“Kerék alá tettek…”, de nem lett jobb…

Egy újabb hónap telt el és sajnos a térdfájásom nem múlt el, így vissza is mentem a specialistámhoz, aki sem szteroid injekciót nem adott, sem további gyógyszerek szedését nem javasolta. Azt mondta, hogy a térdem rendben van, azt a fájást pedig egy szalag okozza, amely a csípőtaréjnál (is) tapad. Javaslatára felkerestem egy terapeutát a Budamednél és már másnap el is kezdtük a terápiát.

Olyan kezeléseket kaptam itt, amikről még nem is hallottam. Például volt egy olyan gép, mint az aszfalttörő gép csak kicsiben. Kőkeményen ütötte vele a sérült részt és a könnyeim potyogtak akkora fájdalmakat okozott, de hősiesen visítva tűrtem. Volt itt még ion indukciós terápia, radiális lökéshullám terápia, lágylézer terápia (ezekről bővebben itt lehet olvasni).

Aztán volt még hideg terápia is, melynek során beállítottak egy kabinba és három percig nyomták be a folyékony nitrogént és mínusz 120-160 fok között tartottak. “Kerék alá tettek, onnan is kivettek”, de a térdem továbbra is fáj, sőt a helyzet még rosszabb lett, most már egy km futás után jön a fájdalom.

Bánatomban a múlt héten már misét pontifikáltam Szigetújfaluban azokért a sportolókért, akiknek fáj a térde:
Folytatás

Mozgalmas évkezdet

Január 10-től a sérülés miatt elkezdtem a négy hetes pihenőt. Három hétig nem is futottam, utána is csak 2-3 km-t próbáltam. Közben rendszeressé váltak az esti otthoni görgőzések és az úszás is. Hetente háromszor úszok azóta is, már alkalmanként 3000 m feletti távokat. Nem volt igazán erős a január, de a naptáramat nézve végül egész mozgalmas lett:

(Kék kör: úszás, sárga kör: futás, narancs kör: szobabringa, piros kör: egyéb beltéri, vagy több féle mozgás)

 

Február második hetétől már futhattam. Négy hetes, a fokozatosság jegyében történő visszatérést mondott a doki és ezt maradéktalanul be is tartottam. Íme az elmúlt hat hét futó kilométerei heti bontásban:

Folytatás

2016-os tények, 2017-es tervek

A sport szempontjából 2016 tényleg remek év volt. Imádtam a felkészüléseket és a versenyek többségét. Öt célt tűztem ki az év elején 2016-ra, de ezek közül csak egyet sikerült megvalósítani:

Terv Tény
1. 1.500m 5:00 4:54
2. 5.000 m 18:20 19:08 (10 km közben)
3. 10.000 m 38:00 39:16
4. Félmaraton: 1:26 1:31:30
5. Maraton: 3:05    –

Jól látszik a tényadatokból, hogy az alapozás kimaradt, csak január 15-én tudtam elkezdtem futni, négy héttel a lágyéksérv műtétem után. Szépen lassan, fokozatosan kapaszkodtam vissza.

Azt gondolom, hogy a tervek nem voltak túl merészek, sok balszerencse is közre játszott, hogy elmaradtam a tervezett időktől, és persze az is, hogy a főbb versenyeket követően mindig kiengedtem, és emiatt a következő versenyre való felkészülés komoly visszaeséssel indult. Talán ha idén nem engedek ki, hanem folyamatosan formában tartom magam, akkor a 2016-os tervek 2017-ben teljesíthetők lehetnek. (persze ha nem jön közbe megint egy újabb nyavalya)

Az év legfőbb versenyén Várpalotán a legjobb formámban álltam rajthoz, de sajnos reumás fájdalmak miatt, 10 km után teljesen lelassultam. Tisztán szerettem volna versenyezni, így természetesen fájdalomcsillapító nélkül futottam. Azért volt néhány verseny, amikre nagyon szívesen gondolok vissza és bearanyozták a 2016-os futóesztendőmet:

04.24. Miklósi futónap 8 km abszolút első hely

IMG_1365 05.01. Komárom-Komárnó 10 km: 39:59
06.12. Nyitra 1500 m pályaverseny: 4:54 korosztályos második hely
06.18. 1000 méter felmérő Rolival: 2:59,5

IMG_1683

Folytatás

Szintetikus szteroid

A Balaton maratonon nem sikerült teljesen lesérülnöm. Folytattam az edzéseket, de teljesen vegyes volt a kép, egyszer fájt a térdem, egyszer nem. Így ment ez négy hétig, aztán visszamentem a dokihoz. Nem tudtam tervezni, igazán alapozni sem, csak céltalanul rohangáltam, és kevés örömet leltem benne.

December 19-én beszúrta a térdembe a szteroidot:

img_2918

Azt mondta, hogy a hormonális hatása nincs és a szintetikus szótól sem kell megijednem, és lokálisan hat már 2-3 nap alatt. Persze utána még pihentetni kellett, de úszni szabad volt, így Karácsony után minden nap mentem és tíz nappal később, 29-én már próbára is tettem az új térdemet egy 3 km futással, majd minden nap emeltem egy picit a távot. Január elsején ilyen szép volt a Kis Duna part:

img_2984

Azóta már 8 km-nél járok, és tegnapra hívott vissza kontrollra a doki. Elmeséltem neki, hogy azért, érzek ott még valamit, nem tünetmentes, de a fájdalom inkább csak nagyon tompa, nem az a régi szúrós. Megvizsgált és a végén azt mondta:

Jó lesz ez, terhelheti!

Ma reggel már 10 km-t futottam és ma sem voltam tünetmentes sajnos, mindenesetre fokozatosan növelni fogom a távot. Jövő hét végén lesz a Zúzmara félmaraton, amire már régebben beneveztem. Ha minden jól megy addig, el fogok indulni edzésképpen, és jelen állapot szerint simán benne van, hogy a vége előtt kell majd befejeznem a versenyt. Akkor is jobb lesz, mint otthon egyedül futni.

Ez az alapozás sem kezdődött jól sajnos…

K&H mozdulj! Balaton maraton

Nem emlékszem, hogy valaha versenyeztem volna kétszer egy nap, de hogy egy ilyen nap után másnap is versenyezzek, olyan biztos nem volt. Az sem fordult még elő, hogy két egymást követő napon “fél” sérülten összesen 50 km-t fussak, tehát izgalmasnak ígérkezett a K&H mozdul! maraton két nap alatt, három részletben a múlt hétvégén.

Ahogy az előző posztban írtam, nem sok értékelhető futásom volt novemberben, így nézett ki a hónap a versenyt megelőzően:

kepernyofoto-2016-11-25-12-32-32

Az elmúlt hetek betegsége, a “térdsérülés” és az edzetlenség miatt kizárólag a sikeres teljesítés volt a célom, de természetesen benne volt az is, hogy fájni fog a lábam és ki kell majd állnom.

Az idő remek volt, 12-15 fok, tehát rövid gatyás, pólós verseny volt, de az utóbbi időben rendre fázik az alkarom és a kézfejem, így kesztyűt és tetovált alkarmelegítőt húztam.

Nem terveztem melegítést sem, de végül úgy döntöttem mégis csinálok valamit.

14 km, szombat 10 óra

1 km kocogás, gimnasztika, 10×100 után egész jól éreztem magam és a rajt után igyekeztem egy könnyű tempót felvenni, 4:40-4:45 re gondoltam, hogy ennyivel biztos végigmegy.

Nagyon csodálkoztam, hogy az első km részideje 4:09 volt, és azonnal lassítottam is. Éreztem, hogy edzetlen vagyok, de jól esett a futás, és az 5 km részideje 22 perc volt, így tovább csökkentettem a tempón és a 10 km már 44:50 lett. A végét sem nyomtam jobban, tartalékolni kellett a maradék 28 km re, és végül 4:30-as átlaggal értem célba, amivel a körülményekhez képest nagyon elégedett voltam.

2016_0042_04_0539_12 Folytatás

Ismét rosszul kezdődik az alapozás

A négy hete rosszul sikerült várpalotai félmaraton után gondoltam pihenek egy hetet, de Anikó ezt azonnal hárította:

Pihentél eleget a nyáron, hétfőn kezdjük az alapozást!

Így is lett, viszont az egészséges sporttáplálkozást abbahagytam és zabáltam mindent, amit imádok: lángos, kolbász, pizza, fehér kenyér, sült szalonna stb. Ennek hatása pár napon belül érezhető is volt, nem volt olyan jó a közérzetem és a futás sem ment úgy ahogy a helyes kajálás közben szokott és fel is jött néhány kiló. Azzal, hogy kevesebb salátát és gyümölcsöt ettem az immunrendszerem is legyengült és egy makacs vírus kerített hatalmába.

Tiz nap pihenő után próbáltam meg újra futni, de nem ment, gyenge voltam még. A múlt előtti hétvégén egy könnyű nyolcast futottam, ami már egész jól esett, de a végén elkezdett szúrni a bal térdem a keresztszalag tapadásnál. Pihentettem két napot, majd kedden sikerült egy nyolcast lefutni nagyon sok megállással, mert szúrt. Nyújtás után javult, aztán pár száz méter futás után megint szar lett. Szerdán már csak 2,5 km sikerült mennem, így azonnal elmentem a régi térdspecialistámhoz.

Csütörtökön reggel 8-kor bementem a rendelőbe, rángatta, tépte, nyomogatta, tekergette a térdem. Előre mondta, hogy lehet hogy fájni fog… nem fájt. Eddig mindig meggyógyított, így bíztam benne, és a vizsgálat után ezt mondta:

Lehet ez kezdeti sérülés, de ezt jelen állapotában terhelni kell, addíg amíg tényleges sérülés nem lesz belőle, vagy addig amíg meggyógyul, mert lehet hogy magától elmúlik. Ha rosszabb lesz jöjjön vissza és adok egy lokális szteroid injekciót és rá egy hétre már futhat.

Naiv kérdésemre, hogy nem lenne-e hatásosabb egy gyógyszeres és egy krémes kezelés azt válaszolta:

ne szórjuk szét feleslegesen a szteroidot a testben, higgye el ez lesz a jó megoldás, fusson csak…

Fejet hajtottam, és bátran elkezdtem péntek reggel a rómain a 8 km-t. Három km után kétszer álltam meg egy kilométeren belül a szúrás miatt, de utána egyáltalán nem fájt. Emiatt a látvány miatt megérte megállni:

img_2743 Folytatás

Várpalota félmaraton

Egy nagyon jól sikerült kilenc hetes felkészülés végén, tökéletes állapotban érkeztem Várpalotára. A verseny előtti napokban már biztos voltam benne, hogy ha egy vírus nem dönt le a lábamról, akkor nagyot fogok menni a versenyen. Ideális 10-12 fok volt, a testsúlyom 68 kg, mint ifjú versenyző koromban. Az egyéni pályacsúcsomat itt 4:27-es átlagiramban futottam három éve (1:31:08 ), a terv 1:28-on belüli idő volt.

Könnyedén kezdtem a rajt után. Két km után azt vettem észre, hogy a pálya eleje kb. 500 méterrel hosszabb lett a Várpalotát elkerülő út építése miatt, tehát a 20,6 km-es megszokott pálya – gyors fejszámolást végezve – kb. 21,6 km re módosult, így – új pálya lévén – az egyéni pályacsúcs biztos meglesz. 5 km-nél néztem először részidőt: 20:40 volt. Eddig a pálya főleg lejtős volt, így az iram nagyon könnyedén esett.

8 km-nél utol ért egy lány és jött velem, futottunk is két 4:09-es ezret. A 10 km részideje 41:28 volt, ekkor a lány előre ment és most én próbáltam tapadni, de nem sikerült. Nem volt jó a lábam, egyre merevebbnek éreztem és a lány el is futott tőlem. Azt hittem gyorsított, de visszanézve a részidőket én futottam egy kb. 10 másodperccel gyengébb ezret, ő csak tartotta az iramot.

Egyre jobban merevedtem és már 4:20-as ezrek jöttek. Hiába voltam erős, nem tudtam futni, nem tudtam menni, és folyamatosan lassultam. A 15. km már 4:32-es volt. Itt már teljesen feladtam a versenyt, de végig kellett mennem, mert oda-vissza pálya volt. Az utolsó ezer méternél már annyira merev voltam, hogy alig ment a 6 perces iram is. A futás részletei itt láthatók és íme a szép görbe:

kepernyofoto-2016-10-24-14-51-45 Folytatás

SPAR Maraton – 10 km

A fő versenyre való felkészülésem utolsó fontos állomása volt a SPAR 10 km. Nagyon kíváncsi voltam hol tartok ezen a távon. A Nato futáson a módosított pálya, a betett szintemelkedés miatt idén nem lehetett jó eredményt futni, így maradt ez a verseny, hogy 40 percen belülre kerüljek 10 km-en és persze lógott még a levegőben egy idei terv, a 38 perccel kezdődő idő is. (Tavaly itt 41:32 ment)

A verseny reggelén a körülmények ideálisak voltak. A hőmérséklet hibátlan, a testsúlyom 69 kiló, az utolsó edzések, a rápihenés, a bemelegítés, szóval minden tökéletes volt, amikor a kb. 12 fokban beálltam a rajtvonalhoz. Tét nem volt, feszültségnek így rajtam a nyoma sem látszott. Úgy éreztem, hogy a 4 perces iram az most papírforma lesz, azt ma simán meg kell tudni csinálnom, de valahol mélyebben egy másik terv is dolgozott bennem: egy 19:30-as első 5 km-re egy 19:29-es. (38:59)

A rajtot követően felszabadultan, hosszú elnyújtott léptekkel vágtam neki a távnak és annyira jól éreztem magam, hogy az első ezer méter részidejét meg se néztem, a kétezer méter 7:30 volt. Itt arra gondoltam, hogy be kéne állnom a 4 perces iramra és ezt tartani még 3 km-en és akkor meg is van a 19:30-as 5000 méter. De kivételesen egy bolyban voltam és nagyon jól haladtunk hárman-négyen. A női mezőny harmadik helyezettje is itt futott, néha ő ment előre, néha meg én.

2016_0040_11_0059_12 Folytatás

Hárman párban – Nike Zoom Structure 18 cipőteszt

Az utolsó pár Nike Zoom Structure 18 tipusú stabil cipőmet taposom. Ebből – Ossó Zoli tanácsára – három párat rendeltem rögtön, azt mondta, hogy nem fogom megbánni. Előtte hosszú évekre visszamenőleg nem volt olyan Nike cipőm amiben 400-500 kilométernél többet tudtam volna futni. Ennyi megtett kilométer után elkezdtek bennük itt-ott előjönni a lábfájások. Zoli mester azt mondta, hogy 800-1000 km-t el fogok tudni bennük futni és mint mindig, igaza lett.

img_2377

Az első cipőben 1000 km körül éreztem először, hogy már nem az igazi és elkezdtem párhuzamosan használni a másodikat. Ég és föld volt a kettő, tehát az én esetemben 1000 km futás után vesztette el a cipő a rugalmasságát. A második is kb. itt kezdett el jelezni, így ezeket már csak ritkán, egy-egy könnyű 6-8 km-es futásra veszem fel, talán így még 100-200 km-t fogok tudni futni bennük.

A nyugdíjazott cipőket kimostam a mosógépben és kinézetre szinte újszerű állapotban vannak. A cipő felsőrész úgy tűnik tökéletes minőségű, sehol egy lyuk, szakadás, vagy anyaggyengülés, tehát a cipő tényleg beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A harmadikat használom jelenleg és már 439 km-t futottam benne. A régebbiek szép tiszták:

img_2380 Folytatás

NATO FUTÁS 2016 – A tények

Reggelre már nyoma sem volt az előző napi kis izgalomnak, de már nagyon ott akartam lenni a rajtvonalnál. Ahogy a beharangozóban írtam, nem éreztem lehetetlen küldetésnek a 40 perces idő megfutását, még ezen a 80 méter szintes pályán sem. És ahogy szerettem volna, szerencsére minden optimális volt a rajt pillanatában.

A szinttérkép amit kaptam nem volt pontos. Úgy éreztem lejtősebb az első 2 km, mint ahogy az kapott térképen. Ráadásul az első km még picit emelkedett is, mégis észre sem vettem, hogy 3:40-en belüli ezerrel kezdtem és ezután jött még egy 3:40-en belüli km, ami szintén nagyon jól esett. Ebben a kilométerben volt az alagút lejtője, amin csakúgy száguldottam a Duna felé.

2 km-nél (7:16) az órára néztem, és picit megijedtem az időtől, és hogy elzsibbadok majd, de a lábaim nagyon mentek, inkább a levegőt kellett a szokásosnál jobban kapkodnom. Ezután beálltam egy picivel a 4 perc alatti ezrekre, kb. a tervnek megfelelően.

5 km-nél (19:12) is és 6 km-nél (23:03) is senior egyéni csúcsnál álltam, ami nagyon nagy erőt adott a továbbiakhoz. De innentől kicsit más volt a pálya, mint ahogy a kapott szinttérképen volt. Kapott térkép:

kepernyofoto-2016-09-23-14-27-26

Az órával mért táv és rajzolt térkép:

kepernyofoto-2016-09-25-15-23-11 Folytatás