Várpalota 10 km

A reggeli mérlegelésnél 10 dekával voltam több az általam ideálisnak vélt versenysúlytól. A balesetem után szépen lassan ment lefelé a súlyom. Az utolsó két hétben a szokásos ebéd utáni kávé utáni sportszeletről is lemondtam, így hajszál híján elértem az áhított versenysúlyt.

Nagyon jó állapotban voltam, az időjárásra sem lehetett panasz, kellemes 13 fok körül volt a bemelegítésnél. Minden körülmény kedvezett, hogy két év után újra 40 percen belül fussam a 10.000 métert.

Madaras Pista bácsival elindultunk a pályán melegíteni. Az első kilométer végig lejtett. A Várpalotát elkerülő út feletti felüljárót oda és visszafelé is meg kell majd futni, ami kb. 2-3 emelet magasság. Persze a hideg zuhany, akkor ért amikor a felüljáró tetején voltunk (kb. 1 km nél) és lenéztem a pályára. Kb. 12-13 emeletnyi lejtő tárult elém, ami majd visszafelé lesz nagyon durva.

Osztottam, szoroztam. Arra jutottam, hogy ha itt megfutom a 40 percet, akkor pályán 38:30 ra is képes leszek. Nem voltam csalódott, titkon reméltem, hogy sikerülni fog még így is. Nagyon jó erőben voltam.

A taktika az volt, hogy a táv első felében 30 mp előnyt szerzek a négy perces iramhoz képest (5 km 19:30), és az talán elég lesz majd visszafelé az emelkedőkön, hogy beérjek 40 percen belül a végén.

A rajtot követően könnyen laza szökkenő őzike mozgással lódultam neki. 900 méternél jött a fölüljáró, amit nagyon visszafogottan, könnyedén futottam meg. Ezután jött a nagy lejtő. Elengedtem magam, nagyon lazán, könnyedén mozogtam, éreztem, hogy kurva jó lesz ez. A 2 km részideje: 7:32 volt és meg sem kottyant.

A pálya ezután látszólag síkfutásba ment át. Igyekeztem érzésre a 4 perces iramra visszaállni, ami sikerült is nagyjából. Az 5 km részideje: 19:27 volt az órámon, a forduló 19:45 volt. A forduló után a 4-5. helyen voltam, ami cseppet sem izgatott. Csak az idővel voltam elfoglalva.

Folyamatosan járt az agyam, számolgattam. 6 km: 23:32 – 7 km 27:33. A 8. kilométer csak visszafelé tűnt fel, hogy nagyon enyhén, de emelkedik: 31:50 volt a részidő. (4:17 -es ezer) Hát innentől tudtam, hogy csak a csoda segíthet rajtam, mert mostantól csak emelkedni fog a pálya. Nem volt kire tapadni, az előttem levők kb. 100 méterre voltak, mögöttem meg 200 méterre volt a legközelebbi futó.

A kilencedik kilométer 4:40 es lett, tehát az össz időm 36:30 volt. Lefutottam a felüljáróról, de sajnos nem tudtam ritmust váltani, inkább regenerálódtam a lejtő végére. Már csak egy kilométer volt hátra, ami folyamatosan emelkedett. Itt engedtem el a versenyt. Futottam azért rendesen, de érezve, hogy itt már nem lesz meg az amiért jöttem, nem téptem szét magam 10-15 másodpercért.

A 10 km az órámon 40:50 volt, a hivatalos időm pedig 41:17 lett. Abszolút 5. helyen, korosztályos 2. helyen értem célba. Nem voltam csalódott, jól ment a futás, nagyon jól éreztem magam. A perverziót, hogy legyen idén 40 percen belüli 10 kilométerem, nem adtam fel.

Azt hiszem már csak a labor körülmények maradtak, tehát edzésen, pályán fogom megfutni a 40 percet. Valamiért számomra ez is tömény izgalom, kihívás…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.