Passau-Bécs bringatúra a Duna mentén – első rész

Azt gondoltam, hogy 4 héttel a balesetem után már vígan meg fogom tudni csinálni ezt a túrát, de az utolsó pillanatban sajnos nem éreztem még elég erősnek magam, így végül nyomtam egy pánik gombot és három héttel elhalasztottam. Most hétfőn viszont már a régi erőmmel tudtam nekivágni az útnak.

Túl sok előkészületre nem volt szükség, volt egy korábbi listám miket kell vinni egy bringatúrára, ezeket fél óra alatt össze is dobtam. Hitelkártya volt nálam és összesen 100 EUR-t váltottam (később megosztom a költségeket is). Nem terveztem szálláshelyeket, és napi kilométertervem sem volt. Túrázni akartam, és minél több mindent látni a Duna mentén, és ha elfáradok, akkor a legközelebbi kempingnél megállok. (írhatnám, hogy ha elrúgtam egy követ amerre gurult… megvan? 😉 )

A meteorológia keddre jósolt ugyan szórványosan előforduló záporokat, de ez nem szegte kedvem. Passauba vonattal terveztem menni, de sajnos csak sok átszállással lett volna megoldható, így a busz mellett döntöttem, ami felvesz a Népligetnél este 10-kor és hajnalban 5:05-kor kitesz a bringámmal együtt a Passaui főpályaudvarnál. (és vélhetően aludni is tudok)

A 20:12-es szigethalmi HÉV-vel be is mentem a Közvágóhídig, onnan meg még 2 km tekerés volt a Népliget.

A hálózsákomat felvittem a buszra, és az ablaknál foglaltam helyet, ahol talán kicsit kényelmesebb az alvás. A körülményekhez képest sikerült is kb. 4-5 órát aludnom, de komfortnak nem mondanám. Este 7-től már nem ittam folyadékot, hogy ne kelljen vécére menni és ez be is jött, hajnal 5:10-kor ki is tettek a pályaudvaron, ahol azonnal legurítottam fél liter vizet.

Nem készültem meleg cuccokkal, de itt fáztam, pont kelt fel a nap, de még inkább sötét volt. Jobbnak láttam, ha bemegyek a pályaudvarra melegedni. Ettem is egy finom édes egészségtelen süteményt egy kávéval.

Odakint nem akart melegedni, de 3/4 7-kor áttekertem megnézni az óvárost, és persze a helyet, ahol az Inn a Dunába ömlik.

Kb. egy órát nézelődtem, nagyon szép volt, nyugodt minden, aztán nekivágtam az útnak. (a teljes napi fotóanyag a poszt végén található)

Nagy kérdés, hogy az északi, vagy a déli oldalt válassza-e az ember. Azt mondják az északi síkabb, a déli pedig emelkedősebb, de szebb. Én az utóbbi mellett döntöttem.

Elképesztően szép volt az út végig, egyik bámulatból estem a másikba. A Duna mindkét oldalán kisebb hegyek magaslottak. Elképesztően szép házak, nagyon tiszta Duna, a hegyek tetején egy-egy templom vagy valami más érdekes épület, vár tarkította az utat.A kerékpárút önállóan, az autóúttól külön ment, az első 50 km-ben csak 2-3 km volt amikor ki kellett menni a főútra.

Az Engelhartzellnél lévő zsilip nagysága lenyűgöző volt, itt meg is álltam tízóraizni. Egyszerűen végig mágnesként vonzott a látvány, csak ültem és néztem ki a fejemből.

Az ivókútnál feltöltöttem a kulacsomat és tekertem tovább. A kis városoknál, mindenhol volt közért, ahol minden szükséges, hiányzó dolgot be tudtam szerezni, és fogadók, szálláshelyek is folyamatosan voltak.

Passautól kb. 45 km-re a duna mentén megérkeztem Schlögenbe, arra a helyre, ahol a Duna180 fokos kanyart vesz, jacht kikötők, éttermek… ez maga volt a paradicsom.

Kis csónakok, kompok járnak a két part között (ez amúgy a teljes szakaszon jellemző volt és pár EUR volt csak) Nagy nehezen megtaláltam, azt az ösvényt, ahol fel lehetett sétálni az egyik hegyen lévő kilátóba, fentről is meg akartam csodálni ezt a gyönyörűséget.

Ennek már korábban utánaolvastam, a világ minden kincséért sem hagytam volna ki. Az irányítótáblán az állt, hogy 30 perc séta. Gondoltam, ez nekem 10 perc, a 30 percet nyugdíjasoknak találták ki, de ott volt a bringám, teljes menetfelszereléssel, amit hegynek felfelé meredeken tolni elég nagy kihívás volt. 10 perc után fel is adtam. Olyan meredek volt felfelé, hogy éreztem, hogy ez nem fog menni. Kerestem egy elhagyatottabb bokros részt, ahol elrejtettem a bringát és nélküle folytattam az utat felfelé.

A látvány fentről is elképesztő volt, sokáig nem is tudtam mozdulni. 

A bringát megtaláltam, nem vitte el senki, itt ez amúgy sem jellemző (lakatot vittem, de egyszer sem használtam). Folytatódott a mesés, mindkét oldalon kis hegyekkel tarkított út. Aschach felé közeledve egy újabb mesés helybe botlottam, az egyik oldalon egy kultúrált kemping a másikon meg:

Egyébként úgy tűnt, hogy a Duna déli oldalán tekerni jobb volt az árnyék szempontjából is. Már 30 fok meleg volt, a bringautat jobbról árnyékolták a hegyek, míg áttekintve az északi partra, az ott haladó bringásokat a Duna felől nem árnyékolta semmi.

Ezután a városba érve (Aschach) elnézhettem egy táblát, mert egy hídon találtam magam, ami át akart vinni a túl odalra, de visszajöttem a partra, ahol egy Sparban megálltam bevásárolni. Itt egy picit (60 km nél kb.) elfogyott az erőm, amit azért inkább a hegymászásnak tudok be, de a snikkers és egy sör 20 perc alatt rendbe tett.

Aschach után egy kicsit “unalmasabb” szakasz jött. Az eddig a két oldalon lévő hegyek kényeztető látványa megszűnt, és a töltés tetején árnyékok nélkül vezetett az út a következő 20 kilométeren keresztül. A Duna itt nagyon kiszélesedett.

Többször át akartak vinni a kerékpár utat (R1) jelölő táblák a túlsó partra, de nem estem csapdába. (bár végül is mindegy melyik oldalon haladunk)

Linzhez közeledve már elég nehezen ment a tekerés. Az utolsó pár kilométeren csak az autó úton lehetett menni a déli oldalon. A linzi északi partra áttekintve olyan látvány fogadott, mintha egy zsúfolt tengerparton lennénk, rengetegen fürödtek egy eléggé hosszú partszakaszon. Kisebb eltévedés után végül egy helyi fickóra hallgatva, átmentem az északi partra és egy kis tó melletti (Pleschinger see) kempingben szálltam meg.

A sátorverés után egy órával megvacsorázva, lefürödve bebújtam a sátorba. Sajnos a tervezett tó körüli esti séta elmaradt, mert iszonyat nagy szél jött és egy nagyon erős zivatar rázta meg a térséget. A eső úgy verte a sátrat, hogy a kempingből nem is szűrődött be más zaj. Nagyon fáradt voltam, részben a kevés alvás miatt is, így nem zavart a villámlás és az égzengés sem, reggel 6-ig ébreszthetetlenül, mélyen aludtam.

Az első nap fotó anyaga itt nézhető meg, az útvonal, amit megtettem (112 km) itt látható (22 km lemaradt mert lemerült az órám). A nap relive videója:

A nap szinttérképe pedig így nézett ki:Folytatom.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.