“Kerék alá tettek…”, de nem lett jobb…

Egy újabb hónap telt el és sajnos a térdfájásom nem múlt el, így vissza is mentem a specialistámhoz, aki sem szteroid injekciót nem adott, sem további gyógyszerek szedését nem javasolta. Azt mondta, hogy a térdem rendben van, azt a fájást pedig egy szalag okozza, amely a csípőtaréjnál (is) tapad. Javaslatára felkerestem egy terapeutát a Budamednél és már másnap el is kezdtük a terápiát.

Olyan kezeléseket kaptam itt, amikről még nem is hallottam. Például volt egy olyan gép, mint az aszfalttörő gép csak kicsiben. Kőkeményen ütötte vele a sérült részt és a könnyeim potyogtak akkora fájdalmakat okozott, de hősiesen visítva tűrtem. Volt itt még ion indukciós terápia, radiális lökéshullám terápia, lágylézer terápia (ezekről bővebben itt lehet olvasni).

Aztán volt még hideg terápia is, melynek során beállítottak egy kabinba és három percig nyomták be a folyékony nitrogént és mínusz 120-160 fok között tartottak. “Kerék alá tettek, onnan is kivettek”, de a térdem továbbra is fáj, sőt a helyzet még rosszabb lett, most már egy km futás után jön a fájdalom.

Bánatomban a múlt héten már misét pontifikáltam Szigetújfaluban azokért a sportolókért, akiknek fáj a térde:

További orvosi tanácsra csináltattam egy vérképet, majd egy csípő MRI-t, de mindkettő negatív lett, még egy francos góc sincs bennem. Egy kisebb vagyont költöttem a gyógyulásomra, de egyelőre senki sem tudja megmondani, hogy mi a kiváltó ok, így nincs is remény a javulásra.

Most egy újabb gyulladáscsökkentő tablettát szedek és várom a csodát. Bejelentkeztem egy új, ismeretlen orvoshoz a Pasamedbe, de oda csak május elejére kaptam időpontot. Addig is úszom, és bringázom és mindkettő egyre jobban megy. Egyelőre továbbra is csak kerékpáros és úszóterveket dédelgethetek:

1. Balatonátúszás
Ezzel eddig úgy voltam, mint a maratonfutással: egyszer megcsináltam, de köszönöm szépen nem kérek többet belőle. 1990-ben amikor újra kezdtem úszni és triatlonozni, átúsztam a Balatont 2 óra 9 perc alatt. Mivel a medencében a felmérőkön kívül más kihívást nem találok, és ha már 3-4 kilométereket úszom alkalmanként, akkor ezen a kalandon töröm a fejem. Itt csak az egyéni csúcsjavítás jelenthet kihívást, és azt gondolom, hogy az már most is bőven menne. Kár, hogy versenyző koromban nem úsztam át egy sokkal jobb idővel, de így legalább most 27 év után meg tudom javítani a rekordomat.

2. Balatonkerülés kerékpárral
Már többször tekertem körbe több nap alatt, de egy nap alatt még soha és most a 8 órás teljesítést tűztem ki célul, úgy, hogy teljesen egyedül megyek, nem tapadva senkire valamikor nyár elején. Elkezdtem a keményebb edzéseket itt is, hegyi terepkerékpározással erősítek:

és persze egyre növelem a távokat és a múlt hetem már 160 km volt. Előtte még azt tervezem (edzőtábor gyanánt), hogy Passauból indulva egy hét alatt hazatekerek a Duna mentén. Ez valójában egy MTB-vel tervezett, sok szép látnivalóval és kalandokkal tarkított túra lesz, amit szintén egyedül tervezek végig csinálni. (Természetesen már ebben az évben is voltam Bugyiban)

Addig is azért minden héten nekivágok futva egy ötösnek is, remélem hamarosan átlépem a bűvös tünetmentes két kilométeres határt és mielőbb visszatérhetek a futáshoz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.