Meggyfakivágás

Nem volt szerencsém ezzel a kis meggyfával. Hangyák zabálták ki a törzsének a közepét és úgy megszállták, hogy sajnos már nem tudtam megmenteni. Irtottam a hangyákat, de sajnos a kutyák – amikor nem figyeltem – lezabálták a fára aggatott, kis műanyag tasakokban lévő hangyairtókat, így a hangyák kiirtása több lépcsőben sem sikerült. A fa egyébként a sok csúnya száraz ága mellett, mindig hozott termést, ezért amennyire lehetett késleltettem a kivágását.

A végső elhatározásra szeptember 9-én pénteken került sor, amikor megvettem a szomszédos faiskolában a meggyfa helyére szánt fiatal kis Jonagold almafa csemetét. Még aznap neki is álltam a beteg meggyfa kivágásának.

img_2021

Kis kézifűrésszel hamar levágtam a koronáját és már csak a törzse maradt, ami a kemény külső kérgén kívül belül üreges volt és tök száraznak tűnt. Így, gondoltam faszén gyújtóssal meggyújtom és leégetem az egészet. Így is lett:

img_2279 Folytatás

Egy okos alkalmazás miatt kerültem az asztal alá…

Ahogy a nagy filmeken lenni szokott, kezdjük a záróképpel:

IMG_1661

A képet egy kedves kolléganőm készítette és másnap küldte át, de én nem is értettem. Hogy kerültem az asztal alá?? He?! Elkezdtem keresni a magyarázatot, de egymásnak meglehetősen ellentmondó válaszokba botlottam. Aztán a telefonomon található fotók sok mindenről árulkodtak, végül nagyjából összeállt a kép.

Céges bulit tartottunk pár hete, kerti grill parti volt. Az iMagazin munkatársai forgattak a kertben, természetesen egy okos kiegészítőt teszteltek, egy koktélkészítő mérleget, amelyet iPadről egy okos alkalmazással lehetett vezérelni.

IMG_1637 Folytatás

A sérvműtétem – szeretlek magyar egészségügy!

December 18-án pénteken megműtöttek jobboldali lágyék sérvvel. 17-én szabadságon voltam, hogy mindent elrendezzek, lezárjak ami fontos még 2015-re. A töki telken rendet tettem, nagy bevásárlás, fenyőfa vásárlás és talpba faragás, a szobám előkészítése a műtét utáni helyzetre. Nagyon elfáradtam, napközben akartam még futni egy utolsót a világosban, de végül csak este 20:45 körül mentem ki egy búcsúfutásra, 6,5 km-rel búcsúztam az évtől.

Nem tudtam igazán aludni, éjfél előtt egy fél órát, éjfél után másfelet sikerült aludnom a reggeli 5 órai kelésig. Egész éjjel járt az agyam, lejátszottam hogy megyek be a rendelőbe, mi lesz műtét közben és utána. Szar éjszakám volt.

5:33-kor indultam ki a HÉV-hez, és a szigethalmi megállónál 5:57-kor szálltam fel a HÉV-re. A közvágóhídnál átszálltam az egyes villamosra és kb. 30 perccel később már a Lehel úti megállónál voltam és besétáltam a Szegedi út és Lehel út sarkán található egészségházba.

Szokásom szerint másodperc pontosan 7:30-kor érkeztem a megbeszélt időpontra, és a nővér már várt. Bevezettek a megfigyelő szobába, ahol ketten vártunk műtétre egy 68 éves fickóval.

IMG_0640 Folytatás

Kaland az Auchanban

Felpakoltam a futószalagra a cuccokat a pénztárnál. Előttem egy bácsika volt bankkártyával a kezében és a következő párbeszéd zajlott közte és a pénztáros között:

Bácsika: Mielőtt összeadja, nézzük meg mennyi pénz van a kártyán.
Pénztáros: Én azt nem tudom sajnos megnézni, de ha nincs elég fedezet a számlán, akkor a rendszer el fogja utasítani a kártyát.

Bácsika: Nem tudom mennyi van rajta. Most akkor, hogy legyen?
Pénztáros: készpénz van önnél?

Bácsika: Igen
Pénztáros: Akkor megnézzük a kártyát előbb.(lehúzta, pinkód beüt) 1571 forint lesz.

Bácsika: jó, de előtte nézze meg mennyi pénz van rajta
Pénztáros: Nem tudom megnézni, ezt a bankja tudja megmondani, vagy a bankjegykiadó automata. – Elutasította a kártyát.

Bácsika: igen? és mit mondott mennyi van a kártyán?
Pénztáros: azt nekem nem mondja meg. Nézzük meg 571 forinttal? Folytatás

Mátrai kalandok 2. rész – A halálfélelem

Ahogy az első részben írtam, a két ünnep között a családdal a Mátrában töltöttünk egy hosszú hétvégét. A tereptúra után bevetettük magunkat a wellnessbe és lazítottunk egy kicsit.

A fürdőzés végén szóltam a lányoknak, hogy felmegyek előre a szobába zuhanyozni, hogy ne kelljen annyit várni egymásra. Éhes voltam már, és vacsoraidő volt.

Két kétágyas, egymásba nyitható szobánk volt. A szoba kártyával nyílt. A kártyát az ajtó nyitás után a falon található résbe kellett dugni. Csak így aktiválható a szoba teljes világítása. Beraktam a kártyát, ledobtam a köntöst és azonnal a zuhanyzóba mentem.

Kicsit engedtem még magamra a jó meleg vizet, aztán bedörzsöltem a hajsamponnal a fejemet. Ekkor elment a világítás. Csukva volt a szemem, hogy ne csípjen a sampon, de mégis éreztem, hogy elsötétült minden. Nem tudtam mi történik, hangokat nem hallottam, de megijedtem.

Felnyúltam a zuhanyfülke tetejére tett törölközőmért és megtöröltem a szemem, hogy ki tudjam nyitni. Kilépve a fürdőszobából láttam, hogy a két szobát összekötő ajtó résnyire nyitva van. (ez amikor még felmentem csukva volt) Az éjszakai biztonsági fény halványan világított a fali kártyatartón. Láttam, hogy nincs benne a kártya. Egyértelmű volt, hogy nem a családom érkezett meg. Ekkor már az egekben volt a pulzusom.

Abban a pillanatban biztos voltam benne, hogy idegen ember lehet bent és bármikor leüthet. “Van itt valaki?” kérdeztem a sötétben. Eközben reflexszerűen hasznosítottam az akciófilmekből tanultakat.

Háttal álltam a szomszéd szoba falának, arccal a fürdőszoba ajtó felé. Bal karral támasztottam a két szobát összekötő ajtót, – hogy ne tudják rámvágni – és jobbról kinyitottam a bejárati ajtót, hogy teljes legyen a fedezék és legyen menekülési útvonal. A bejárati ajtó takarta a meztelenségem. “Haló van itt valaki?” – kérdeztem másodszor. Halálfélelmem volt. Vártam, hogy esetleg kintről benéz valami megmentő féle kigyúrt szállóvendég.

Bent volt a szobában a laptopom, és a telefonom. Készpénzt nem tartok sokat magamnál, így mást nem lophatnak el tőlem. Mire ez a pár dolog végigfutott bennem, kuncogást hallottam a másik szobából. A lányaim… Nem tudták tovább tartani a nevetést.

Végül a másik szobában felkapcsolták a villanyt és nagy hahótázásba törtek ki, hogy megijesztettek. Becsuktam a bejárati ajtót és átjöttek. Aztán még le is csesztek, hogy nem vagyok normális, hogy meztelenül, és samponos fejjel állok az előszobában. Se köpni, se nyelni nem tudtam, de percekkel később már együtt nevettünk a csínytevésen.

Képernyőfotó 2014-03-08 - 10.39.29

Utólag átgondolva a dolgot, nem lehet olyan hülye egy rabló, hogy miközben a szállóvendég zuhanyzik, lekapcsolja a világítást, és elbújik a szobában, várva, hogy az áldozat kijöjjön a zuhanyfülkéből. Hacsak nem rablógyilkos. A rabló csendben bemegy, felkapja ami kell neki és lelép. Abban a stresszhelyzetben ezt nem tudtam felmérni.

Nagy pohár vörösbort kértem a vacsorához.