Vivicitta – 10 km

Múlt vasárnap klassz futóidőt kaptunk a Vivicittára, ahol a 10 km-es távon álltam rajthoz. A reggeli mérlegelésnél a testsúlyom 40 dekával volt az ideális alatt.

Pihenten érkeztem a versenyre, tét nélküli nyugalommal. Egy pici drukk sem volt bennem, hiszem továbbra is pályaversenyekre készülök, de most ezek az utcai versenyek segítenek az alapozásban.

Nagyon jó állapotban vagyok, többnyire remekül mennek az edzések és úgy is éreztem, hogy most simán meglesz az a 40 perc, amit tavaly év végén “üldöztem”, de csak felülről sikerült súrolnom. Sem 2018-ban, sem 2017-ben nem sikerült megfutnom versenyen a 40 perces időt, így volt bennem már egy kis hiányérzet. (2016-ban a Komárom-Komárnón 39:59-et és a Spar-on 39:43-at futottam)

A richtofitos pakolással jól sikerült a bemelegítés is és 13 órakor elrajtoltunk. A 40 perces időt csak a három hídfelfutás hátráltatta, az enyhe szél nem zavart. (bár érzésre olyan volt, mintha egy picit mindig szembe fújt volna)

Rögtön az első kilométeren a Margit-hídra futottunk fel a szigetről és nem fogtam vissza magam. Nagyon kapkodtam a végén a levegőt, de sikerült pár másodperccel 4 percen belül tartani az első kilométert.

A következő kilométeren visszafogottan futottam le a hídról a budai felső rakpartra vezető lejtőn. A pulzusom helyre is állt és a síkon felvettem a picivel 4 percen belüli utazósebességet.

A két kilométer részideje 7:45 körül volt. Közeledtem Simonához, a világbajnoknőhöz és miután utol értem futottunk is együtt 1-2 km-t. Elmondta, hogy reggel a félmaratonon már futott 1:23-at, így most már fáradt egy kicsit.

A Lánchídra meglehetősen könnyen, számottevő lassulás nélkül ment a felfutás. 4-5 kilométer közötti fordulónál megszámoltam, hogy éppen az 54. helyen futok. Az 5 kilométer részideje: 19:30 körül volt. Nagyon jól éreztem magam, és mivel a gyors kezdők kezdtek megreccsenni folyamatosan szépen, lassan előztem.

Az utolsó emelkedő ismét a Margit-hídra történő felfutás volt. Itt éreztem a tempócsökkenést, de még ez az ezer is 3:58 volt. A szigetre befelé a lejtőn kicsit takarékosan ereszkedtem le, picit bele is aludtam a kényelmes tempóba, de végül 8 kilométernél begyújtottam a rakétákat.

Száz méterre a céltól ugrott át az órám a 10. kilométeren: 39:12-t mutatott, a célban pedig: 39:34-et, és ez lett a hivatalos időm is. Így az órám szerint 3:55-ös átlagot mentem, és a hivatalos időt tekintve pedig korosztályos legjobb eredményemet 9 másodperccel sikerült megdöntenem.

Április 28-án indulok a Komárom-Komárno 10 km-es távján, de addig is folytatódnak a kemény edzések.

A képekért köszönet Pásztor Attilának

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..