Vivicitta – 10 km

Múlt vasárnap klassz futóidőt kaptunk a Vivicittára, ahol a 10 km-es távon álltam rajthoz. A reggeli mérlegelésnél a testsúlyom 40 dekával volt az ideális alatt.

Pihenten érkeztem a versenyre, tét nélküli nyugalommal. Egy pici drukk sem volt bennem, hiszem továbbra is pályaversenyekre készülök, de most ezek az utcai versenyek segítenek az alapozásban.

Nagyon jó állapotban vagyok, többnyire remekül mennek az edzések és úgy is éreztem, hogy most simán meglesz az a 40 perc, amit tavaly év végén “üldöztem”, de csak felülről sikerült súrolnom. Sem 2018-ban, sem 2017-ben nem sikerült megfutnom versenyen a 40 perces időt, így volt bennem már egy kis hiányérzet. (2016-ban a Komárom-Komárnón 39:59-et és a Spar-on 39:43-at futottam)

A richtofitos pakolással jól sikerült a bemelegítés is és 13 órakor elrajtoltunk. A 40 perces időt csak a három hídfelfutás hátráltatta, az enyhe szél nem zavart. (bár érzésre olyan volt, mintha egy picit mindig szembe fújt volna)

Rögtön az első kilométeren a Margit-hídra futottunk fel a szigetről és nem fogtam vissza magam. Nagyon kapkodtam a végén a levegőt, de sikerült pár másodperccel 4 percen belül tartani az első kilométert.

A következő kilométeren visszafogottan futottam le a hídról a budai felső rakpartra vezető lejtőn. A pulzusom helyre is állt és a síkon felvettem a picivel 4 percen belüli utazósebességet.

Folytatás

Miklósi Futónap – 8 km

A fedett pályás OB után újra alapozásba kezdtem. Továbbra is középtávokra készülök, sok-sok tervvel az idei évre. Nagyon élvezem ezt a “száguldást”, és még szeretnék sokat gyorsulni. Klassz dolog újra élni a régi, serdülő és ifjúsági pályaversenyzős élményeket.

Áprilisra edzőversenyként három utcai futóverseny is bekerült az edzéstervbe: Miklósi futónap 8 km, Vivicitta 10 km és Komárom-Komárno 10 km.

Most vasárnap negyedik alkalommal rendezték meg a Miklósi futónapot, amelyre edzésmunkából, – nem pihenten – érkeztem. Nem is volt különösebb izgalom bennem, egy jó erős tempót szerettem volna futni. A testsúlyom teljesen rendben volt, a sok-sok ismerőssel pacsiztunk a rajt előtt, aztán kilőttek bennünket.

Nem volt tervem, de az elvégzett edzésmunkából lehetett sejteni, hogy 4-4:10 közötti iramot fogok tudni majd menni, és ennek megfelelően is kezdtem.

Az első kilométeren elvitt a lendület, de a másodikon már beálltam az utazótempóra, ami kicsivel 4 percen belül volt. (2 km 7:53)

A lábam teljesen rendben volt, de a levegőt kapkodnom kellett. Nem tapadtam senkire, velem sem jött senki. Mivel idén még nem futottam ilyen tempót ezért szokatlan is volt a lábaimnak, de azért nem volt gond, vittek szépen kb. egyenletes tempóban.

Folytatás