Várpalota 10 km

A reggeli mérlegelésnél 10 dekával voltam több az általam ideálisnak vélt versenysúlytól. A balesetem után szépen lassan ment lefelé a súlyom. Az utolsó két hétben a szokásos ebéd utáni kávé utáni sportszeletről is lemondtam, így hajszál híján elértem az áhított versenysúlyt.

Nagyon jó állapotban voltam, az időjárásra sem lehetett panasz, kellemes 13 fok körül volt a bemelegítésnél. Minden körülmény kedvezett, hogy két év után újra 40 percen belül fussam a 10.000 métert.

Madaras Pista bácsival elindultunk a pályán melegíteni. Az első kilométer végig lejtett. A Várpalotát elkerülő út feletti felüljárót oda és visszafelé is meg kell majd futni, ami kb. 2-3 emelet magasság. Persze a hideg zuhany, akkor ért amikor a felüljáró tetején voltunk (kb. 1 km nél) és lenéztem a pályára. Kb. 12-13 emeletnyi lejtő tárult elém, ami majd visszafelé lesz nagyon durva.

Osztottam, szoroztam. Arra jutottam, hogy ha itt megfutom a 40 percet, akkor pályán 38:30 ra is képes leszek. Nem voltam csalódott, titkon reméltem, hogy sikerülni fog még így is. Nagyon jó erőben voltam. Folytatás

Spar 10 km – Az első próbatétel

A reggeli mérlegelés 80 dekával mutatott már csak többet az ideális versenysúlyomnál. A súlyomnak szombatra már rendben kellett volna lennie, de sajnos elrontottam, mert a kelleténél több szénhidrátot vittem be egész héten. De ez azért nem akkora dráma.

A verseny hetét kissé fáradtan kezdtem, eléggé merev is voltam. A keddi résztávot nem is tudtam a terveknek megfelelően megcsinálni, egyszerűen nem ment. Fene tudja, hogy a keményre sikerült előző hét miatt vagy valami vírus volt-e bennem.

A verseny napján pihentnek éreztem magam, jól sikerült a bemelegítés is, baromi laza voltam. Úgy éreztem, és úgy is álltam neki, hogy meglesz a 40 perc. Nyugodt voltam, semmi feszültség nem volt bennem. Picit szokatlan volt a 15:45 ös rajt, és a 23-24 fokos meleg, hiszen egész héten a reggeli 6-8 fokhoz szoktam.

Anikóval azt beszéltük meg, hogy az eleje ne legyen 4 perces iramon belül, inkább majd a táv második felét nyomjam. Az első 2-300 méteren vitt a tömeg, aztán a mezőny szélére mentem és felvettem érzésre a 4-4:02 közötti tempót. 3:58 lett az első ezer és a 2 km 8:01.

Folytatás

NATO FUTÁS 2018

A reggeli mérlegeléskor már csak 1,1 kilogrammal voltam nehezebb az optimális versenysúlyomnál. A hőmérséklet 14 fok körül volt, így minden ideális volt, hogy ismét fussak egy jót. A tervem 10 km-en 41 perc volt. Anikó azt mondta, ne számolgassak menet közben ahogy szoktam, csak fussak. Teljesen nyugodt voltam.

A rajt és a cél a Vérmezőn volt, így a pálya első kb.1,3 km-e lejtősebb, a vége pedig kissé emelkedősebb volt. A rajt utáni kis emelkedőt nem is lehetett érezni, de 6-700 méter után jött a lejtő, majd az alagút lejtőjén futottunk az azután végig sík rakpartra.

Picit takarékosan mentem a lejtőn, nem akartam nagyon elfutni emiatt az elejét, így a 2 km 7:53 volt. Ezután a síkon egy kényelmesebbnek vélt 4:02-4:04 közötti iramra álltam rá és az 5 km részideje kerek 20 perc volt. Folytatás

IV. Haraszti Futóparty – 7 km

Másodszor versenyeztem a Dunaharasztiban rendezett futónapon. Az elsőre is szívesen emlékszem vissza. Két évvel ezelőtt volt, akkor jól ment a futás, pálya is izgalmas volt, kétszer, két helyen futottunk át a kis Duna felett és még második is lettem a korosztályban. A pályán kicsit módosítottak, mert a nullás felújítása miatt a gyalogos átkelőt lezárták, így a pálya maradt Dunaharaszti lankás, kertes házas utcáin.

Elindultam melegíteni és egyszer csak mellém futott Kedves Roli és együtt folytattuk. Így ez jó pörgősre sikerült, de legalább dumáltunk egy jót, aztán felsorakoztunk a rajtvonalnál. Sok ismerős, és jó hangulat volt, kb. 24 fok.

4:10-es átlagiramot terveztem, úgy gondoltam a dombok ellenére is sikerül majd ezt teljesíteni. Meglepetésemre az első ezer méter 3:50 lett az órám szerint. Néhány futótárssal felváltva vezetve klasszul húztuk egymást. Vissza kellett venni a tempóból, bár arra is gondoltam, hogy most nem baj ha 4 után fejre állok, lehet nyomni.

A 3 km részideje 12:10 volt, itt a 3. km 4:15 lett a dobok miatt. Az 5. km 4:17-es lett két újabb domb után, de még így is örültem, hogy az 5 km részideje 20:27 volt. Folytatás

Wizz Air Budapest Félmaraton 2018

Reggel 5:45-kor a mérleg már csak 1,7 kg többlet súlyt mutatott a versenysúlyomhoz képest. Bevertem a reggeli banános fehérjeturmixot és menetrend szerint 7 órakor leparkoltam a rajttól 1,3 km-re. Teljesen nyugodt voltam, csak egy erős edzést terveztünk. 8 órakor a kellemes 17 fokban az új helyszínről elrajtoltunk.

Az első kilométeren szívott magával a tömeg, és a tervezett 4:30-as kezdésből 4:13 lett, így picit visszavettem és a 3 km részideje 13:03 lett. Jól éreztem magam, de tudtam, hogy ez az iram nem fog végig menni. A pályatérkép:

Folytatás

Az újrakezdés

Nem is sejtettem, hogy ez az agyrázkódás ennyire lestrapálja szervezetet és hogy majd hetekre visszavet, legyengít. Két héttel a baleset után kimentem 2 km-t bringázni, nem volt semmi baj, csak némi félelem.(a doki azt mondta, hogy két-három hétig ne fussak)17 nap után tettem egy próbát, kimentem 2 km-t futni, de annyira rossz lett a közérzetem, hogy le kellett pihennem pár órát. A balesetet követő 21. napon újra próbálkoztam a futással, és akkor már a fejem nagyjából rendben volt, de semmi sem volt jó.

A térdemet sajnos éreztem és a repedt bordák is folyamatosan szúrtak, de szépen lassan napról-napra azért tudtam emelni a kilométereket. Erősítő gyakorlatokat nem nagyon tudtam végezni még, de lassan futkározni (enyhe fájdalmakkal) már tudtam és mellette sokat bringáztam, mert ezt fájdalmak nélkül tudtam csinálni.

Komolyabb versenyterveket erre az évre még nem dédelgethettem. Sajnos még négy-öt hét után is nagyon fáradékony voltam. Emiatt a régóta vágyott Passau-Bécs bringatúrát a Duna mentén is három héttel el kellett halasztanom. Folytatás

Osztrák master’s OB – 1500 méter

Este sátrat vertem egy tóparti kis kempingben, ami maga volt a végtelen nyugalom. Gyönyörű tiszta vízű volt a tó, a partján vadkacsák sétálgattak, kicsit arrébb fiatalok fürdőztek. Nem tudtam betelni vele. Fél tíz körül lefeküdtem, de olyan erős volt a madárcsicsergés, hogy alig tudtam elaludni. (durva nem?) 🙂

Reggel fél nyolc körül ébredtem fel, majd ismét lesétáltam a tó partjára egy 15 percet élvezni a nyugalmat. Leírhatatlan… fiatalodtam 3 hónapot.

Sátorbontás után indultam is a pályára, ahol éppen az 5000 méteres gyaloglók teljes mezőnye együtt rajtolt, itt is nagyon sokan voltak: Folytatás

Osztrák master’s OB – 800 méter

A szerdai egyéni csúcs után, két átmozgató edzést követően, ma reggel elindultam St. Pöltenbe az Osztrák nemzeti master’s bajnokságra. Az autó jobb lett, mint új korában, így gond nélkül, szerencsésen megérkeztem a festői szépségű kis városkába. Azonnal lejelentkeztem és mentem is nézni a férfiak 200 méteres futamait.

Nagyon profi a szervezés, a lejelentkezés és a rajtszámátvétel pillanatok alatt zajlott. Kicsit más a hangulata az itteni senior OB-nak, mint otthon. Az eredményhirdetés minden futam után 15 percen belül lezajlott. Sokkal nagyobb az érdeklődés is. Ezen a képen az M35-M40-M45 5000 méteres indulóit láthatjuk rögtön a rajt után. Érdekesség, hogy nyolcan futottak 17:30 on belül és tizenhárman 18 percen belül. A nőknél 16 induló volt ezen a távon és 19:25-tel nyertek.

A férfiak 800 méteres versenyén is összesen 43 induló volt. Én is örültem a nagy létszámú mezőnynek, végre lehet tapadni, versenyezni. A szokásos alapos bemelegítés után időben szólítottak mindenkit a rajtvonalhoz. Az órámat ezúttal levettem, nem éreztem, hogy kétszáz méterenként nézegetnem kéne, és 400 méternél jól látható a digitális órán a pillanatnyi idő. Folytatás

Két kihagyott verseny – eredmény: egyéni korosztályos csúcs 800 méteren

Zamárdi után Anikóval megbeszéltük, hogy kihagyjuk a múlt hétvégi szekszárdi versenyt. Ugyan az előző két salakos verseny után ezt már rekortán pályán rendezték, de úgy láttuk, hogy ide sem jönnek le a gyorsabb lábú sporttársak, így megint csak az órával fogok tudni versenyezni. Szóval ez a verseny most kimaradt.

Erre a hétre két versenyt terveztünk. Az egyik tegnap volt Veszprémben, az egyesületem, az SVSE szervezésében, ami egy felnőtt verseny (nem senior). Nagy örömömre a gyengébb futamban kaptam lehetőséget a versenyzésre. Hétvégén pedig az Osztrák nemzeti bajnokság lesz St. Pöltenben, ahol szombaton 800 méteren, vasárnap pedig 1500 méteren állok majd rajthoz.

Nagyon vártam a veszprémi versenyt és nem csak azért mert végre egy “erősebb” mezőnyben versenyezhetek, hanem azért is, mert most először lesz ott az edzőm is a pálya szélén amikor versenyzem. Este 8-kor volt a rajt, így bőven volt időm munka után leérni Veszprémbe.

Az M7-esen a 35-ös kőnél autóztam 17 óra körül, amikor óriási füst csapott ki az autóból. Első gondolatom az volt, hogy kigyulladtam, így azonnal félre álltam a leállósávba és leállítottam a kocsit. A füst leállt, és mint kiderült a kipufogóból jött, tűz tehát nem volt.

Az én kedves Pinyó barátom egy órán belül ott volt, hogy a szervizbe vontasson. Hívtam Anikót, hogy nem fogok tudni menni a versenyre, aztán arra, gondoltam, hogy akkor – kocsi nélkül – St. Pöltennek is lőttek. Amíg Pinyó odaért, rossz kedvemben lemondtam magamban az összes heti versenyt, amire gyakorlatilag készültünk az elmúlt két hónapban. Szar kedvem, volt feszült, ideges voltam, de aztán beugrott, hogy majd júliusban is lesz még szlovák és magyar bajnokság is, így tehát nincs semmi veszve.

Este 7-re értünk a csepeli szervizbe, leadtam a kocsit és Pinyó felajánlotta az autóját, hogy használjam addig, amíg az enyémet helyre pofozzák. Ez új reményeket adott. Jött az ötlet, hogy így viszont nem kell sietnem haza, és van időm a Csepel pályán – ismét egyedül – egy felmérőhöz. Igen, gondoltam megfutom a 800 méteres “versenyt” egyedül.

Folytatás

Senior pályaverseny, 800 méter – Zamárdi

A szegedi 800 méteres salakpályás verseny után ez volt a következő – szintén salakos – senior pályaverseny itthon. Három hét után ismét kiéheztem egy kis versenyzésre, bár sajnos Szegeden is csak az idővel versenyeztem. Egész évben időterveket készítek és az órával versenyzem, klassz lenne itt pályán végre versenytársakkal versenyezni és úgy érni el egy klassz időt.

Vlajk Attila – egykori atléta, háromszoros ironman – egyik nap arra ébredt, hogy nagyon szeretne 800 méteren versenyezni. Mivel hasonló a futótudásunk, ennek nagyon megörültem és nem is nagyon kellett csábítgatnom. Pénteken vett egy szögest és szombaton már jött velem Zamárdiba. Örültem, hogy végre van versenytárs.

Féltem a balatoni csúcsforgalomtól, így korán indultunk és már 9 órakor ott voltunk. Érkezés után pályabejárást tartottunk. Nagyon elkeseredtem, mert a sima salakos pálya helyett gyakorlatilag egy mezei futópálya fogadott. Tele volt “gödrökkel”, hullámokkal, olyan volt, mint a lóversenypálya.

A hangulat viszont remek volt, 10 órakor ünnepélyes megnyitóval kezdődött az esemény, még a polgármester is tiszteletét tette a XXI. Dobribán Géza emlékversenyen. A sporttársak nagyon barátságosak, kedvesek voltak, mindenki ismert mindenkit, nagyon baráti volt a hangulat. Tényleg jó érzés volt ott lenni. Az 1500 forintos nevezési díj jelképes, de terülj asztalkám várt bennünket, kávé, szendvicsek, vizek és este még egy vacsora is járt mindenkinek a Paprika csárdában. Folytatás