Alapozás – felmérő futások

A nyolcvanas éveket idézi számomra ez a mostani alapozó időszak. Akkoriban még nem nagyon voltak téli versenyek, ezért havi rendszerességgel felmérőket futottunk. Ez a felnőtteknél 10, míg a fiatalabb korosztályoknál 6 kilométer volt.

Természetesen ezek a felmérők nem feltétlenül arról szóltak, hogy pihenten odaállva egyéni csúcsokat döngessünk, inkább arról, hogy megnézzük, hogy terhelésből mire vagyunk képesek az alapozó időszakban. A legtöbbször csak egyesületen belüli megmérettetések voltak ezek, de olykor más csapatok versenyzőivel együtt is meccseltünk. Ha ilyenkor nincs is még csúcsformában az ember, mégis szemmel követhető a fejlődés.

Az elmúlt években a sérülések miatt nem sikerültek jól az alapozásaim, de idén végre betegség és sérülés nélkül végigcsináltam. Januárban 340, februárban pedig 330 km-t sikerült összesen futnom. Igaz, csak középtávokra készülök, de nagy öröm volt, hogy végre újra heti 80-90 kilométereket tudtam teljesíteni.

A január 23-i felmérővel szerencsém volt, mert 11 fokban, rövid szerelésben lehetett futni. Otthon van egy kb. 2,5 kilométeres köröm, ott futottam négy kört, természetesen bemelegítéssel és levezetéssel. Ez volt az első felmérőm, ami előtt szinte csak hosszú futásaim voltak, így nem volt semmi komolyabb elvárásom, ezért egy 44 percen belüli időnek már nagyon tudtam volna örülni.

Alapos bemelegítés után egyedül, segítség nélkül vágtam neki a távnak. Annyira laza volt a lábam, hogy 4:01-es ezerrel kezdtem, amitől kicsit megijedtem és lassítottam, majd 4:10- 4:15 közötti ezrekre álltam rá. Az öt kilométer részideje kereken 21 perc volt, de annyira kapkodtam a levegőt, hogy biztos voltam benne, hogy a táv második felében nem fogom tudni tartani ezt az iramot.

Kilométerről kilométerre küzdöttem, de azt vettem észre, hogy mégsem lassulok. Végül egy picit gyorsabb utolsó kilométerrel 20:54 volt a táv második felének a részideje, így végül 41:54 lett a 10 kilométer.

Ezután folyatódott a “kilométergyűjtés” és a sportétrendnek köszönhetően – a Karácsonyi bűnözések után – hamar helyre állt a testsúlyom is.

Február 20-án szombaton terveztem a következő felmérőt, de végül a nagy hidegek miatt eltoltam egy héttel.

Az órám egész pontosan méri a távokat, mégis régóta izgatott az a perverz gondolat, hogy “majdnem” laboratóriumi körülmények között, a csepeli atlétikapályán futom le a 10 km-t (25 kör). Itt egy percig sem merülhet fel, hogy hosszabb vagy rövidebb a táv. Délelőtt 11 órás rajtot terveztem a kb. 10-11 fokban, de sajnos nagyon nagy volt a szél.

Kb. 45 perc melegítés után elrajtoltam. A túlsó egyenesben a szembeszél nem esett jól és erősnek éreztem a 4:01-es kezdést, majd sokkal erősebbnek a második kilométert: 4:08. Ez végül annyira sokkolt, hogy abba is hagytam az egészet. Nem volt kérdés, hogy vasárnap visszajövök és újra futom.

Vasárnap pontban 11-órakor újra nekilódultam. Most nem volt szél, kellemesen sütött a nap és melegebbnek érződött a 9 fok, bár volt rajtam Richtofit pakolás rendesen. Sokkal könnyedebb volt a futás, mint az előző nap. A 4:02-es első ezer kifejezetten könnyen esett, ahogy a második 4:03 is. 

A táv 20:13-asra sikerült első fele egyszerre volt motiváló és sokkoló is. Jól ment a futás, de már kapkodtam a levegőt (157-es pulzus) és közel jártam az anaerob zónám határához (nálam 159 bpm). A táv második felén megismétlődtek az előző felmérő érzései, mindig csak a következő egy kilire terveztem előre. 7-8 között valamelyik körben már azt éreztem lassulok, de mégis szépen hoztam a 4:02-es ezreket.

Az utolsó két kör már nagyon a határon ment, de a végén a vizesároknál még sikerült egy pici ritmust váltani és végül 3:58-as ezerrel, az év idei legjobb eredményével zártam a 25 kört : 40:20,6 az órám szerint. (4:02 átlag)

Szeretnék továbbra is középtávokon, pályán versenyezni. Sajnos a Senior fedett pályás OB idén nem került megrendezésre, talán majd novemberben. Az alapozási időszak egy szakasza most lezárult, elkezdem a résztávos edzéseket, ideje gyorsulni.

Most versenyek hiányában március végére újra tervezek egy 10 km felmérőt, és reménykedem, hogy áprilisban már összejöhet egy-két utcai futóverseny is, aztán nyáron jöhetnek végre a pályaversenyek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .