Májusi történések

Május másodikán – egy hónap átépítési munkálatok után – újra nyitott végre a csepeli strand. Lekerült a sátor az 50 méteres medencéről és megkezdődött a strandszezon. Legalábbis én így indultam neki a reggeli edzésnek.

Aznap reggel 10 fok volt, és kb. 150 métert kell az öltözőtől a medencéig sétálni, én meg okosan nem voltam rendesen felöltözve, aminek az lett az eredménye, hogy úgy megfáztam, hogy két hétig alig tudtam úszni. Két úszóedzés maradt csak ki, de amikor lementem edzeni, mindig idő előtt ki kellett jönnöm a vízből, mert gyenge voltam és levegőt is alig kaptam. A képen reggel hatkor én nyitottam a strandot:

Jelentősen visszaestem és csak május második felétől kezdtem magam újra jól érezni a vízben, így május végén nem láttam értelmét a felmérő úszásnak sem. De most már újra erőre kaptam és heti 10 km úszással gőzerővel készülök a Balaton átúszásra.

Mellette megy a heti közel 200 km bringázás is és a kerti szezon is megkezdődött, így a kinti munkák is eléggé lefárasztanak.

A térdsérülésem továbbra sem javult. Egy héten egyszer elindulok próbaképpen futni, de egy km után előjön a fájdalom és akkor leállok.

Voltam egy másik dokinál, aki azt állapította meg, hogy tr. iliotibialis szindrómám van és elküldött MRI-re (június 28-án lesz) Addig gyógytornát írt elő, ami még egyelőre egyáltalán nem használ. Ezért is örülök, hogy valaha triatlonoztam, mert így a másik két sportot is tudom űzni és szerencsére nagyon élvezem. Hiányzik a futás nagyon, de nincs okom panaszra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.