2016-os tények, 2017-es tervek

A sport szempontjából 2016 tényleg remek év volt. Imádtam a felkészüléseket és a versenyek többségét. Öt célt tűztem ki az év elején 2016-ra, de ezek közül csak egyet sikerült megvalósítani:

Terv Tény
1. 1.500m 5:00 4:54
2. 5.000 m 18:20 19:08 (10 km közben)
3. 10.000 m 38:00 39:16
4. Félmaraton: 1:26 1:31:30
5. Maraton: 3:05    –

Jól látszik a tényadatokból, hogy az alapozás kimaradt, csak január 15-én tudtam elkezdtem futni, négy héttel a lágyéksérv műtétem után. Szépen lassan, fokozatosan kapaszkodtam vissza.

Azt gondolom, hogy a tervek nem voltak túl merészek, sok balszerencse is közre játszott, hogy elmaradtam a tervezett időktől, és persze az is, hogy a főbb versenyeket követően mindig kiengedtem, és emiatt a következő versenyre való felkészülés komoly visszaeséssel indult. Talán ha idén nem engedek ki, hanem folyamatosan formában tartom magam, akkor a 2016-os tervek 2017-ben teljesíthetők lehetnek. (persze ha nem jön közbe megint egy újabb nyavalya)

Az év legfőbb versenyén Várpalotán a legjobb formámban álltam rajthoz, de sajnos reumás fájdalmak miatt, 10 km után teljesen lelassultam. Tisztán szerettem volna versenyezni, így természetesen fájdalomcsillapító nélkül futottam. Azért volt néhány verseny, amikre nagyon szívesen gondolok vissza és bearanyozták a 2016-os futóesztendőmet:

04.24. Miklósi futónap 8 km abszolút első hely

IMG_1365 05.01. Komárom-Komárnó 10 km: 39:59
06.12. Nyitra 1500 m pályaverseny: 4:54 korosztályos második hely
06.18. 1000 méter felmérő Rolival: 2:59,5

IMG_1683

Folytatás

Kedvenc karácsonyi ajándékaim

Emlékszem, amikor még gyerek voltam, egy nagy családi Karácsony után a nagymamám sértődötten mesélte, hogy egy távoli rokontól egy ananászkonzervet kapott ajándékba.

Kisfiam, engem így még nem szégyenített meg senki!

img_2946

🙂 Az én Karácsonyfám alól sem hiányozhatott idén a szép pár zokni és a két alsónadrág sem, de voltak nagyon mókásak is. A lányaimtól többek között ezt a csokit kaptam:

img_2995 Folytatás

Szintetikus szteroid

A Balaton maratonon nem sikerült teljesen lesérülnöm. Folytattam az edzéseket, de teljesen vegyes volt a kép, egyszer fájt a térdem, egyszer nem. Így ment ez négy hétig, aztán visszamentem a dokihoz. Nem tudtam tervezni, igazán alapozni sem, csak céltalanul rohangáltam, és kevés örömet leltem benne.

December 19-én beszúrta a térdembe a szteroidot:

img_2918

Azt mondta, hogy a hormonális hatása nincs és a szintetikus szótól sem kell megijednem, és lokálisan hat már 2-3 nap alatt. Persze utána még pihentetni kellett, de úszni szabad volt, így Karácsony után minden nap mentem és tíz nappal később, 29-én már próbára is tettem az új térdemet egy 3 km futással, majd minden nap emeltem egy picit a távot. Január elsején ilyen szép volt a Kis Duna part:

img_2984

Azóta már 8 km-nél járok, és tegnapra hívott vissza kontrollra a doki. Elmeséltem neki, hogy azért, érzek ott még valamit, nem tünetmentes, de a fájdalom inkább csak nagyon tompa, nem az a régi szúrós. Megvizsgált és a végén azt mondta:

Jó lesz ez, terhelheti!

Ma reggel már 10 km-t futottam és ma sem voltam tünetmentes sajnos, mindenesetre fokozatosan növelni fogom a távot. Jövő hét végén lesz a Zúzmara félmaraton, amire már régebben beneveztem. Ha minden jól megy addig, el fogok indulni edzésképpen, és jelen állapot szerint simán benne van, hogy a vége előtt kell majd befejeznem a versenyt. Akkor is jobb lesz, mint otthon egyedül futni.

Ez az alapozás sem kezdődött jól sajnos…