New York City Marathon 2019

A legtöbb futó álma, hogy egyszer teljesítse a New York maratont. Krajczár Peti már több éve New Yorkban él, és ő volt az egyik szerencsés, aki sorsolással nyert indulási jogot élete első maratonijára. Péter megkért, hogy segítsem őt a felkészülésében.

Már több hónapja készültünk, amikor augusztusban egyszer csak felhívott, hogy nincs-e kedvem kimenni megnézni a versenyt. Október 30-án azon vettem magam észre, hogy az atlanti óceán felett repülök. Pont aznap volt a születésnapom, és a légikisérők pezsgővel kedveskedtek.

Péter felkészülése jól sikerült, nem volt egy cseppnyi kétely sem bennem, hogy ne sikerülne végig futnia. Halloween estéjén még elkísértük kerékpárral az utolsó átmozgató edzésére, aztán egy masszázs következett, végül eljött a verseny napja.

Sajnos sem a rajthoz sem a célhoz nem volt lehetőségünk odamenni, de kinéztünk a pálya mentén 5 pontot ahová metróval el tudtunk menni és szurkolhattunk. Egy erre készített alkalmazás segítségével pontosan nyomon tudtuk követni mikor hol jár.

Előző nap felvettük a rajtszámot és természetesen dedikáltuk mindketten felvezető autót.

Kb. 52 ezren indultak. Az ELIT mezőny már célba ért, amikor Péter még a rajtot várta. Helyi információk szerint két millióan szurkoltak a pálya szélén gyümölcsökkel, egyéni frissítőkkel kedveskedtek a futóknak.

Volt néhány ismerős arc is a mezőnyben 🙂

New Yorkban – ahol már 14 évesen szabad a szex, 16 évesen lehet már vezetni, 18 évesen szavazni, de csak 21 évesen alkoholt fogyasztani – a maratonon rengeteg különös fazon indult. Volt aki végig zsonglőrködte a távot, volt aki Elvisnek, vagy éppen tigrisembernek öltözve csinálta végig. Csak kapkodtuk a fejünket Ingriddel, Péter feleségével.

Kb 40 perc kellett mire megszoktam a pálya szélén a hatalmas hangzavart.

A kedvencem a mezitláb futó indiánlány volt.

Péterrel minden előre lebeszélt állomáson pacsiztunk, jó állapotban volt, bár az utolsó találkozásunkkor 36 km körül, mondta, hogy már fárad, de fejben erősen nagy elánnal vágott neki az utolsó 6 km-nek és boldogan ért célba.

Meg volt mondva előre melyik hullám hányadik utcánál mehet ki a versenyterületről. Mi itt fogadtuk Pétert és gratuláltunk neki a sikeres teljesítéshez.

Este pedig egy dinerben járt a megérdemelt kalóriadús vacsora.

Összességében hatalmas élményekkel gazdagodva tértem haza és a versenyt követő 50 órában – amikor volt lehetőség nevezni a következő évi NY maratonra – erősen elgondolkodtam rajta.

Eddig ugyanis mindig azt mondtam, hogy 1989 után soha többet maraton, de most éppen nem mondom ezt. Csak azért nem neveztem, mert most az eredeti célom erősebb, 800 méteren szeretnék versenyezni.

Azért én is futottam New Yorkban maratont, igaz négy nap alatt, négy részletben. 🙂

Hamarosan Péter beszámolóját is olvashatjátok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..