Várpalota – 10 km

Kedden elmentem Feri bácsihoz egy gyúrásra, rám fért. Három futás volt a héten (+ egy bringázás és egy úszás), az utolsó pénteki már csak egy átmozgatás. Szombat reggel kipihenten érkeztem Várpalotára.

Most sem terveztem el előre a futásomat, csak reménykedtem, hogy a combom jó lesz és végre tudok a futásra koncentrálni. Egy órával a rajt előtt elbambultam miközben nyomtam a lábaimra a bemelegítőkrémet, így dupla mennyiség került rá. Tíz percig próbáltam elkenni. Már a karomra, a hátamra is kentem, de nem akart fogyni. Végül a melegítőgatya szívta fel a maradékot.

Meglepően laza voltam a bemelegítő futás közben, tök jól mentek a százak, az izomláznak, combfájásnak nyoma sem volt. A rajt után kényelmes tempóra álltam be, és 5-600 méter után értem be azt a 70 feletti srácot, aki két éve 12-nél ellépett tőlem. Jól éreztem magam.

Nem ismertem a pályát, mert idén is változtattak rajta. Éveken át jártam ide, és mindig ugyan az a kb. 20,6 km-es útvonal volt, de tavaly a Várpalotát elkerülő főút építése miatt egy kilométerrel hosszabb lett a táv. Idén a félmaraton a tavalyihoz képest is más útvonalon ment, és a 10 km is, amin itt még sosem indultam, nem is láttam a pályarajzot. A négy kilométeresek rajtja:

4:26 volt az első ezer, jól esett, aztán ki is vitt a pálya egy felüljárón át a Várpalotát elkerülő – még át nem adott – útra. Az első három kilométer hamar elszaladt, enyhén lejtős úton vezetett, és a 3 km részideje 13:18 volt. Nem nagyon értettem, hogy tudok ilyen sebességgel futni, úgyhogy elsőre a lejtőre fogtam.

Aztán jött egy szűk másfél kilométeres 60 méter szintes emelkedő. Csak futók voltak az új aszfalton, az emelkedőn futás nagyon új volt, hegyre még nem mentem a térdem miatt(majd jövő héten kezdem). Vissza is vettem a tempóból, mert ment fel a pulzusom, fáradt a lábam, gondoltam nem 4 km-nél kéne meghalni.

5:15 körül volt az emelkedős ezer, és a szembe jövő oldalon feltűntek a mezőny élén futók ( A félmaratonnal együtt indult a 10 km) Jött szembe Kedves Roli a 3.-4. helyen, aztán figyeltem a 10 km-es, piros színű rajtszámokat, hogy kb. hányan lehetnek előttem. 10 km-en az elmúlt években nem volt túl nagy mezőny. A forduló után az 5. helyen láttam magam, és mivel Veterán 1. kategóriában indultam, úgy láttam a versenyzők korából ítélve, hogy a második-harmadik helyen lehetek.

A fordulónál – ami 5 km-nél volt, de az órám csak kb. 4,6 km-t mutatott – megelőzött egy őszes hajú piros rajtszámos és nagy sebességgel indult meg a 60 méter szintes lejtőn visszafelé. Próbáltam tapadni, de nem nagyon ment, távolodott, nem bírta a lábam jobban a meredek lejtőt (4:08 volt az ezer).

Aztán ahogy, szépen visszaértünk a síkabb szakaszra visszaelőztem és én távolodtam el tőle. Nagyon jól éreztem magam, el sem hittem, hogy újra élvezem a versenyzést. Kb. 100 méter előnyre tehettem szert és 8 km nél az órára néztem a kissé emelkedő pályán: 36:06. Úgy megörültem, hogy képes lehetek 4:30-as átlagot futni. Elkezdtem lökni a végét, úgy éreztem, hogy nem lesz sokkal több, mint 9 km a teljes táv, így az utolsó kilométer következett.

Nagyon örömteli célbeérkezés volt, el sem hittem, hogy versenyeztem és nagyon jól ment, nagyon jó érzés. 9,3 km volt a táv az órám szerint, 41:39 lett az időm, 4:29-es átlagtempó, enyhén szintes pályán. Nagy örömmel indultam levezetni.

Zuhanyzás után láttam, hogy kitették a 10 km-es eredményeket.

Második lettem végül a korosztályban. Ennek csak egy nagy ára volt, hogy 2 óra 10 percet kellett várnom az eredményhirdetésre, de megérte, nagy nap volt ez.

Jövőre vélhetően ismét változik mindkét táv pályája, mivel addigra biztos átadják majd az elkerülő szakaszt a forgalomnak és akkor már nem lehet futni rajta.

A legközelebbi edzőverseny vélhetően a siófoki félmaraton lesz november végén. Addig még fel kell nőnöm a távhoz, kezdhetem az alapozást, a kilométerek gyűjtését, és persze az 5 kiló túlsúly leadását.

Egy hozzászólás a(z) “Várpalota – 10 km” bejegyzéshez

  1. “Aztán jött egy szűk másfél kilométeres emelkedő” – hát, inkább 2 km volt az, én sem örültem neki, hogy ennyire hullámzó lett a pálya. Mindenesetre Binder Tamás után végezni másodikként egyáltalán nem szégyen, ő igen jókat fut mostanában (is). A verseny után átnéztem néhány régebbi YT-videót, szerintem az egyiken téged is látni melegítés közben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.