Viszlát 2020!

2020 izgalmas év volt. A sok sérülés miatt egy versenyre sem tudtam felkészülni, így nem is indultam. De még sincs okom panaszra, hiszen végig tudtam sportolni az évet.

Már a januárt is úgy kezdtem, hogy a bal sarkamnál a talpamon volt egy szűnni nem akaró csonthártyagyulladás, így nem tudtam futni. Úsztam, görgőztem, bringáztam, erősítettem és vártam a gyógyulást, de nem jött.

Csepeli strand

Sem a gyógyszeres kezelés, sem a lökéshullám-terápia nem tett csodát a sarkammal, és gyulladást sem találtak a szervezetemben, így úgy döntöttem, hogy márciusban kipucoltatom a térdemből a levált porcdarabokat. Még éppen sikerült a vírus miatti szigorítások előtt megcsináltatnom. Titkon reméltem, hogy ez okozhatta a sarkamban lévő fájdalmat, de ez sajnos nem arra jelentett megoldást.

Rá egy hétre már elkezdhettem a görgőzést, és két hétre rá már kint tekertem 35 km-t. Úszni a vírushelyzet miatt nem lehetett, és mivel a sarkam továbbra is fájt, ezért a május végéig csak a bringázás maradt.

Egész május végéig mindössze 22 km-t futottam, de ekkor enyhült a vírushelyzet és megkaptam végre a talpamba a szteroid injekciót. A fájdalom megszűnt és elkezdhettem a könnyű futásokat. Nehéz volt az újra kezdés. Szépen, lassan haladtam. Emellett Pinyó barátommal elkezdtük a Kéktúrát is teljesíteni.

Valahol a Zsivány-sziklák környékén

Közben a térdemben és a bal csípőmben is gyulladásos folyamat indult el, így júliustól nem tudtam futni, jött ismét nulláról az úszás. Sajnos nem akartak múlni a gyulladások, sőt egy három napos Kéktúra után (erről még nem írtam, de fogok) visszajött a csonthártyagyulladás a talpamba igaz egy másik ponton. (300 futott km volt eddig)

Újabb vérvétel. Minden negatív. Ekkor beugrott valami és visszamentem a fogorvoshoz. Volt egy tünetmentes gyökérkezelt fogam, és a röntgen ugyan negatív lett, de a fog CT egyértelműen kimutatta, hogy a foggyökéren van egy góc, egy gyulladás, ami okozhat ízületi gyulladásokat. Azonnal kihúzattam (nem az első metsző fog volt 😉)

Sajnos a Fekete erdő – Passau-i Duna-menti 550 km-es bringatúra idén is elmaradt, de volt helyette pár napos zempléni vártúrázás.

Boldogkő vára

A gyulladásos folyamatok szép lassan megszűntek és szeptembertől újra a futásé lehetett a főszerep. Októberben 2 hétre visszaesett a terhelés, mert egy pakolásnál teljesen beállt a derekam, de lassú átmozgató jellegű futásokat tudtam csinálni. Az év csúcspontja lett volna ha még ezt a vírust is elkapom. 😄

Újra jöhettek a hegyi futások.

Innentől kezdve már ment a futás és tudtam hozni a jó alapozó heteket, és remélem ez már így is marad. Bár egyelőre nem tudom még mire készülök, de gőzerővel alapozok. Szívem szerint folytatnám a pályaversenyzést, de még nem tudni lesz-e fedett pályás OB. Inkább egy tavaszi 10 km vagy félmaraton tűnik reálisabbnak aztán a nyári OB 800 méteren.

Összesen 1335 km futás, 2500 km bringa, 160 km úszás és 126 km túrázás jött össze. Persze ehhez még a görgőzések és a kondizások is hozzájönnek, így nem mondhatom, hogy nem mozogtam eleget idén.

Viszlát 2020! Nagyon azért nem fogsz hiányozni.😉

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .