SVSE Veszprém – 800 m hazai pályán

Ez elmúlt 6-8 hétben folytatódtak az alapozó edzések és május végétől elkezdtük középtávra a gyorsító edzéseket. A testsúlyom teljesen rendben volt és szinte kivétel nélkül sikerült megcsinálni minden edzést úgy, ahogy Anikó tervezte.

Szerdán este egy kellemes, a 800-hoz teljesen elfogadhatónak mondható 28-30 fokban rendezett nyílt versenyt Veszprémben az egyesületem. Ez a szezon első szabadtéri versenyének, egy klassz felmérőnek kiváló volt.

Az utóbbi hetekben nagyon jól mentek az edzések, jobbnak és jobban éreztem magam, mint az előző pár évben bármikor. Így a cél nem is lehetett más, mint a tavalyi korosztályos legjobb időm (2:19,54) megdöntése.

A sportétrendem tökéletesen működik, kialudtan, kipihenten érkeztem a versenyre. Az zavart egy kicsit, hogy az ébredési pulzusom a héten minden reggel 52 helyett 56 volt, ami jelenthetne akár fáradságot is, de inkább valami lappangó vírusra gyanakodtam, amit éppen legyőzni készül a szervezetem. A közérzetem viszont tökéletes volt és pszichésen is felkészült voltam.

A bemelegítés is tökéletes volt, és a tervek szerint egy 68 mp-es (400 m) kezdéssel a fejembe álltam az egyes pályára a rajtvonalhoz. Ketten voltunk a pályán, és a srác mondta, hogy ő 65 mp-es első körrel fog kezdeni.

Gondoltam akkor nem fogunk kakaskodni egymással, szépen ő majd előre megy én pedig igyekszem a saját tempómra figyelve nem elfutni az első kört.

A rajtot követően a fiatal srác nem futott gyorsabban mint én, sőt az első egyenesben én voltam előbbre, de a többiek így is 5-10 méterrel előttünk voltak. Figyeltem a mozgásra és a tempóra, amit 34 esnek éreztem, de 200 méternél az én kedves SVSE sporttársaim bemondták a részidőt: 33 mp!

Ez nem ijesztett meg különösebben, és tartottam tovább a tempót. A többiek pedig tartották az elején megszerzett előnyt és a 400 méteres részidő 68 mp körül volt, aminek nagyon örültem.

A következő kanyarban hárman előttem lassulni kezdtek és futottam fel rájuk. 500 méter után az egyenesben úgy éreztem rákapcsoltam egy kicsit és a 600 méter részideje 1:44 volt, aminél még nem futottam gyorsabbat az elmúlt években.

Ez megint felvillanyozott, és elkezdtem lökni a kanyart és a célegyesben teljesen elsavasodva próbáltam lehajrázni egy srácot de néhány tizeddel kikaptam tőle. Az időt nem tudtam, de úgy gondoltam, hogy egy 34-35 ös kétszázat biztosan futottam a végére és így 2:19 körül lehet az időm.

Sajnos nem ez lett, 2:20,74 lett a vége, ami 4 tizeddel rosszabb csak az idei fedett pályán elért eredményemtől. (az eredménylista itt található) Anikó szerint folyamatosan időket kalkuláltam menet közben és nem engedtem el igazán magam, látszott rajtam a visszafogottság a verseny középső szakaszában. Azt én is érzem, hogy ez most nem volt akkora küzdés, mint a fedett pályán, vagy mint tavaly az osztrák bajnokságon, de végül is nem lehetek nagyon elégedetlen az eredménnyel.

Bő három hét van még a hazai OB-ig és úgy érzem sok van még bennem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..