Osztrák master’s OB – 1500 méter

Este sátrat vertem egy tóparti kis kempingben, ami maga volt a végtelen nyugalom. Gyönyörű tiszta vízű volt a tó, a partján vadkacsák sétálgattak, kicsit arrébb fiatalok fürdőztek. Nem tudtam betelni vele. Fél tíz körül lefeküdtem, de olyan erős volt a madárcsicsergés, hogy alig tudtam elaludni. (durva nem?) 🙂

Reggel fél nyolc körül ébredtem fel, majd ismét lesétáltam a tó partjára egy 15 percet élvezni a nyugalmat. Leírhatatlan… fiatalodtam 3 hónapot.

Sátorbontás után indultam is a pályára, ahol éppen az 5000 méteres gyaloglók teljes mezőnye együtt rajtolt, itt is nagyon sokan voltak:

Az időjárás és a körülmények csakúgy, mint a 800 méteren vasárnap is tökéletesek voltak: szélcsend, 25 fok, felhős idő. Azt hiszem a nyári szezonban közép távra ennél jobbat nem kívánhattam.

A bemelegítés is tökéletes volt, nem éreztem a 800 méter után fáradságot a lábaimban. Most is együtt indult a 35-39 (M35), a 40-44 (M40), és az én korosztályom a 45-49 (M45). Ahogy a 800 méteren, itt is a mezőny legidősebbjeként indultam, de ez egyáltalán nem zavart. Szerettem volna végre olyan igazán nagyot versenyezni és a legjobb senior időmnél jobbat futni (4:54,69 Nyitra 2016)

A rajtot követően a mezőny második felében egy kisebb bolyra tapadva haladtam, kicsit belógtam a kettes pályára. 76 körüli első körre gondoltam, (4:50-en belüli időt terveztem), de csak 78-as lett. Nem estem kétségbe, kapaszkodtam az előttem futó, egymást folyamatosan előzgető srácokra, de ezúttal már nyugodtan, hátul futva a belső íven figyelve a versenytársak minden mozzanatát.

A második körben úgy éreztem fokoztuk a tempót, nem is esett igazán jól, de tapadtam a fiúkra. A döbbenet akkor ért, amikor 800 méternél bekiabálták a részidőt: “zwei vierzig!” Hát ilyen rosszul még nem érintett részidő. A 2:40 azt jelentette, hogy 5 percet fogok futni, ha ilyen átlaggal megyek végig. Na megelégeltem a “versenyzést”, és ugyan erősnek éreztem az iramot, de megelőztem a srácokat és elkezdtem egyedül tolni.

Az ezer méteres részidő 3:19 volt, amiből az látszik, hogy csak érzésre indultam meg. Ennek jól kellett volna esnie, de erősnek éreztem. Az a gondolat járt közben a fejemben, hogy úgy éreztem, hogy – ha csak egy kicsivel is -, jobb formában vagyok mint 2 éve, az nem lehet, hogy nem futok jobbat. (ráadásul akkor az ezer részideje 3:16 volt) Pánikszerűen újabb ritmust váltottam.

Közeledtem a következő bolyra, de még 15 méterre voltak. A pálya szélén a digitális időmérő ezúttal nem működött, négyszázzal a vége előtt az órára néztem 3:38. Csak annyi esett le, hogy 82 mp kell az 5 perchez, azt már nem tudtam kiszámolni, hogy mennyi kell a csúcsdöntéshez. Nyomtam, mint az állat, ziháltam, hörögtem és a végére még egy hajrá… és végül 4:53,6-ot mutatott az órám a célba érkezéskor és a korosztályban a negyedik helyen értem célba. A csúcsot megdöntöttem – ezt gondoltam az első pillanatokban – , de a futás miatt nem volt igazán felhőtlen az örömöm.

Meg kellett várni a hivatalos eredményt, ami gondoltam pár tizeddel eltérhet majd, de mindenképpen 54-en belüli időre számítottam. Végül 4:54,29 lett a hivatalos időm. (A futás részletei itt láthatók) Teljesen elbizonytalanodtam, mert csak arra emlékeztem, hogy 4:54 valamennyi volt az időm Nyitrán, úgyhogy úgy vezettem hazáig, hogy nem tudtam javítottam-e vagy sem. Este fellapoztam az edzésnaplót és láttam, hogy ha csak három tizeddel is, de sikerült megdöntenem az egyéni csúcsomat.

Nem gyűjtöm az emlékérmeket, de ezt biztosan megtartom:

Nem tudom miért sikerült rosszabbul az 1500 a vártnál. Talán az előző napi 800 métert nem pihentem ki? Nem tudom mennyi lett volna, ha első nap van 1500 és másnap a 800. Nem csináltam ilyet mostanában, hogy egymást követő napokon versenyzem, de jobb időre számítottam. Minden esetre ez volt az első 1500 méteres versenyem idén és végül is csúcsot döntöttem, így nem látom értelmét, hogy tovább rágódjam a témán.

Sok mindenre választ kaptam ezen a hétvégén. Például arra, hogy mivel idén már a korosztály idősebbjei közé tartozom, ez az edzettség nem elég ahhoz, hogy a szeptemberi spanyolországi master’s VB-n – az egyik legerősebb korosztályban – akár csak a közép döntőbe is bejussak, így ezt most elengedem.

Kérdés még számomra, hogy folytassam-e a középtávra való felkészülést a július közepi Kassán megrendezésre kerülő Szlovák OB-ra, majd a július 27-i hazai OB-ra. Egyelőre még nem az dolgozik bennem, hogy dobogóra álljak, sokkal inkább az időeredmény javítása az, ami motivál.

De van még a futás mellett több, hobbim is, amik a háttérbe szorulnak ezek miatt a komolyabb felkészülések miatt. Ilyen például a kerékpározás. Harmadik éve halasztom a Passau-Bécs-Budapest kerékpártúrát a Duna mentén, idén már nem szeretném kihagyni. Aztán végig szeretném csinálni a teljes kéktúra útvonalat is, amit szintén már évek óta tervezgetek és persze ott van még a veteményes kertem és a gyümölcsös, amit szintén eléggé elhanyagoltam az utóbbi időben.

Ezt a hetet “pihenésre” szánom, azt csinálom amihez kedvem van. Biztosan felmegyek végre a hegyre egy hosszút futni, elmegyek úszni és bringázni is fogok, aztán hét végén dönteni fogok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.