Passau-Bécs bringatúra a Duna mentén – befejező rész

(A poszt első része itt olvasható, a második része itt nézhető meg, a harmadik része pedig itt)

Ismét 7 körül keltem ki az ágyból. Befaltam a beáztatott a zabpelyhet és a fehérjét. Elmentem kávézni és nagy meglepetésemre Grúberék fogadtak a büfében nagy mosollyal. 

Érdekes, hogy este nem vettem észre őket, pedig csak kb. 50 méterre sátoroztak tőlem. Micsoda véletlen, hogy mindhárom kempingben együtt szálltunk meg. Köszöntünk egymásnak, pacsiztunk, aztán mindenki ment a dolgára.

 Az előző esti terveknek megfelelően 9 órára készültem el. Ez a kemping  tökéletesen tiszta volt, szép zuhanyzó, mosdó és tiszta vécé. Aztán indulás előtt egy hangos csaóval búcsút intettem a leszbi párocskának és nekivágtam az utolsó szakasznak.

Egy maratoni táv várt rám a bécsi buszpályaudvarig, ami kényelmesen kb. 2,5 óra, de a busz csak 14 órakor indult, így nem siettem.

A Duna déli oldalán mentem tovább, nyugalom volt, szélcsend és kellemes meleg. Nem volt itt most semmi extra különleges látnivaló, de szép volt minden, a Duna még mindig szép tiszta volt, 40-50 cm ig le lehetett látni.

Folytatás

Passau-Bécs bringatúra a Duna mentén – harmadik rész

(A poszt első része itt olvasható, a második része pedig itt nézhető meg.)

Reggel hétkor kászálódtam ki a sátorból. Beáztattam az otthon öt napra porciózott zabpelyhet és a fehérjét és egy banán kíséretében befaltam. Ez volt minden nap a reggelim. (kivéve érkezéskor) Két banánt vittem otthonról, a többit útközben vettem.

Láttam, hogy Grúberék (az ismerős párocska) már erősen készülődnek. 8 után nem sokkal indultak, nekem 9 re sikerült elkészülni és az első utam a hídon át a kb. négy kilométerre lévő Melkbe vezetett.

Kb. egy km hosszú kis macskaköves meredek utcákon feltekertem az apátsághoz. Nem terveztem, nagyon részletes látogatást, csak látni akartam közelről milyen az a messziről is óriásinak tűnő építmény. Egészen elképesztő volt látvány, egyszerűen meseszép. Folytatás

Passau-Bécs bringatúra a Duna mentén- második rész

(A poszt első része itt olvasható.)

Reggel hatkor arra ébredtem, hogy a szemerkélő eső halkan kopog a sátor oldalán. Meg is néztem az esőtérképet a telefonon, ami azt mutatta, hogy 9-10-ig nem is nagyon fog elállni, így vissza feküdtem megírni az első nap összefoglalóját.

9 óra körül elállt az eső, elkezdődött a mozgolódás, elkezdtek összerámolni a bringatúrások. Én is kimentem és egy ronggyal letöröltem körben a sátorról az ott maradt vízcseppeket, ezután a kissé megélénkülő szélre bíztam a végső szárítást. Mire rendbe tettem magam a mosdóban, meg is száradt a sátor.

Elkezdtem én is összepakolni, amikor láttam, hogy az első kerekem leeresztett. Fasza. Természetesen erre is fel voltam készülve, volt a szereléshez szükséges minden cuccom. Találtam is a lyuknál a külsőben egy tüskét, a belsőt megragasztottam és visszaraktam a kereket. A hétfő esti érkezéskor egy száz méteres szakaszon a kemping felé átvágtam egy kaszált mezőn… – talán nem kellett volna.

Egy magyar házaspár, akik a két kis gyerekükkel túráztak, felajánlották a segítségüket, a 4 év körüli kis srác végig ott sertepertélt és próbált segíteni. 10 perccel később, amikor indultam volna láttam, hogy a kerék megint leeresztett. Úgy látszik több tüske mehetett bele. 

Most alaposabban átnéztem a belsőt, de csak EGY újabb lyukat találtam. 10:45-re mire elkészültem, újra eleredt az eső, de ezúttal csak egy gyors zápor volt, így 11:15 körül végre el tudtam indulni Linzből(a bringatúrázók közül utolsónak).

Folytatás

Passau-Bécs bringatúra a Duna mentén – első rész

Azt gondoltam, hogy 4 héttel a balesetem után már vígan meg fogom tudni csinálni ezt a túrát, de az utolsó pillanatban sajnos nem éreztem még elég erősnek magam, így végül nyomtam egy pánik gombot és három héttel elhalasztottam. Most hétfőn viszont már a régi erőmmel tudtam nekivágni az útnak.

Túl sok előkészületre nem volt szükség, volt egy korábbi listám miket kell vinni egy bringatúrára, ezeket fél óra alatt össze is dobtam. Hitelkártya volt nálam és összesen 100 EUR-t váltottam (később megosztom a költségeket is). Nem terveztem szálláshelyeket, és napi kilométertervem sem volt. Túrázni akartam, és minél több mindent látni a Duna mentén, és ha elfáradok, akkor a legközelebbi kempingnél megállok. (írhatnám, hogy ha elrúgtam egy követ amerre gurult… megvan? 😉 )

A meteorológia keddre jósolt ugyan szórványosan előforduló záporokat, de ez nem szegte kedvem. Passauba vonattal terveztem menni, de sajnos csak sok átszállással lett volna megoldható, így a busz mellett döntöttem, ami felvesz a Népligetnél este 10-kor és hajnalban 5:05-kor kitesz a bringámmal együtt a Passaui főpályaudvarnál. (és vélhetően aludni is tudok)

A 20:12-es szigethalmi HÉV-vel be is mentem a Közvágóhídig, onnan meg még 2 km tekerés volt a Népliget.

A hálózsákomat felvittem a buszra, és az ablaknál foglaltam helyet, ahol talán kicsit kényelmesebb az alvás. A körülményekhez képest sikerült is kb. 4-5 órát aludnom, de komfortnak nem mondanám. Este 7-től már nem ittam folyadékot, hogy ne kelljen vécére menni és ez be is jött, hajnal 5:10-kor ki is tettek a pályaudvaron, ahol azonnal legurítottam fél liter vizet.

Nem készültem meleg cuccokkal, de itt fáztam, pont kelt fel a nap, de még inkább sötét volt. Jobbnak láttam, ha bemegyek a pályaudvarra melegedni. Ettem is egy finom édes egészségtelen süteményt egy kávéval.

Folytatás

Kalandom Jessicával

Imádok kibringázni a telekre és vissza, évente 15-20 alkalommal biztos megteszem ezt az utat, amelynek minden kilométere élvezetes. A Tököl-Százhalombatta közötti komp nagy kedvenc, aztán jönnek Batta kéményei, majd Sóskút, Biatorbágy, Zsámbék és Tök. 45 km oda, 45 km vissza.

Múlt vasárnap 5 óra körül a telekről éppen hazafelé indultam, amikor csúnya felhőket láttam észak-nyugat felől érkezni. Nagy baj nincs, meleg van, a telefonom vízálló, így nyomtam neki, de azért kicsit reménykedtem, hogy elkerülöm az esőt. Zsámbék és az M1 között félúton viszont elkezdett ömleni, mintha dézsából öntenék. Nem látszott nagy esőnek, csak egy erős nyári zápornak ezért beültem az út menti fák alá. Nem fáztam, nyári meleg eső volt, gondoltam kibekkelem azt a 10 percet amíg elvonul a vihar.

Folytatás

Családi tekerés és kempingezés a Balaton körül – Befejező rész

A negyedik napon a balatonlellei strandig meg sem álltunk, ott egy gyors ebédet követően egy 10 perces nagy zuhi csapott le ránk. Itt is hamar felszáradt minden és pikk-pakk mentünk tovább. Ezen a napon semmi extra nem történt. Áttekertünk Siófokon és már vártuk a sóstói kempinget. 63 km volt az aznapi adag és 221 km-nél jártunk.IMG_7657

Ez a nagy kemping már csak 12 km-re volt Aligától, a kiindulási pontunktól. Este megettünk egy hatalmas pizzát és 10-kor már aludtunk is. Folytatás

Családi tekerés és kempingezés a Balaton körül – Harmadik rész

Kellemes, felhős időben és 22 fok körüli hőmérsékletben kezdtük el a harmadik napot. Keszthely felé közeledtünk, amikor egy hatalmas nyári zápor csapott le ránk. Esőkabátok elő, és egy nagy fa tövébe menekültünk és kb. 20 percig álltunk. Nagyon esett.

IMG_7616Keszthelyen áttekerve még jöttek kisebb záporok, de a kerékpárút mellett sűrűn voltak fából készült fedett pihenők, kétszer álltunk meg 5-10 percekre. A lányok rendíthetetlenek voltak. Csuklyás papoknak néztek ki hátulról és keményen tekertek a szemerkélő esőben.

IMG_7619A déli parthoz érve az eső el is állt. Folytatás

Családi tekerés és kempingezés a Balaton körül – Második rész

A reggeli összepakolás sokkal lassabban ment, mint az előző esti sátorállítás. Két óra alatt készültünk el, amiben benne volt a reggeli tisztálkodás is.

Folytattuk a kört az északi parton Badacsony felé. Nekem továbbra sem volt tervem, de Timi egyre többször említette a Badacsony szót. A végére neki lett igaza, mert ez volt a napi adag:

Képernyőfotó 2014-08-03 - 10.37.37A tihanyi félszigetre betekertünk egy km-t, mert ott volt egy jó kis szabadstrand. Itt olyan tiszta a víz, hogy egy métert is le lehetett látni. Csobbantunk egy nagyot. Folytatás

Családi tekerés és kempingezés a Balaton körül – Első rész

A sátrazásokról mindig az a vicc jut eszembe, hogy aki eddig a sátor tetején aludt, annak a Sátoraljaújhely. Mi is először sátraztunk együtt családosan. 6:45-kor indultunk otthonról  és a Camponához tekertünk (kb. 13,5 km) és éppen elértük a Balatonaligára tartó vonatot. IMG_7557

Folytatás

Családi tekerés a Balatonon, új kaland!

Nincs pihenés az OB után sem. Vasárnap 7 órakor bringára pattanunk és a bringástáskákkal, sátorral stb. áttekerünk a Camponához, hogy 7:52-kor felüljünk a Balcsira tartó vonatra.  Balatonaligán leszállunk 9:30-kor és az északi part felé haladva, néhány nap alatt körbetekerjük a Balatont. Nagyon örülök, hogy a családdal együtt sportolunk és persze nyaralunk is egyszerre.

Ez nem egy teljesítménytúra lesz. A nagy melegben napközben remélem egy strandon fürdőzünk majd és csak reggel és este tekerünk, amikor hűvösebb van. De semmit sem terveztünk meg. Annyit bringázunk egy nap, amennyi jól esik. Szállástervünk sincs. Ahol este találunk egy klassz kempinget ott majd megállunk és sátratverünk. Soha sem sátoroztunk még együtt, de most ennek is eljött az ideje.

Még az is lehet, hogy ha valahol nagyon megtetszik a hely, és akkor ott maradunk pár napra. És most végre belángosozhatok. Minden nap megeszek legalább kettőt és persze nutelláspalacsintából is. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy hogy sikerül ez a tervezett négy-öt nap. Hétfőre ugyanis záporokat mondanak, így az is lehet, hogy egy éjszaka után hazajövünk. 🙂 Csak nem.

Arra is kiváncsi vagyok mennyibe fog kerülni egy eltöltött nap négyünknek a Balatonon. A vonat és a kerékpárjegyek már megvannak, az 6720 forintba került (csak oda). Izgis. A térképen nagyjából négy részre osztottam a távot, de nincs kőbe vésve semmi, sodródunk az árral.

téprék

Anyukám! Kérlek ne izgulj értünk, ide kattintva mindig láthatod merre vagyunk és ha úgy alakul írok is. 🙂