Osztrák master’s OB – 1500 méter

Este sátrat vertem egy tóparti kis kempingben, ami maga volt a végtelen nyugalom. Gyönyörű tiszta vízű volt a tó, a partján vadkacsák sétálgattak, kicsit arrébb fiatalok fürdőztek. Nem tudtam betelni vele. Fél tíz körül lefeküdtem, de olyan erős volt a madárcsicsergés, hogy alig tudtam elaludni. (durva nem?) 🙂

Reggel fél nyolc körül ébredtem fel, majd ismét lesétáltam a tó partjára egy 15 percet élvezni a nyugalmat. Leírhatatlan… fiatalodtam 3 hónapot.

Sátorbontás után indultam is a pályára, ahol éppen az 5000 méteres gyaloglók teljes mezőnye együtt rajtolt, itt is nagyon sokan voltak: Folytatás

Osztrák master’s OB – 800 méter

A szerdai egyéni csúcs után, két átmozgató edzést követően, ma reggel elindultam St. Pöltenbe az Osztrák nemzeti master’s bajnokságra. Az autó jobb lett, mint új korában, így gond nélkül, szerencsésen megérkeztem a festői szépségű kis városkába. Azonnal lejelentkeztem és mentem is nézni a férfiak 200 méteres futamait.

Nagyon profi a szervezés, a lejelentkezés és a rajtszámátvétel pillanatok alatt zajlott. Kicsit más a hangulata az itteni senior OB-nak, mint otthon. Az eredményhirdetés minden futam után 15 percen belül lezajlott. Sokkal nagyobb az érdeklődés is. Ezen a képen az M35-M40-M45 5000 méteres indulóit láthatjuk rögtön a rajt után. Érdekesség, hogy nyolcan futottak 17:30 on belül és tizenhárman 18 percen belül. A nőknél 16 induló volt ezen a távon és 19:25-tel nyertek.

A férfiak 800 méteres versenyén is összesen 43 induló volt. Én is örültem a nagy létszámú mezőnynek, végre lehet tapadni, versenyezni. A szokásos alapos bemelegítés után időben szólítottak mindenkit a rajtvonalhoz. Az órámat ezúttal levettem, nem éreztem, hogy kétszáz méterenként nézegetnem kéne, és 400 méternél jól látható a digitális órán a pillanatnyi idő. Folytatás

Két kihagyott verseny – eredmény: egyéni korosztályos csúcs 800 méteren

Zamárdi után Anikóval megbeszéltük, hogy kihagyjuk a múlt hétvégi szekszárdi versenyt. Ugyan az előző két salakos verseny után ezt már rekortán pályán rendezték, de úgy láttuk, hogy ide sem jönnek le a gyorsabb lábú sporttársak, így megint csak az órával fogok tudni versenyezni. Szóval ez a verseny most kimaradt.

Erre a hétre két versenyt terveztünk. Az egyik tegnap volt Veszprémben, az egyesületem, az SVSE szervezésében, ami egy felnőtt verseny (nem senior). Nagy örömömre a gyengébb futamban kaptam lehetőséget a versenyzésre. Hétvégén pedig az Osztrák nemzeti bajnokság lesz St. Pöltenben, ahol szombaton 800 méteren, vasárnap pedig 1500 méteren állok majd rajthoz.

Nagyon vártam a veszprémi versenyt és nem csak azért mert végre egy “erősebb” mezőnyben versenyezhetek, hanem azért is, mert most először lesz ott az edzőm is a pálya szélén amikor versenyzem. Este 8-kor volt a rajt, így bőven volt időm munka után leérni Veszprémbe.

Az M7-esen a 35-ös kőnél autóztam 17 óra körül, amikor óriási füst csapott ki az autóból. Első gondolatom az volt, hogy kigyulladtam, így azonnal félre álltam a leállósávba és leállítottam a kocsit. A füst leállt, és mint kiderült a kipufogóból jött, tűz tehát nem volt.

Az én kedves Pinyó barátom egy órán belül ott volt, hogy a szervizbe vontasson. Hívtam Anikót, hogy nem fogok tudni menni a versenyre, aztán arra, gondoltam, hogy akkor – kocsi nélkül – St. Pöltennek is lőttek. Amíg Pinyó odaért, rossz kedvemben lemondtam magamban az összes heti versenyt, amire gyakorlatilag készültünk az elmúlt két hónapban. Szar kedvem, volt feszült, ideges voltam, de aztán beugrott, hogy majd júliusban is lesz még szlovák és magyar bajnokság is, így tehát nincs semmi veszve.

Este 7-re értünk a csepeli szervizbe, leadtam a kocsit és Pinyó felajánlotta az autóját, hogy használjam addig, amíg az enyémet helyre pofozzák. Ez új reményeket adott. Jött az ötlet, hogy így viszont nem kell sietnem haza, és van időm a Csepel pályán – ismét egyedül – egy felmérőhöz. Igen, gondoltam megfutom a 800 méteres “versenyt” egyedül.

Folytatás

Senior pályaverseny, 800 méter – Zamárdi

A szegedi 800 méteres salakpályás verseny után ez volt a következő – szintén salakos – senior pályaverseny itthon. Három hét után ismét kiéheztem egy kis versenyzésre, bár sajnos Szegeden is csak az idővel versenyeztem. Egész évben időterveket készítek és az órával versenyzem, klassz lenne itt pályán végre versenytársakkal versenyezni és úgy érni el egy klassz időt.

Vlajk Attila – egykori atléta, háromszoros ironman – egyik nap arra ébredt, hogy nagyon szeretne 800 méteren versenyezni. Mivel hasonló a futótudásunk, ennek nagyon megörültem és nem is nagyon kellett csábítgatnom. Pénteken vett egy szögest és szombaton már jött velem Zamárdiba. Örültem, hogy végre van versenytárs.

Féltem a balatoni csúcsforgalomtól, így korán indultunk és már 9 órakor ott voltunk. Érkezés után pályabejárást tartottunk. Nagyon elkeseredtem, mert a sima salakos pálya helyett gyakorlatilag egy mezei futópálya fogadott. Tele volt “gödrökkel”, hullámokkal, olyan volt, mint a lóversenypálya.

A hangulat viszont remek volt, 10 órakor ünnepélyes megnyitóval kezdődött az esemény, még a polgármester is tiszteletét tette a XXI. Dobribán Géza emlékversenyen. A sporttársak nagyon barátságosak, kedvesek voltak, mindenki ismert mindenkit, nagyon baráti volt a hangulat. Tényleg jó érzés volt ott lenni. Az 1500 forintos nevezési díj jelképes, de terülj asztalkám várt bennünket, kávé, szendvicsek, vizek és este még egy vacsora is járt mindenkinek a Paprika csárdában. Folytatás

Szegedi 800 méteres senior pályaverseny

Már két éve is foglakoztatott a gondolat, hogy 800 méteren is versenyezzek, de sajnos akkor nem volt alkalom rá. Most szombaton Szegeden rendeztek pályaversenyt és jeleztem is előre Anikónak, hogy ide mennék. Még csak két hete készülünk a középtávokra, de nagyon szerettem volna indulni. Anikó áldását adta rá.

A verseny előtt két nappal felhívtam a rendezőket, hogy milyen mezőny lesz, de nagyon kiábrándítottak. Azt mondták öten vagyunk, én vagyok a legfiatalabb és a következő sporttárs 62 éves. De azt mondták, hogy pénteken estére összesítik a nevezéseket, és akkor pontosabb infót tudnak adni. Rövid taktikai megbeszélés után le is mondtam a versenyt, ebben a formában nem lenne sok értelme leutazni, inkább itthon futok egy felmérőt.

De péntek este hívtak, hogy hárman vagyunk a korosztályban. Anikóval újabb konzultációt tartottunk és végül úgy döntöttem lemegyek, mégis versenykörülmények vannak, van korosztályos ellenfél, így biztosan gyorsabban tudok menni majd, mintha otthon, egyedül felmérőt futnék.

11-re le is értem. Ha Szeged, akkor a szél alap, így mindig fúj. A pálya egy pillanatra megijesztett, régi, hagyományos salakos, a sávok krétaporral voltak felszórva.

Folytatás

Újra szögesben

Lezárult az év első időszaka, májustól új tervek szerint, új célokkal készülünk. Nagyon szeretnék újra pályán versenyezni és az elmúlt négy-öt hónap klasszul megalapozta ezt. Két év után elővettem a szöges cipőt és mindjárt három felmérővel elkezdtük a felkészülést.

Kihasználtam a reggeli 15-20 fok közötti kellemes hőmérsékletet és az üres atlétikapályát. Az ötödik száznál vettem fel a szögest és nagyon klasszul mentek a fokozó futások. Az edzés: 1000 m/ 600 m/400 m felmérő 6 perces pihenőkkel.

Két éve csak egy 1000 és egy 600 méter volt, akkor 2:59 és 1:44 re mentek. Az, akkor, a fő versenyre való felkészülés utolsó erős állomása volt, a mai egy felkészülés kezdeti állapotáról adott információt.

Múlt pénteken volt 4×1000 m 3:40-re ahol az utolsó elég erősen esett és 3:34 lett. Ez alapján azt gondoltam, hogy ma egy 3:25 biztos összejön, de 3:20 is lehet belőle. A szögesben szárnyakat kaptam, 76-os, kicsit erős körrel kezdtem, aztán 700 méter után már zsibbadva fogcsikorgatva futottam be: 3:18,8-at mentem.

A 600 métert még bátrabban kezdtem 74-es négyszázzal, de már itt is zsibbadtam: 1:53 lett a vége. Az újabb hat perc pihenő után jött az utolsó 400 méter. Az első 200 méter 35 mp lett, aztán kis híján belehalva 72,3 -mat futottam.

Első állomásként a két évvel ezelőtti időket szeretném beállítani, klassz lenne újra 3 percen belül futni az ezret és a versenyeken 800 és 1500 méteren kipróbálni magam. Június elején Szekszárdon lesz egy szenior verseny, utána az osztrák, majd a szlovák, végül a magyar bajnokság következik. Addig még bizony van hová erősödni, utána meg majd meglátjuk 🙂

Miklósi futónap 2018

A múlt hétvégén harmadik alkalommal rendezték meg a miklósi futónapot. Az önkormányzat idén is gazdag befutócsomaggal és díjakkal várta a futókat. A félmaratonisták helyezettjei tévével, illetve kerékpárral térhettek haza, de a 8 km dobogósai is szép csomaggal térhettek haza:

A héten elég sokáig éreztem még a Vivicitta félmaraton miatti fáradságot, csütörtökön nem is tudtam rendesen megcsinálni a résztávos edzést, de a verseny napjára nagyjából rendben voltam, leszámítva egy kis másnaposságot. Számítva ezekre a 8 km-es távra neveztem.

A melegítés rendben volt, a lábaim klasszul kilazultak. Együtt indult a félmaraton és a 8 kilométeresek mezőnye. 8 kilométeren indult Kedves Roli is, így az első hely sorsa már eldőlt. A rajtot követően elég sokan bekezdtek, nekem nagyjából sikerült a tervezett tempónak megfelelően futni, az első kilométer 3:56 volt és kb. a 10. helyen futottam. Azt viszont nem tudtam, hogy közülük hányan futnak félmaratont és ki fut 8 km-t. Folytatás

Vivicitta félmaraton 2018

A rajtszám átvételnél (csütörtökön) én álltam a legtöbbet sorban, mert nem találták a rajtszámomat. Kiderült, hogy tévedésből a Wizz air félmaraton (szeptemberi) nevezésemet nyomtattam ki. Eltelt 10 perc mire a BSi munkatársa rájött, hol rontottam el. 🙂

A verseny előtti este jeleztem Anikónak, hogy minden tökéletes, remek állapotban vagyok.

A fenekemben elmúlt az a reumaszerű izomgyulladás, amit két hete állapítottak meg. A doki mondta, hogy pihenjek, ne fussak most, de ezt elengedtem a fülem mellett. Egy Zadex nevű nem szteroid gyulladáscsökkentő tablettát szedtem tíz napig, az utolsót a verseny napján reggel vettem be.

A lábaim tökéletesen lazák voltak már a szombati átmozgatáson is, és még másfél óra jógával rányújtottam. Nagyon reméltem, hogy ha így gyógyultan fogok futni, nem fog megtörténni az, ami a korábbi versenyeken, hogy “leszabályoz” a lábam és lelassulok.

Amíg más a szombat délutánt a napsütésben a szabadban töltötte, addig én a szobában feküdtem, pihentem és megnéztem két filmet: a maraton 2 óra alatt című filmet és az ultrát. Kellően felspannoltam magam. Naplementekor kiültettem a paradicsompalántákat.

Az Árpád híd budai hídfőjének közelében parkoltam le, ahonnan a rajt kb. 3 km-re volt, ez így tökéletes volt a bemelegítéshez. Kellemes, felhős, hűvös idő volt 15 fok körüli
hőmérséklettel. 25 fokot jósoltak, szerencsére ez nem jött be, 18-20 fokig kúszhatott fel a hőmérséklet érzésre a verseny közben és nem okozott kellemetlenséget. Folytatás

Az ezredik ezer méter

A tegnapi edzésen átfutottam az idei ezredik kilométeremen. A szám természetesen csak egy statisztikai adat, különösebb jelentősége nincs, hiszen a célok között soha nem szerepel az adott évben gyűjtendő kilométer szám. Minden esetre szerencsésnek érzem magam, hogy idén tudok rendesen készülni. Kis érdekesség, hogy 2017-ben – a sérülésem miatt – összesen nem futottam ennyi kilométert. (823 km)

Ezt a jubileumot a Vivicitta előtt egy utolsó résztávval “ünnepeltem”: 2×2000 m/ 2 perc pihenővel 7:40-re. Remélem a versenyig már nem változik semmi, mert nagyon jól érzem magam.

Márciusi összefoglaló

A március egy rendkívül pozitív hónap volt számomra. 326 km-t futottam összesen, ami az elmúlt 10 év új márciusi kilométer csúcsa lett. Természetesen nem készülünk tudatosan kilométercsúcsok döntésére, ezt csak utólag a statisztikáim mutatják. Pozitív a hónap annak ellenére, hogy a két edzőverseny egyike sem ment jól, (Pécs-Harkány, Öböl félmaraton) aminek az oka izomgyulladás volt a túlterheléstől, amire már szedem a gyógyszert.

A hónap második felében elkezdtük a komolyabb résztávokat, így most szépen lassan “pörögnek” át a felhalmozott kilométerek az egyre gyorsabb tempókba. Egyre jobban élvezem ezeket az edzéseket és hétről-hétre látványos a fejlődés, és ez, ad az edzéseknek némi izgalmat is. Továbbra sem kell meghalnom a résztávos edzéseken, valahol mindig a határon futok, ahol még “nem jön el a zsibbadás”.

A súlyomat tekintve is jól alakult a hónap, mert elértem az ideális versenysúlyomat, amiből már nem szeretnék veszíteni, bár egy-két kiló még le fog menni a felső test izomzatából, mert elkezdtem csökkenteni a testsúly kilogrammonkénti fehérjebevitelt 2 g-ról 1,5 grammra. Mindez azt is jelenti, hogy sikerült az étkezésemet is a jó irányba terelni és tartani magam az előírt, helyes sporttáplálkozáshoz. Folytatás