2019-es tervek és az év utolsó versenye

A Budai Trail után leálltam a sportkajálásról és belevetettem magam az év végi bűnözésbe. Reggelire péksütemény hegyek, ebédre minimum mekis kaja, a többit meg hagyjuk, talán annyi legyen elég, hogy nem szénhidrátmentes volt a a vacsorám sem.

22-én adta magát a szomszéd faluban, Dunavarsányban a 2. Adventi Futás. 3,5 km-es körön lehetett, 1-2-3 kört teljesíteni, én a 3 körös távra neveztem. A Budai Trail-t még péntekre sem hevertem ki, a résztávon – amit szerdáról folyamatosan toltam – egyre lassultam, így abba is hagytam. Izomfáradtság. Kicsit reménykedtem, hogy szombatra minden jóra fordul.

Ott volt pár kedves barát és ismerős: Madaras Pista bácsi, Szekeres Feri bácsi, Kedves Roland, és Holba Zoli is. Folytatás

Nyúlcipőbolt Budai Trail – 27 km

2013-ban már indultam itt a 17 km-es távon és azóta minden évben tervben volt, hogy a hosszabb, 27 km-es távon is elindulok. Volt úgy, hogy neveztem, de nem tudtam elmenni. Vagy műtöttek, vagy sérült voltam, de az elmúlt négy évben ez a verseny rendre kimaradt.

Amúgy is nehéz bekerülni a rajtlistára, hiszen a létszám 200-ban maximált és a nevezés indítását követően 30 percen belül elfogynak a nevezések. Naivan, egy hónappal előtte próbálkoztam nevezni, de persze nem volt már hely.

Írtam is a Csanyának (A fő szervező), hogy hogy tudnék bejutni, de csak az esemény facebook oldalát tudta ajánlani, hátha ott valaki lemondja és átadja a nevezését. Így is lett. Egy héttel a verseny előtt – amikor már majdnem átterveztük az edzéstervemet – írt egy lány, hogy lesérült és átadná a nevezését. Egy órán belül le is rendeztük a dolgot és kezdődhetett az egészséges izgalom.

Alapozunk, a hegyi futás már része az edzéstervemnek, így már harmadik hete csütörtökönként kb. 14,5 km-t futok hajnalban 320 méteres szintemelkedéssel. Gondoltam, egy félmaratoni verseny + ez a pár hegyi futás a teljesítéshez elég lesz, de vélhetően nagy halál lesz a vége hiszen a 27 km-hez 822 m szintemelkedés is tartozik, ami azért ebben az állapotomban durva.

Nem komplikáltam túl a dolgot, de csütörtökön jött a hír, hogy 15 centis hó is lesz, így aztán már tényleg nem futóversenyre, hanem túlélőgyakorlatra számítottam. Izgultam is, hiszen így, ez az egész akár egy maratoni táv síkon történő teljesítésével is felérhet.

Természetesen mindent pontosan meg kellett terveznem. A pálya első 4 kilométere szinte végig emelkedik, utána 5 kilométertől 9-ig ismét. A frissítőpontok 5-14-22 km-nél voltak. Ezt figyelembe véve úgy döntöttem, hogy nem cipelek magammal felesleges terhet az első 5 km en, így üres hátizsákkal vágtam neki a távnak. Három energiazselét vittem csak magammal.

A rajtot követően igyekeztem minél előbbre helyezkedni, hiszen az első aszfaltutas kilométer után erdei, egy sávos ösvény következik, ahol előzni csak a szűz hóban lehet, ami alatt nem tudni mi van. A kitaposott út viszont egy sávos.

Kényelmes volt az iram, nagyon figyeltem a pulzusomra, nem engedhettem 155 fölé, félve a korai elsavasodástól. 25. hely környékén voltam az ösvény kezdetén és teljes nyugalomban beálltam az előttem futó iramára, 153-as pulzussal utaztam. Az ösvény klasszul ki volt taposva, de azért minden figyelmem a talajra irányult, mert sok kő és faág akadt a hó alatt, és ahol az előttem futó hölgy megcsúszott, oda én nem léptem. A szinttérkép:

Folytatás

K&H Mozdulj! Félmaraton (maraton helyett)

Október végén a várpalotai 10 km-es verseny után már elengedtem ezt az évet. Gondoltam merüljünk csak bele jó mélyen az alapozó időszakba és tervezgessünk a következő évre. Szünet nem volt, a nyári balesetem miatti kihagyás elég pihenő volt egész évre.

Amikor Anikóval egyeztettük a novemberi edzéstervet, jeleztem neki, hogy elindulnék ezen a siófoki maratoni versenyen. (két napos maraton három részletben: szombat 14-7 km, vasárnap félmaraton). Alapozó edzésnek tökéletes, az eredmény pedig nem is foglalkoztatott.

Aztán kiderült, hogy a szombati napra nem fogok tudni lemenni, így maradt a vasárnapi félmaraton. (szombaton más futott a rajtszámommal) Elég kemény volt ez az öt hét, de volt két nagyon rossz hetem is, amikor kétszer is leálltam a résztávok közben, mert nem ment. Az utolsó három hét viszont már jól sikerült, így jó állapotban érkeztem Siófokra.

Tervem nem nagyon volt, csak arra gondoltam, hogy ha szeptemberben a Wizzair-en nagy meglepetésre már tudtam 1:33-at, akkor most már azért illene 1:30 körüli időt futnom, ami jelenthetne némi elégtételt az idén elmaradt 40 perces tízesért.

A reggeli mérlegelésnél – köszönhetően a születésnapi zabálásoknak és bulizásoknak – 1,5 kilóval voltam több az ideális versenysúlyomnál.

A verseny előtti este megnéztem az előző napi eredményeket. Láttam Szasza posztját is (többek között a Runnabe futóéletérzés alapítója, akit a futótársadalom minden tagja ismer), amelyben leírta Markocsán Sanyosszal való összecsapását és egy izgalmas versenyben 1:28 körül idővel értek célba. (Szasza posztja itt olvasható) Ettől kaptam némi plusz motivációt, bár elég távolinak éreztem ezt az időt, így nem pörögtem rá nagyon.

Az időjárással ismét szerencsém volt, erős Nicofelxes/Richtofitos kenéssel simán elég volt a rövid nadrág a 7-8 fokban. Az eső is elállt a versenyre, szél sem volt.

Csáki Enikővel (A runformers egyik alapító tagja, a fradi kiváló, örök ifjú atlétanője, aki idén éppen hogy csak lecsúszott a Maratoni OB-n a dobogóról) először Várpalotán “csaptam össze” 4 évvel ezelőtt, majd idén a Vivicittán, de mindkét alkalommal megsemmisítő vereséget szenvedtem. Most is beszéltünk előtte, hogy újabb összecsapás következik. Azt mondta, hogy 4:10-el fog kezdeni. Anikó szólt, hogy egy csapattársam Szirbek Zsolt is 4:10 -es ezreket szeretne menni, próbáljak meg elmenni vele.

A rajtnál láttam Enikőt kb. 5 méterrel előttem a tömegben és Zsolttal is megtaláltuk egymást és pacsiztunk is egyet. Jól sikerült a bemelegítés, nagyon laza voltam, nagyon rendben volt a pulzusom. Feldobott kicsit, hogy Szekeres Feri bácsival is üdvözöltük egymást, aki ezúttal a versenyt indította.

Folytatás

Várpalota 10 km

A reggeli mérlegelésnél 10 dekával voltam több az általam ideálisnak vélt versenysúlytól. A balesetem után szépen lassan ment lefelé a súlyom. Az utolsó két hétben a szokásos ebéd utáni kávé utáni sportszeletről is lemondtam, így hajszál híján elértem az áhított versenysúlyt.

Nagyon jó állapotban voltam, az időjárásra sem lehetett panasz, kellemes 13 fok körül volt a bemelegítésnél. Minden körülmény kedvezett, hogy két év után újra 40 percen belül fussam a 10.000 métert.

Madaras Pista bácsival elindultunk a pályán melegíteni. Az első kilométer végig lejtett. A Várpalotát elkerülő út feletti felüljárót oda és visszafelé is meg kell majd futni, ami kb. 2-3 emelet magasság. Persze a hideg zuhany, akkor ért amikor a felüljáró tetején voltunk (kb. 1 km nél) és lenéztem a pályára. Kb. 12-13 emeletnyi lejtő tárult elém, ami majd visszafelé lesz nagyon durva.

Osztottam, szoroztam. Arra jutottam, hogy ha itt megfutom a 40 percet, akkor pályán 38:30 ra is képes leszek. Nem voltam csalódott, titkon reméltem, hogy sikerülni fog még így is. Nagyon jó erőben voltam. Folytatás

Spar 10 km – Az első próbatétel

A reggeli mérlegelés 80 dekával mutatott már csak többet az ideális versenysúlyomnál. A súlyomnak szombatra már rendben kellett volna lennie, de sajnos elrontottam, mert a kelleténél több szénhidrátot vittem be egész héten. De ez azért nem akkora dráma.

A verseny hetét kissé fáradtan kezdtem, eléggé merev is voltam. A keddi résztávot nem is tudtam a terveknek megfelelően megcsinálni, egyszerűen nem ment. Fene tudja, hogy a keményre sikerült előző hét miatt vagy valami vírus volt-e bennem.

A verseny napján pihentnek éreztem magam, jól sikerült a bemelegítés is, baromi laza voltam. Úgy éreztem, és úgy is álltam neki, hogy meglesz a 40 perc. Nyugodt voltam, semmi feszültség nem volt bennem. Picit szokatlan volt a 15:45 ös rajt, és a 23-24 fokos meleg, hiszen egész héten a reggeli 6-8 fokhoz szoktam.

Anikóval azt beszéltük meg, hogy az eleje ne legyen 4 perces iramon belül, inkább majd a táv második felét nyomjam. Az első 2-300 méteren vitt a tömeg, aztán a mezőny szélére mentem és felvettem érzésre a 4-4:02 közötti tempót. 3:58 lett az első ezer és a 2 km 8:01.

Folytatás

NATO FUTÁS 2018

A reggeli mérlegeléskor már csak 1,1 kilogrammal voltam nehezebb az optimális versenysúlyomnál. A hőmérséklet 14 fok körül volt, így minden ideális volt, hogy ismét fussak egy jót. A tervem 10 km-en 41 perc volt. Anikó azt mondta, ne számolgassak menet közben ahogy szoktam, csak fussak. Teljesen nyugodt voltam.

A rajt és a cél a Vérmezőn volt, így a pálya első kb.1,3 km-e lejtősebb, a vége pedig kissé emelkedősebb volt. A rajt utáni kis emelkedőt nem is lehetett érezni, de 6-700 méter után jött a lejtő, majd az alagút lejtőjén futottunk az azután végig sík rakpartra.

Picit takarékosan mentem a lejtőn, nem akartam nagyon elfutni emiatt az elejét, így a 2 km 7:53 volt. Ezután a síkon egy kényelmesebbnek vélt 4:02-4:04 közötti iramra álltam rá és az 5 km részideje kerek 20 perc volt. Folytatás

IV. Haraszti Futóparty – 7 km

Másodszor versenyeztem a Dunaharasztiban rendezett futónapon. Az elsőre is szívesen emlékszem vissza. Két évvel ezelőtt volt, akkor jól ment a futás, pálya is izgalmas volt, kétszer, két helyen futottunk át a kis Duna felett és még második is lettem a korosztályban. A pályán kicsit módosítottak, mert a nullás felújítása miatt a gyalogos átkelőt lezárták, így a pálya maradt Dunaharaszti lankás, kertes házas utcáin.

Elindultam melegíteni és egyszer csak mellém futott Kedves Roli és együtt folytattuk. Így ez jó pörgősre sikerült, de legalább dumáltunk egy jót, aztán felsorakoztunk a rajtvonalnál. Sok ismerős, és jó hangulat volt, kb. 24 fok.

4:10-es átlagiramot terveztem, úgy gondoltam a dombok ellenére is sikerül majd ezt teljesíteni. Meglepetésemre az első ezer méter 3:50 lett az órám szerint. Néhány futótárssal felváltva vezetve klasszul húztuk egymást. Vissza kellett venni a tempóból, bár arra is gondoltam, hogy most nem baj ha 4 után fejre állok, lehet nyomni.

A 3 km részideje 12:10 volt, itt a 3. km 4:15 lett a dobok miatt. Az 5. km 4:17-es lett két újabb domb után, de még így is örültem, hogy az 5 km részideje 20:27 volt. Folytatás

Wizz Air Budapest Félmaraton 2018

Reggel 5:45-kor a mérleg már csak 1,7 kg többlet súlyt mutatott a versenysúlyomhoz képest. Bevertem a reggeli banános fehérjeturmixot és menetrend szerint 7 órakor leparkoltam a rajttól 1,3 km-re. Teljesen nyugodt voltam, csak egy erős edzést terveztünk. 8 órakor a kellemes 17 fokban az új helyszínről elrajtoltunk.

Az első kilométeren szívott magával a tömeg, és a tervezett 4:30-as kezdésből 4:13 lett, így picit visszavettem és a 3 km részideje 13:03 lett. Jól éreztem magam, de tudtam, hogy ez az iram nem fog végig menni. A pályatérkép:

Folytatás

Az újrakezdés

Nem is sejtettem, hogy ez az agyrázkódás ennyire lestrapálja szervezetet és hogy majd hetekre visszavet, legyengít. Két héttel a baleset után kimentem 2 km-t bringázni, nem volt semmi baj, csak némi félelem.(a doki azt mondta, hogy két-három hétig ne fussak)17 nap után tettem egy próbát, kimentem 2 km-t futni, de annyira rossz lett a közérzetem, hogy le kellett pihennem pár órát. A balesetet követő 21. napon újra próbálkoztam a futással, és akkor már a fejem nagyjából rendben volt, de semmi sem volt jó.

A térdemet sajnos éreztem és a repedt bordák is folyamatosan szúrtak, de szépen lassan napról-napra azért tudtam emelni a kilométereket. Erősítő gyakorlatokat nem nagyon tudtam végezni még, de lassan futkározni (enyhe fájdalmakkal) már tudtam és mellette sokat bringáztam, mert ezt fájdalmak nélkül tudtam csinálni.

Komolyabb versenyterveket erre az évre még nem dédelgethettem. Sajnos még négy-öt hét után is nagyon fáradékony voltam. Emiatt a régóta vágyott Passau-Bécs bringatúrát a Duna mentén is három héttel el kellett halasztanom. Folytatás

Osztrák master’s OB – 1500 méter

Este sátrat vertem egy tóparti kis kempingben, ami maga volt a végtelen nyugalom. Gyönyörű tiszta vízű volt a tó, a partján vadkacsák sétálgattak, kicsit arrébb fiatalok fürdőztek. Nem tudtam betelni vele. Fél tíz körül lefeküdtem, de olyan erős volt a madárcsicsergés, hogy alig tudtam elaludni. (durva nem?) 🙂

Reggel fél nyolc körül ébredtem fel, majd ismét lesétáltam a tó partjára egy 15 percet élvezni a nyugalmat. Leírhatatlan… fiatalodtam 3 hónapot.

Sátorbontás után indultam is a pályára, ahol éppen az 5000 méteres gyaloglók teljes mezőnye együtt rajtolt, itt is nagyon sokan voltak: Folytatás