2000 méter felmérő – június

Egy héttel a Balaton-átúszás előtt terveztem még egy erős 2000 métert úszni. Feldobott, hogy 3800 m közben 35:08 volt a 2000 méteres részidőm, és éreztem, hogy jóval 35 percen belül tudok menni.

Alapos melegítés után nekivágtam. Most is 500 méterenként terveztem órát nézni, de olyan könnyen esett az első 100 méter, hogy a fordulónál az órára néztem: 1:35. 1:45-ös átlag kell a 35 perchez, így ez elég erős kezdés volt nekem.

A további részidők így alakultak: 500 m: 8:22, 1000 m 17:00, 1500 m 25:49. A harmadik 500 méteren éreztem, hogy fárad a karom, de az utolsó 500-on igyekeztem teljesen kiúszni magam, így a vége 34:32 lett. A kis felmérő táblázatom most így néz ki:

A felmérőt követő levezetés után kicsit játszadoztam víz alatt a telefonommal:

Köszönöm Hliva Katának a sok-sok segítséget.

3800 méter felmérő

A Balaton-átúszás előtt két héttel szerettem volna még egy utolsó hosszút úszni. Az edzéseim zöme résztávos, de azért egy-egy edzésen összejön 3-3,5 km.  4-5 km közötti távot terveztem ma reggelre és akkor beugrott…

Ironman lázban van az ország és nekem még nincs Ironman úszóidőm, gondoltam úszom egy 3800 métert. Egy kis bemelegítéssel és levezetéssel összejön 4500 méter. Nem volt különösebb tervem, csak végig akartam csinálni.

Pár száz méter melegítés után el is indultam, szépen elnyújtott tempókkal, jólesően kezdtem. 500 méterenként és féltávnál terveztem részidőket nézni. Az 500 méteres részidőn el is csodálkoztam, mert 8:40 lett, gyorsabb, mint a 2000 méteres felmérőn úszott idei legjobb részidőm, és csak olyan lendületes úszásnak éreztem.

Végig nagyon figyeltem a mozgásra, ahogy Kata tanította, igyekeztem jól előre nyúlni és végig tolni a kart. 1000 méterhez 17:26-ra érkeztem. Bevillant a kérdés, hogy lehet hogy ez gyors lesz, de nagyon jól éreztem magam, nem vettem vissza a tempóból.

Az 1500 méter részideje 26:17 lett. Na itt már tudtam, hogy az ezévi 2000 méteres csúcsomat beállíthatom anélkül, hogy gyorsítanék. Csináltam tovább az elnyújtott karmunkát és nyomtam a lábtempót.

Féltávhoz 33:23-ra, a 2000 méterhez  35:08 ra értem, ami pont 30 mp-es idei egyéni csúcs. Nem fáradtam és tüdőre csak lendületes úszás volt, a karomra viszont még ráfér az erősítés, oda kell még egy kis kraft.

Amikor a végén becsaptam a falba nagyon örültem, mert az időm 1:07:07 lett, ez életem első Ironman úszóideje. Levezettem még 400 méterrel, így 4500 méter úszással zártam a reggelt.

Az 500 méteres részidők így jöttek sorban:

8:40 – 8:46 (17:26)-8:51 (26:17) (Féltáv: 33:23) – 8:51 (35:08) – 8:49 (43:57) – 8:55 (52:52) – 8:57(1:01:49) – és a vége: 1:07:07.

Nagyjából egyenletesnek tűnik, a pici lassulás belefér. Ha két részre osztjuk a távot, akkor 33:23-ra úsztam egy 33:44-et. Egy hét múlva még megyek egy 2000 métert maxra, remélem az bőven 35 percen belül lesz.

És kibővítettem a 2000 méter felmérős táblázatomat:

Jó érzésekkel tekertem haza a strandról.

Májusi történések

Május másodikán – egy hónap átépítési munkálatok után – újra nyitott végre a csepeli strand. Lekerült a sátor az 50 méteres medencéről és megkezdődött a strandszezon. Legalábbis én így indultam neki a reggeli edzésnek.

Aznap reggel 10 fok volt, és kb. 150 métert kell az öltözőtől a medencéig sétálni, én meg okosan nem voltam rendesen felöltözve, aminek az lett az eredménye, hogy úgy megfáztam, hogy két hétig alig tudtam úszni. Két úszóedzés maradt csak ki, de amikor lementem edzeni, mindig idő előtt ki kellett jönnöm a vízből, mert gyenge voltam és levegőt is alig kaptam. A képen reggel hatkor én nyitottam a strandot:

Jelentősen visszaestem és csak május második felétől kezdtem magam újra jól érezni a vízben, így május végén nem láttam értelmét a felmérő úszásnak sem. De most már újra erőre kaptam és heti 10 km úszással gőzerővel készülök a Balaton átúszásra.

Mellette megy a heti közel 200 km bringázás is és a kerti szezon is megkezdődött, így a kinti munkák is eléggé lefárasztanak.

A térdsérülésem továbbra sem javult. Egy héten egyszer elindulok próbaképpen futni, de egy km után előjön a fájdalom és akkor leállok.

Voltam egy másik dokinál, aki azt állapította meg, hogy tr. iliotibialis szindrómám van és elküldött MRI-re (június 28-án lesz) Addig gyógytornát írt elő, ami még egyelőre egyáltalán nem használ. Ezért is örülök, hogy valaha triatlonoztam, mert így a másik két sportot is tudom űzni és szerencsére nagyon élvezem. Hiányzik a futás nagyon, de nincs okom panaszra.

Kalandom Jessicával

Imádok kibringázni a telekre és vissza, évente 15-20 alkalommal biztos megteszem ezt az utat, amelynek minden kilométere élvezetes. A Tököl-Százhalombatta közötti komp nagy kedvenc, aztán jönnek Batta kéményei, majd Sóskút, Biatorbágy, Zsámbék és Tök. 45 km oda, 45 km vissza.

Múlt vasárnap 5 óra körül a telekről éppen hazafelé indultam, amikor csúnya felhőket láttam észak-nyugat felől érkezni. Nagy baj nincs, meleg van, a telefonom vízálló, így nyomtam neki, de azért kicsit reménykedtem, hogy elkerülöm az esőt. Zsámbék és az M1 között félúton viszont elkezdett ömleni, mintha dézsából öntenék. Nem látszott nagy esőnek, csak egy erős nyári zápornak ezért beültem az út menti fák alá. Nem fáztam, nyári meleg eső volt, gondoltam kibekkelem azt a 10 percet amíg elvonul a vihar.

Folytatás