5 km-nél néztem először részidőt: 20:40 volt. Eddig a pálya főleg lejtős volt, így az iram nagyon könnyedén esett.

8 km-nél utol ért egy lány és jött velem, futottunk is két 4:09-es ezret. A 10 km részideje 41:28 volt, ekkor a lány előre ment és most én próbáltam tapadni, de nem sikerült. Nem volt jó a lábam, egyre merevebbnek éreztem és a lány el is futott tőlem. Azt hittem gyorsított, de visszanézve a részidőket én futottam egy kb. 10 másodperccel gyengébb ezret, ő csak tartotta az iramot.

Egyre jobban merevedtem és már 4:20-as ezrek jöttek. Hiába voltam erős, nem tudtam futni, nem tudtam menni, és folyamatosan lassultam. A 15. km már 4:32-es volt. Itt már teljesen feladtam a versenyt, de végig kellett mennem, mert oda-vissza pálya volt. Az utolsó ezer méternél már annyira merev voltam, hogy alig ment a 6 perces iram is. A futás részletei itt láthatók és íme a szép görbe:

kepernyofoto-2016-10-24-14-51-45 Egy kattintás ide a folytatáshoz….

SPAR Maraton – 10 km

A fő versenyre való felkészülésem utolsó fontos állomása volt a SPAR 10 km. Nagyon kíváncsi voltam hol tartok ezen a távon. A Nato futáson a módosított pálya, a betett szintemelkedés miatt idén nem lehetett jó eredményt futni, így maradt ez a verseny, hogy 40 percen belülre kerüljek 10 km-en és persze lógott még a levegőben egy idei terv, a 38 perccel kezdődő idő is. (Tavaly itt 41:32 ment)

A verseny reggelén a körülmények ideálisak voltak. A hőmérséklet hibátlan, a testsúlyom 69 kiló, az utolsó edzések, a rápihenés, a bemelegítés, szóval minden tökéletes volt, amikor a kb. 12 fokban beálltam a rajtvonalhoz. Tét nem volt, feszültségnek így rajtam a nyoma sem látszott. Úgy éreztem, hogy a 4 perces iram az most papírforma lesz, azt ma simán meg kell tudni csinálnom, de valahol mélyebben egy másik terv is dolgozott bennem: egy 19:30-as első 5 km-re egy 19:29-es. (38:59)

A rajtot követően felszabadultan, hosszú elnyújtott léptekkel vágtam neki a távnak és annyira jól éreztem magam, hogy az első ezer méter részidejét meg se néztem, a kétezer méter 7:30 volt. Itt arra gondoltam, hogy be kéne állnom a 4 perces iramra és ezt tartani még 3 km-en és akkor meg is van a 19:30-as 5000 méter. De kivételesen egy bolyban voltam és nagyon jól haladtunk hárman-négyen. A női mezőny harmadik helyezettje is itt futott, néha ő ment előre, néha meg én.

2016_0040_11_0059_12 Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Hárman párban – Nike Zoom Structure 18 cipőteszt

Az utolsó pár Nike Zoom Structure 18 tipusú stabil cipőmet taposom. Ebből – Ossó Zoli tanácsára – három párat rendeltem rögtön, azt mondta, hogy nem fogom megbánni. Előtte hosszú évekre visszamenőleg nem volt olyan Nike cipőm amiben 400-500 kilométernél többet tudtam volna futni. Ennyi megtett kilométer után elkezdtek bennük itt-ott előjönni a lábfájások. Zoli mester azt mondta, hogy 800-1000 km-t el fogok tudni bennük futni és mint mindig, igaza lett.

img_2377

Az első cipőben 1000 km körül éreztem először, hogy már nem az igazi és elkezdtem párhuzamosan használni a másodikat. Ég és föld volt a kettő, tehát az én esetemben 1000 km futás után vesztette el a cipő a rugalmasságát. A második is kb. itt kezdett el jelezni, így ezeket már csak ritkán, egy-egy könnyű 6-8 km-es futásra veszem fel, talán így még 100-200 km-t fogok tudni futni bennük.

A nyugdíjazott cipőket kimostam a mosógépben és kinézetre szinte újszerű állapotban vannak. A cipő felsőrész úgy tűnik tökéletes minőségű, sehol egy lyuk, szakadás, vagy anyaggyengülés, tehát a cipő tényleg beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A harmadikat használom jelenleg és már 439 km-t futottam benne. A régebbiek szép tiszták:

img_2380 Egy kattintás ide a folytatáshoz….