Januári összefoglaló

2014 után végre újra egy emlékezetes januárt tudhatok magam mögött. Akkor a senior félmaratoni világbajnokságra készültem és 335 km-t futottam egy tervezett edzésprogram szerint. Az elmúlt három évben a sérüléseim miatt (2015 kezdődő gerincsérv, aztán lágyéksérv, 2016/2017 térdsérülés, porcleválás) a januárok meglehetősen kevés kilométerrel teltek, az alapozások nem voltak értékelhetőek.

Idén januárban ezzel szemben minden edzést maradéktalanul meg tudtam csinálni, nem kellett félbehagyni, megszakítani egyszer sem az edzésmunkát. Sikerült az edzőversenynek szánt Zúzmara félmaratont és egy kecskeméti utcai versenyt is az állapotomhoz és a körülményekhez képest jól teljesítenem.

A hónap végére pedig a Yours Truly közösségi futás tette fel a koronát Dunakeszin, ahol 25 km-t futottam. 4:45-5 perc közötti lendületes iramot terveztem és ez sikerült is minden gond nélkül (4:47-es átl. lett)

Természetesen a lábaim az utolsó kilométereken – nem szokva a távot – elfáradtak, de azért nagyjából tartottam a tervezett egyenletes tempót, így nagyon elégedetten, összesen 320 km futva zártam a hónapot.

A hétköznapi futásaimat döntő többségében reggelente csinálom. Ötkor kelek és általában 7 órától, világosban futok, ha többet kell futni (pl. hegyre megyek), akkor 6:30-6:45 között indulok el.  (nappal együtt kelés) Ezt sokkal jobban élvezem, mint munka után csak a sötétben futást, persze márciustól – amikor este 7-ig már világos van – majd átállok a munka utáni futásokra.  Hajnalban sokkal merevebb még az ember, és még rosszabb ha még egy óra munkába kocsikázás után egyből neki kell indulni…

A futás mellett heti kétszer másfél órát jóga órákra jártam (járok), emellett csináltam a gerinctornámat és napi szinten a törzsizom-erősítéseket és természetesen a nyújtásokat a futások után.

Így a fentieknek és az étrendemnek köszönhetően két kilóval lettem könnyebb és terveim szerint február már végére el is érhetem a versenysúlyomat.

A sok sérülésnek köszönhető kihagyások miatt döcögősen megy a visszatérés, de türelmes vagyok és már látom az alagút végét. Remélem, hogy hamarosan látszata is lesz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.