Senior fedett pályás OB

A verseny előtti utolsó négy hét szinte tökéletesre sikerült. Az edzések jól mentek, a szlovák bajnokság után kezdtem ismét jól érezni magam az edzéseken és hétről-hétre sikerült javulást mutatnom.

Az egyesületemmel, a veszprémi SVSE-vel egy csapatot is összehoztunk a 4×200 méteres vegyes váltóra, amely számomra egy teljesen új, és izgalmas versenyszámnak ígérkezett. Kedden még volt egy utolsó erős 500 méteres edzésem, amit nagy meglepetésemre a tervezett 85 helyett 83 másodpercre futottam. Ezek tudatában nagy izgalommal vártam a szombati OB-t.

A reggeli mérlegelésnél a mérleg plusz egy kilót mutatott a tervezett ideális testsúlyhoz képest. Sajnos az utolsó két éjszaka összesen kb. 8 órát sikerült csak aludnom, de (nem a versenyizgalom miatt) pihent, laza izomzattal, kissé kóvályogva érkeztem a versenyre. Rengeteg ismerős volt a nevezésnél, nagyon klassz volt a hangulat, és az izgalmak pattanásig feszültek.

Megérkeztek a veszprémi csapattársak is, összeismerkedtünk, és fél óra után olyan volt, mintha már évek óta ismernénk egymást. Megkaptam a csapatpólót és a richtofitos “pakolás” után elvonultam melegíteni a 800 méterre.

A létesítmény körül futottam egy kört, ami kb. 3 km. Félúton szembe futott Kárász Zaki (800 méterre melegített ő is, de ő 2 perc körül tud), akivel pacsiztunk, de egyikünknek sem fordult meg a fejében, hogy együtt kéne folytatnunk a melegítést. Mindenki melegített szépen a saját “szertartása” szerint.

A szervezés remek volt, minden pörgött, minden pontos volt, így 3 perccel a kiírt rajtidő előtt nagyon laza, pihent izomzattal vártam a kezdést. A második futamba osztottak be. Ismét nem a dobogós helyek foglalkoztattak, hanem az, hogy végre egy jó versenyben megközelítsem a tavalyi 2:19,4-es, az osztrák bajnokságban elért legjobb eredményemet.

Csak egy ember ismertem a korosztályból Pásztor Attilát, aki a VB-re készül és ő sokkal jobb nálam, a többieket nem ismertem. Viszont a futamomba osztották be az örök ifjú Gajdos Tamást is, aki évente több sportágban is 8-10 országos bajnoki, meg még egy zsák nemzetközi érmet zsebel be.

A reggeli mérlegelésnél plusz egy kilót mutatott a mérleg az ideális testsúlyomhoz képest.

A tervem az volt, hogy 68-as négyszázzal kezdek és majd erre fogok egy nagyot szenvedve berepülni a célba. Így terveztem sorban a kétszázakat: 34-34-36-36. (Azzal a reménnyel, hogy a 36-ok 35-ök lehetnek)

Órát nem vittem, mert a falra szerelt digitális órát minden kör végén látni lehetett.

A rajtot követően a harmadik helyen tapadtam és az első kör 35 mp körül volt. Nem esett le valamiért, hogy ennél több kell és maradtam Tamás mögött.

A túlsó egyenesben lassúnak éreztem a tempót és egy pillanatra úgy gondoltam, hogy kilépek, de végül úgy gondoltam megvárom a második kör végét. Attila már 10-15 méterrel előttünk volt.

A második kör végén 71 mp-et láttam az órán és bizony hiába éreztem a lábam könnyűnek, a tüdőmnek annyira nem esett ez jól. A túlsó egyenesben, ismét fontolgattam, hogy előre megyek, de ismét befékeztem valamiért, nem tudom miért. A harmadik kör végén 1:47 volt az órán.

Ez egy kicsit sokkolt, mert tudtam, hogy ennél jobb vagyok. A terv helyett tehát így jöttek a körök eddig: 35-36-36. Az utolsó körben kibújtam Tamás árnyékából és gyorsítottam. Ő ezt azonnal levette és védte a támadást. Jelentősen felgyorsultunk. Nem tudtam megelőzni, pedig száz méterrel a vége előtt már úgy éreztem sprintelek.

Jött az utolsó kanyar, ahol visszabújtam Tamás mögé az ideális ívre és a célegyenesben még egy ritmust váltottam és mentem fel rá, de a rutinos róka visszaverte ezt a támadást is és 4 tizeddel előbb ért be a célba.

Valahogy így történt a célba érés az én drága kis húgom tolmácsolásában:

A hivatalos időm: 2:20,28. Nagy öröm számomra, hogy a végére tudtam egy 33 mp-es kétszázat futni. Ilyenből 3 hete még csak egyet tudtam, most meg a 800 méter végére is sikerült. (Azért ez nekem egy nagyon nagy juheejjjjj!!) És azért az sem mellékes, hogy soha életemben nem futottam fedett pályán ilyen “gyors” 800 métert, szóval ez egy fedett pályás egyéni csúcs is. (fiatal versenyző koromban nem indultam fedett pályán)

A futásról készült egy klassz felvétel is:

Tehát sikerült megközelíteni a 2:20 as eredményt, ami órási dolog számomra. Úgy érzem van még bennem bőven és ez a közép táv rengeteg kihívást tartogat még számomra.

Két órával később, a 4×200 as váltóra újra egy 25-30 perces melegítésbe kezdtem. Mire bemelegedtem újra, jött a pofon, hogy a nem várt nagy számú nevezés miatt kb. fél óra csúszás van a programban. Visszavettem a melegítőt, levettem a szögest és nyújtottam, gimnasztikáztam.

Újabb hideg zuhany következett, mert újabb fél óra csúszás következett, aztán még 20 perc… Lassan 2 órája melegítettem, illetve próbáltam melegen tartani az izmaimat. Nem számoltam, de kb. a 30. fokozó futást csináltam a két óra alatt, úgyhogy kezdtem fáradni.

7 csapat nevezett, 3 futamban indítottak bennünket, és hogy kerek legyen a sztori, a csapatunk a harmadikban futott.

Én voltam a harmadik váltótag és nagyon élveztem a spintelést, és egy jó hangulatú, klassz versenyt mentünk. A hivatalos időnk: 2:07,13 volt, ami a 6. helyre volt elég.

Most még 1-2 hétig maradok a fedetten, aztán visszatérünk az alapozáshoz kicsit, de a fő csapásirány idén továbbra is a középtáv lesz, ennek lesz alárendelve minden.

Fotók: Berényi Ibolya

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..