Januári összefoglaló

2014 után végre újra egy emlékezetes januárt tudhatok magam mögött. Akkor a senior félmaratoni világbajnokságra készültem és 335 km-t futottam egy tervezett edzésprogram szerint. Az elmúlt három évben a sérüléseim miatt (2015 kezdődő gerincsérv, aztán lágyéksérv, 2016/2017 térdsérülés, porcleválás) a januárok meglehetősen kevés kilométerrel teltek, az alapozások nem voltak értékelhetőek.

Idén januárban ezzel szemben minden edzést maradéktalanul meg tudtam csinálni, nem kellett félbehagyni, megszakítani egyszer sem az edzésmunkát. Sikerült az edzőversenynek szánt Zúzmara félmaratont és egy kecskeméti utcai versenyt is az állapotomhoz és a körülményekhez képest jól teljesítenem.

A hónap végére pedig a Yours Truly közösségi futás tette fel a koronát Dunakeszin, ahol 25 km-t futottam. 4:45-5 perc közötti lendületes iramot terveztem és ez sikerült is minden gond nélkül (4:47-es átl. lett)

Természetesen a lábaim az utolsó kilométereken – nem szokva a távot – elfáradtak, de azért nagyjából tartottam a tervezett egyenletes tempót, így nagyon elégedetten, összesen 320 km futva zártam a hónapot. Folytatás

Violin maraton 10 km – Kecskemét

Az előző vasárnapi Zúzmara félmaraton után tiszta izomláz lettem és szépen beállt mindkét lábam. A termál víz és a hétfői jóga kicsit segített. Miután beszámoltam Anikónak hétfői és keddi megbeszélt gyötrelmes könnyű futásaimról, szerdára teljes pihenőt írt. Nem örültem, de csütörtökre regenerálódtam, és végre megint jól ment a futás. Ettől függetlenül az egész hétre a pihenés volt leginkább a jellemző.

Egészen szombat estig úgy tűnt, hogy Kecskeméten végre egy jó kis 10 km-es versenyt futhatok, de aztán meghallottam a hójelentést. A nagy hóesés miatt reggel kicsit korábban is indultunk Pista bácsival. Menet közben mindketten úgy gondoltuk, hogy egy szépen letakarított futópálya vár majd minket, de sajnos nem így lett.

Kecskemét utcáin állt a hó, és itt már láttam, hogy megismétlődik az elmúlt hétvége, az, hogy ez egy erős fárasztó edzés lesz, és időt tervezni is teljesen felesleges. A szokásos csúszkálós bemelegítés után beálltam a rajtvonalhoz, pacsiztunk pár ismerőssel aztán ellőttek minket.

Folytatás

Zúzmara félmaraton

Harmadik alkalommal rendezték meg a Hungexpo és a lóversenypálya területén most vasárnap a Zúzmara félmaratont. Az elmúlt évek sérülés hullámai miatt most először indultam itt. Nem vártam magamtól semmi különöset, csak egy jó erős edzésnek szántuk és arra tökéletes is volt.

A pálya három körös volt, az első és az utolsó azonos, kb. 8 km hosszú volt és a középső kör kb. 5 km-es, főleg aszfalton ment. Volt itt minden, csúszós aszfalt, jégkásás latyakos, tömény sáros, havas terep és murva és sok hajtű kanyar. Nagy tervem tehát nem volt, csak az, hogy jól kifussam magam.

Előző este volt a céges karácsonyi partink, ahol ugyan alkoholt nem fogyasztottam, de hajnal fél kettőre értem haza, így “gyorsan” kellett aludnom, öt órát azért sikerült.

A rajttól egy kilométerre parkoltam, a bemelegítést szántam arra, hogy oda futok a rajthoz és feltérképezem a még számomra ismeretlen helyszínt. Minden a legnagyobb rendben ment, égetett a nicoflex, és a -1 fokban sikerült rendesen bemelegednem. A “G” pavilonból rajtoltunk és az első két km csúszós aszfalton ment. Felvettem egy jóleső tempót és lendületesen haladtam.

Elhatároztam, hogy órát nem is nézek, de 2 km-nél reflexből ránéztem: 8:40. Ezután jött a murva, aszfalt, hajtűkanyarok, aztán a lóversenypályán a tömény sár és latyak.

Az első kör végére a sok csúszkálás egyensúlyozás úgy lefárasztott, hogy fogalmam sem volt, hogy egyáltalán végig tudom-e futni a teljes távot. Ittam pár korty vizet és loholtam a második körre.
Folytatás

A múlt heti étrendem és az edzéseim

Úgy gondoltam összeírom mit eszem – és edzem – egy héten. Szentül hittem, hogy minden, amit eszem az belefér az egészséges sporttáplálkozásba és sokszor szándékosan el is felejtem, ha valami olyat eszem, amit nem kéne. Most lelepleztem magam. Egy hétig naplót vezettem az étkezéseimről. Van mit javítani, íme napról-napra a múlt hetem:

Hétfő
Reggeli turmix: (Víz) zabpehely, fehérjepor, méz, lenmag, szezámmag, folyékony vas, banán
70 felülés 20 fekvő, 1,5 perc plank

Tízórai: 60 g dió, egy db alma, 3 db mandarin

Ebéd: sült tengeri hal, rizs, káposzta/sárgarépa vegyes savanyúság

Uzsonna: joghurt, fél répa és egy negyed karalábé

este: 10 km futás után másfél óra jóga

Vacsora: 5 db főtt tojásfehérje (egy sárgája) vegyes nyers zöldségtál 9 féle zöldségből.  (jégsaláta, paradicsom, paprika, uborka, cékla, zeller, retek, sárgarépa, lila káposzta, olivabogyó, babcsíra ) 3 szelet trapista

Kedd
Reggeli turmix: zabpehely, fehérjepor, méz, lenmag, szezámmag, folyékony vas, vegyes bogyós fagyasztott gyümölcsök
7 órakor 10 km ben 4x1000m lendületes az északi összekötő hídon, nyújtás, 80 felülés 20 széles fekvő Folytatás

Szilveszteri futás – BUÉK 2018! 🍾

Idén is összejöttünk az egykori csapattársakkal, barátokkal egy évbúcsúztató futásra . Igaz, idén nem a futásé lett a hangsúlyt, csak 3-4 km-t kocogtunk a trombitákkal Szigethalom utcáin. Utána persze sör, pezsgő, virsli és természetesen a régi sztorik kerültek az asztalra.

Megnéztünk egy nem rég a Youtub-ra kikerült fekete-fehér régi atlétákról szóló kisfilmet is.

Egy év múlva találkozunk. BUÉK 2018! 🍾

2017. év végi történések: futás, úszás, jóga, statisztikák

Az augusztus végi térdműtétem után szépen fokozatosan építettük fel a futásomat. A bringázás és az úszás mennyiségét hétről-hétre egyre csökkentettem. Így néztek ki heteim (km-ben) a 39. naptári héttől kezdve:

Ahogy talán látszik is a 47. héten – amikor már 70 km-es hét felett futhattam volna – jött a bal vádlimba egy izomhúzódás, amely meglehetősen makacs volt és közel 4 hétig nem tudtam tőle rendesen futni. Le is kellett mondanom a siófoki félmaratoni versenyt, amit nagyon vártam. Így ismét az úszás került előtérbe és ezzel párhuzamosan elkezdtem a jógázni.

Régóta szerettem volna kipróbálni a jógát. Az alapgondolat részemről csak annyi volt, hogy a futáshoz kiegészítésként remek lesz néhány extra nyújtógyakorlat. A kedves kolléganőm tanácsára egyből egy haladó órára mentem, amibe majdnem belehaltam.

Folytatás

Négy Évszak Maraton – őszi negyedmaraton

A Négy Évszak Maraton egy négy versenyből álló (évszakonként egy) sorozat, alkalmanként egy-egy negyedmaratoni távot kell teljesíteni Pusztaszabolcson. Természetesen díjazzák az adott évszakban az adott verseny győzteseit is, és persze van korosztályonkénti éves összesítés is. Kellemes, jó hangulatú verseny, családias hangulattal. Számomra ez egy remek felmérő futás, sík aszfalton, amit otthon egyedül nem szívesen csinálok meg.

Madaras Pista bácsival és Béres Attilával mentünk együtt remek hangulatban. Attila egy hónapja futott utoljára 20 km-t, mondta is, hogy edzenie kell, mert december elején egy 100 km-es versenyen kell a Spartathlonra szintet futnia a szigeten. Szokása szerint nem kapkodja el.

8-9 fok volt a rajt előtt, így a nikoflexes kenés után a rövid gatyás szerelés mellett döntöttem és nem bántam meg. A szél többnyire oldalról jött, nem volt zavaró, nem volt jeges, szinte ideális körülmények voltak.

Ez alkalommal már terveztem is a futásomat. Mindenképpen egy erős lendületes első 5 km volt a cél, aztán a második felén meghalás. Azt gondoltam, hogy a várpalotai 4:30-as átlag után, itt 4:20 körüli átlagot fogok tudni futni. Folytatás

Várpalota – 10 km

Kedden elmentem Feri bácsihoz egy gyúrásra, rám fért. Három futás volt a héten (+ egy bringázás és egy úszás), az utolsó pénteki már csak egy átmozgatás. Szombat reggel kipihenten érkeztem Várpalotára.

Most sem terveztem el előre a futásomat, csak reménykedtem, hogy a combom jó lesz és végre tudok a futásra koncentrálni. Egy órával a rajt előtt elbambultam miközben nyomtam a lábaimra a bemelegítőkrémet, így dupla mennyiség került rá. Tíz percig próbáltam elkenni. Már a karomra, a hátamra is kentem, de nem akart fogyni. Végül a melegítőgatya szívta fel a maradékot.

Meglepően laza voltam a bemelegítő futás közben, tök jól mentek a százak, az izomláznak, combfájásnak nyoma sem volt. A rajt után kényelmes tempóra álltam be, és 5-600 méter után értem be azt a 70 feletti srácot, aki két éve 12-nél ellépett tőlem. Jól éreztem magam.

Nem ismertem a pályát, mert idén is változtattak rajta. Éveken át jártam ide, és mindig ugyan az a kb. 20,6 km-es útvonal volt, de tavaly a Várpalotát elkerülő főút építése miatt egy kilométerrel hosszabb lett a táv. Idén a félmaraton a tavalyihoz képest is más útvonalon ment, és a 10 km is, amin itt még sosem indultam, nem is láttam a pályarajzot. A négy kilométeresek rajtja:

Folytatás

Spar Maraton – Actimel 10 km

Az Oktogonhoz közel egy kis utcában parkoltam le. 9:30-kor megnézem telefonon a maratoni rajt pillanatait, aztán kipattantam a kocsiból és szembe futva a mezőnnyel kezdtem melegíteni. Sima edzőcipőt vettem, mert úgyis sokat kap a térdem, egy puhább cipő meg jobban csillapít.

A combjaim helyén két oszlopot éreztem, fájtak az izomláztól. A nyújtás utáni százakra sem lazultam ki teljesen, de legalább tudtam futni valahogy.

A rajt előtti pillanatokban előjött a szokásos kis versenyizgalom. Hiányzott már a versenyzés, az egész hangulata. Az egyes rajtzóna jelen állapotomban erősen túlzó volt, mégis jobb ha engem kerülgetnek, mintha én kerülgetném a sok futót.

A tempóválasztást illetően nem volt elképzelésem. 50 perc körüli időre gondoltam, de nem fogadtam volna egy árva forintban sem, hogy valahol a közelében leszek. Egy dolgot tudtam, hogy ha fájdalmasan is, de végig fogom tudni csinálni.

A rajt után az első száz/kétszáz méteren még vitt a tömeg, de utána a mezőny szélére mentem és egy könnyen eső tempóra álltam be. Az egy kilométer részideje 4:33 lett, és nagyon jól esett, de minden lépésnél villogtak a combjaim, fájt. Az utazótempóm 4:45-4:50 között volt. Nagyon lassan jöttek a kilométerek, így még sosem vártam verseny közben a végét.

Folytatás

A visszatérés gyötrelmei

Elérkezett a nagy nap, az első futás napja,  2,4 km volt a Csepel pályán. A térdemben volt némi feszítő, húzódó érzés, de az egykori sérülésnek nyoma sem volt. Eléggé kíméltem a lábam, eléggé bicegősre sikerült. Viszont olyan izomlázam lett a hat húszas iramtól, amit már nagyon régen nem éreztem. Mintha vascsővel verték volna el a lábam, fájt. Mégis annyira örültem, hogy futhatok végre, hogy megleptem magam egy új futógatyával.

A második futás (3,2 km) már jobb volt, a harmadikat (4,4km) már élvezni is tudtam egy kicsit, de a lábaim oszlopszerűen merevek voltak és sajogtak az izomláztól, a fájdalomtól. A lépcsőzés is nehezen ment, de a WC-re ráülni maga volt a pokol. Ezután csak minden másnap futottam, hogy pihenjenek az izmok, a köztes napokon meg úsztam.

Három hét után eljutottam a 8 km-hez, az izomláz is megszűnt és elérkezett az idő, hogy pályán megnézzük, hogy reagál a térdem a gyorsabb, száz méteres futásokra. 10 db ot futottam, szépen óvatosan fokózó jelleggel. Az első 30 mp lett, nem fájt mégis bicegtem, de szépen, nagyon lassan kezdtem lazulni. Az utolsó is csak 22 lett. Gyötrelmes volt, mégis azt éreztem, hogy szépen haladok előre.

Folytatás