Balaton-átúszás 2017

Szombat este lesátoroztunk a rajthoz közeli Napfény kempingben. Este még egy rövid átmozgatást csináltam aztán fekvés. A német turisták hajnal fél kettőig nyomták a bulit, többször megébredtem, aztán végül az első vonat hajnali robaja adta meg a végső löketet, kidobott az ágy. A mólóról még bemértem a pályát, és nem tűnt olyan távolinak a túlsó part.

Hét órától indult a nevezés, de már kb. öt perccel előbb beengedtek minket. Nagyon sokan voltak és csak a második csoporttal tudtam bejutni a versenyközpontba. Minden flottul, gyorsan ment 7:10-kor már meg is kaptam a karszalagot.

Elméletileg 7:30 tól lehetett rajtolni, de már 7:10 kor elengedték az első úszókat. Szerettem volna egy kicsit melegíteni, de mivel nem akartam kerülgetni a nálam lassabb úszókat, ezért én is beálltam a sorba, hogy mielőbb elindulhassak, gondoltam majd az első ezren bemelegítek. 7:20-kor már a vízben is voltam.

400 méter körül elzsibbadt a karom, hiányzott a melegítés. Átfordultam hátra és háton úsztam kb. 50 métert, majd vissza gyors. Itt volt az egyetlen félrenyelésem, de kisebb köhögéssel, és megállás nélkül túléltem. Kezdtem bemelegedni. Az első 7-800 méter még sok kerülgetéssel telt, de aztán szinte teljesen szabad volt előttem a pálya, alig volt körülöttem úszó.

500 méterenként voltak nagy piros bóják, amik adtak némi támpontot, hogy hogy állok, de az órám mindig mást mutatott. Az 1000 méteres részidőm 20:11 volt. Csodálkoztam, hogy vajon tényleg ennyivel lassabban megy a nyílt vízben az úszás? (Medencében 17 perc volt a részidőm) Itt már üzemi hőmérsékleten voltam, de kicsit rozsdás volt a karom, próbáltam a mozgásra odafigyelni, de nem nagyon ment, mivel olyan sok inger ért menet közben.

A pálya mentén 30 méterenként vitorláshajók voltak, és a hajókon nagyon klassz csajok voltak. Hogy többet lássak belőlük kétszer annyi levegőt vettem a jobb oldalon, mint a balon ;–). Figyeltem a hajóforgalmat, próbáltam kitalálni melyikkel megy át Boglárra elém Kata lányom. Pár alkalommal meg az kötött le, hogy utolért egy-egy nálam sokkal gyorsabban úszó és próbáltam tapadni rájuk, de nem sok sikerrel.

Elég sokat volt fent a fejem, sokszor kaptam magam azon, hogy eltértem az ideális menetiránytól. Rengeteg apró hullámot kaptunk menet közben és persze jöttek nagyobbak is, amiket a nagy hajóknak köszönhettünk. A parttól távolodva egyre tisztább lett a víz, láttam a kartempó közben az órámat a víz alatt.

A piros bójáknál 500 méterenként mindig megnéztem az órát és végig tartottam a két perc/100m-es iramot. Aztán féltávnál megálltam és ismét körbenéztem, újra éltem az élményt, de nem sokat tököltem, mert óriási egyéni csúcsra álltam. Három km után valahogy gyorsabban telt az idő és nem fáradtam, de a karom nem volt jó állapotban. Talán a kialvatlanság okozta, nem tudom, de nem vitt a karom úgy, ahogy szerettem volna, ennek ellenére nem volt okom panaszra.

4500 méternél éreztem először, hogy fárad a karom, kezdett ólom nehéz lenni, de valahol itt pillantottam meg a célkaput, ami még elég pici volt és 700 méterre volt. Igyekeztem fokozni a tempót, nagyon kevés úszó volt körülöttem, nem volt tülekedés a hajrában. Az utolsó 50 méteren már belemarkoltam az iszapba, így felálltam és kettő futólépés, egy fejes, kettő futólépés, egy fejes váltogatással eljutottam a célkapuhoz.

Érdekes, hogy senki nem sietett tovább, pedig a célkaputól még vagy 30 méterre volt a csipleolvasás, így a hivatalos időm 1:45:34 volt, ami idén a 299. helyre volt elegendő. Az általam mért úszással a vízben töltött idő: 1:44:09 volt.

A tervem sikerült, 24 perces egyéni csúcsot úsztam, úgy elvertem a 20 éves, kis pihés szakállú Szuflavédert, hogy csak úgy nyekkent. Úgy kell neki, edzett volna többet előtte 😉

Jelentem a böglyök későn kelő állatok, vélhetően csak 9 óra után kelnek, mert idén úszás közben egy sem szállt rám. 🙂

Azt még nem tudom lesz-e jövőre folytatás, én továbbra is inkább futni szeretnék.

Balaton-átúszás előkészületek 2017

Összesen 230 km úszással, és az idei hat hónapból hármat edzői segítséggel készültem a Balaton-átúszásra. Kemény, de egy élvezetes hat hónap áll mögöttem és egy megfázástól eltekintve a felkészülésem zökkenőmentes volt.

Még messze vagyok attól a formától, ahogy a 90-es években ment az úszás, de azóta, – így kb. 23 év után – most érzem magam a legjobban a vízben. 1990-ben összesen egy hónap készüléssel úsztam át a Balatont 2 óra 9 perc alatt. Ott azt gondoltam, hogy ez az élmény egy életre elég lesz. Akkor még leporellóra nyomtatták a teljesítés adatait:

Pont akkoriban voltam Darnyi Tamás egyik előadásán, ahol elmondta, hogy 50 méteren egy másodpercet is számíthat, ha teljesen szőrtelen a test. Aztán a triatlonban állandóan borotválkoztunk, úgyhogy alap volt, hogy minden, ami a fürdőgatyán kívül van, az teljesen csupasz. (amúgy elég hülyén néztünk ki teljesen meztelenül?) Jó lenne tudni 5,2 km-en mennyit számít ez a saját tempómban… fene tudja -, de a hagyományok szellemében természetesen teljesen csupaszon indulok. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

2000 méter felmérő – június

Egy héttel a Balaton-átúszás előtt terveztem még egy erős 2000 métert úszni. Feldobott, hogy 3800 m közben 35:08 volt a 2000 méteres részidőm, és éreztem, hogy jóval 35 percen belül tudok menni.

Alapos melegítés után nekivágtam. Most is 500 méterenként terveztem órát nézni, de olyan könnyen esett az első 100 méter, hogy a fordulónál az órára néztem: 1:35. 1:45-ös átlag kell a 35 perchez, így ez elég erős kezdés volt nekem.

A további részidők így alakultak: 500 m: 8:22, 1000 m 17:00, 1500 m 25:49. A harmadik 500 méteren éreztem, hogy fárad a karom, de az utolsó 500-on igyekeztem teljesen kiúszni magam, így a vége 34:32 lett. A kis felmérő táblázatom most így néz ki:

A felmérőt követő levezetés után kicsit játszadoztam víz alatt a telefonommal:

Köszönöm Hliva Katának a sok-sok segítséget.

3800 méter felmérő

A Balaton-átúszás előtt két héttel szerettem volna még egy utolsó hosszút úszni. Az edzéseim zöme résztávos, de azért egy-egy edzésen összejön 3-3,5 km.  4-5 km közötti távot terveztem ma reggelre és akkor beugrott…

Ironman lázban van az ország és nekem még nincs Ironman úszóidőm, gondoltam úszom egy 3800 métert. Egy kis bemelegítéssel és levezetéssel összejön 4500 méter. Nem volt különösebb tervem, csak végig akartam csinálni.

Pár száz méter melegítés után el is indultam, szépen elnyújtott tempókkal, jólesően kezdtem. 500 méterenként és féltávnál terveztem részidőket nézni. Az 500 méteres részidőn el is csodálkoztam, mert 8:40 lett, gyorsabb, mint a 2000 méteres felmérőn úszott idei legjobb részidőm, és csak olyan lendületes úszásnak éreztem.

Végig nagyon figyeltem a mozgásra, ahogy Kata tanította, igyekeztem jól előre nyúlni és végig tolni a kart. 1000 méterhez 17:26-ra érkeztem. Bevillant a kérdés, hogy lehet hogy ez gyors lesz, de nagyon jól éreztem magam, nem vettem vissza a tempóból.

Az 1500 méter részideje 26:17 lett. Na itt már tudtam, hogy az ezévi 2000 méteres csúcsomat beállíthatom anélkül, hogy gyorsítanék. Csináltam tovább az elnyújtott karmunkát és nyomtam a lábtempót.

Féltávhoz 33:23-ra, a 2000 méterhez  35:08 ra értem, ami pont 30 mp-es idei egyéni csúcs. Nem fáradtam és tüdőre csak lendületes úszás volt, a karomra viszont még ráfér az erősítés, oda kell még egy kis kraft.

Amikor a végén becsaptam a falba nagyon örültem, mert az időm 1:07:07 lett, ez életem első Ironman úszóideje. Levezettem még 400 méterrel, így 4500 méter úszással zártam a reggelt.

Az 500 méteres részidők így jöttek sorban:

8:40 – 8:46 (17:26)-8:51 (26:17) (Féltáv: 33:23) – 8:51 (35:08) – 8:49 (43:57) – 8:55 (52:52) – 8:57(1:01:49) – és a vége: 1:07:07.

Nagyjából egyenletesnek tűnik, a pici lassulás belefér. Ha két részre osztjuk a távot, akkor 33:23-ra úsztam egy 33:44-et. Egy hét múlva még megyek egy 2000 métert maxra, remélem az bőven 35 percen belül lesz.

És kibővítettem a 2000 méter felmérős táblázatomat:

Jó érzésekkel tekertem haza a strandról.

Májusi történések

Május másodikán – egy hónap átépítési munkálatok után – újra nyitott végre a csepeli strand. Lekerült a sátor az 50 méteres medencéről és megkezdődött a strandszezon. Legalábbis én így indultam neki a reggeli edzésnek.

Aznap reggel 10 fok volt, és kb. 150 métert kell az öltözőtől a medencéig sétálni, én meg okosan nem voltam rendesen felöltözve, aminek az lett az eredménye, hogy úgy megfáztam, hogy két hétig alig tudtam úszni. Két úszóedzés maradt csak ki, de amikor lementem edzeni, mindig idő előtt ki kellett jönnöm a vízből, mert gyenge voltam és levegőt is alig kaptam. A képen reggel hatkor én nyitottam a strandot:

Jelentősen visszaestem és csak május második felétől kezdtem magam újra jól érezni a vízben, így május végén nem láttam értelmét a felmérő úszásnak sem. De most már újra erőre kaptam és heti 10 km úszással gőzerővel készülök a Balaton átúszásra.

Mellette megy a heti közel 200 km bringázás is és a kerti szezon is megkezdődött, így a kinti munkák is eléggé lefárasztanak.

A térdsérülésem továbbra sem javult. Egy héten egyszer elindulok próbaképpen futni, de egy km után előjön a fájdalom és akkor leállok.

Voltam egy másik dokinál, aki azt állapította meg, hogy tr. iliotibialis szindrómám van és elküldött MRI-re (június 28-án lesz) Addig gyógytornát írt elő, ami még egyelőre egyáltalán nem használ. Ezért is örülök, hogy valaha triatlonoztam, mert így a másik két sportot is tudom űzni és szerencsére nagyon élvezem. Hiányzik a futás nagyon, de nincs okom panaszra.

2000 m felmérő – idén a harmadik

Idén eddig egy 50 méteres (Csepeli Strand) és egy 25 méteres (Tököli uszoda) medencében úsztam a 2000 méter felmérőt, most pedig a Kispesti Uszoda 33 méteres medencéjére esett a választás. A Csepeli strand az 50 méteres medencéje karbantartási munkák miatt áprilisban zárva volt, így négy kisebb medencében folytattam edzéseket, ezzel egy kis változatosság is került a felkészülésembe. (VITUKI, Kispest, Csillaghegyi, Tököli)

Április utolsó két hétben egyre jobban éreztem magam a vízben, mintha kicsit fejlődtem volna. Jól mentek a résztávok, így április utolsó napján Kispesten újra nekivágtam a felmérésnek. Ezúttal csak három hét telt el az utolsó felmérés óta, így a tervem, most a 25 méteres medencében elért időm beállítása volt, ami ezúttal nem sikerült.

Elég nehéz összehasonlítani a különböző méretű medencékben elért időket, de érdekességként egymás mellé tettem az idei három felmérőm részleteit:

Nem éreztem olyan tökéletes állapotban magam, mint amikor a 35:37-et úsztam (ápr. 9-én), ráadásul folyamatosan kerülgetnem kellett a sporttársakat a sávban. A középső két részidő volt gyengébb, az első és az utolsó 500 m szinte azonosra sikerült.

Az nem kérdés, hogy február vége óta fejlődtem valamennyit, de igazán erre majd a következő felmérőnél kapok választ, mert azt újra az 50 méteresben úszom.

2000 m gyors felmérő – 2017/2.

A szokásos hó végi felmérőhöz érkeztem, de egy kisebb megfázás pár nap kihagyásra kényszerített, így a március végi felmérőt csak most vasárnap sikerült megcsinálnom.

Két éve az 50 méteres csepeli strand medencéjében úsztam a felmérőt – nagyon kalandosan egy kicsit 37 perc alatt -, és egy hónapja – két év szünet után – ismét itt, 38:54-et mentem. Most áprilisban viszont a strand sajnos karbantartási munkák miatt bezárt, így a közeli tököli 25 méteres medencében úsztam a felmérőt.

Időtervet nem tűztem ki, csak azt, hogy maxra úszom, de azt lehetett sejteni, hogy 38 perc körül (1:55 körüli százak) úszom majd. Tökéletes bemelegítés után, óvatosan kezdtem. Egyedül voltam a pályán, nem zavart be egy picit sem más úszó hulláma. A fordulók nagyon jól mentek és mivel pont kétszer annyit kell fordulni, mint az 50 méteres medencében, ezért sokat nyertem velük. Szaszafotó:

500 méterenként terveztem részidőket nézni és az első 500 méternél meg is lepődtem: 8:55 lett. A második is pont ennyi volt, így a féltáv: 17:50 lett. Jól ment az úszás, de az idő láttán elbizonytalanodtam, hogy fogom-e bírni végig ezt az iramot. 1500 méter: 26:47 (8:57-es 500m) volt, és  itt már elhittem azt is, hogy akár 36 perc alá is beúszhatok. Igazi cápának éreztem magam, a levegőt ugyan már erősen kapkodtam, de nagyon jó erőben voltam.

Az utolsó 200 méteren ritmust váltottam, bedurrantottam a lábtempót. Úgy éreztem mindent kipréseltem magamból, kellemesen elfáradtam a végére és 35:37-es (8:50-es 500m) idővel csaptam célba. (a részletek itt láthatók) A bemelegítéssel és a levezetéssel együtt 3000 méter úszás jött össze. (délután pedig letekertem az idei első száz kilométeremet)

Remélem sikerül ezt az időt majd májusban az 50 méteres medencébe is beállítani. Áprilisban inkább a stílus- és a hosszabb úszásoké lesz a főszerep, természetesen a hosszabb- és a hegyi terep bringázásokkal párhuzamosan.

Hátúszó mámorban

Május 9-én, már közel három hete kezdhettem el háton úszni. A tavaszi időszakban – amikor alkalmanként 3000-3500 méter között úsztam -, a hátúszás szinte csak a bemelegítés és a levezetés rövid része volt. Csak pár száz méter. Most viszont csak háton úszhatok.

Az első alkalommal 1200 méter ment, és nagyon elfáradt a karom. Aztán ráálltam 1500-ra. 38 perc körül ment az első. Most csak szépen kényelmesen, egy tempóban úszom végig a távot – nem résztávozom -, mégis sportolói betegségem, hogy indítom az órát és részidőket nézek. Folyamatosan lassuló százakkal úsztam egészen keddig.

csepelistrandfurdo Egy kattintás ide a folytatáshoz….

2000 méter felmérő

Március végével leálltam az intenzív úszóedzésekkel és a futás lett újra hangsúlyos, pedig nem sok javulás történt az állapotomban, de egy életem, egy halálom. Úgy döntöttem, hogy egy felmérőúszással zárom le a felkészülésem ezen szakaszát.

Nem tudom miért pont a kétezer métert választottam, talán azért mert februárban úsztam egyet erősen, ahol sikerült picivel 39 percen belülre kerülni. 75 km-t sikerült összesen úsznom bő másfél hónap alatt, kiváncsi voltam mennyit fejlődtem.

35 perces álomhatárt tűztem ki akkor, amikor Hliva Katához (úszóedző) kerültem, de ez akkor nem egy hónapos terv volt. (Kata edzéstervét csak márciusban, összesen 3,5 hétig csináltam). Így most azt mondtam, hogy ha 36 perccel kezdődik az idő már elégedett leszek.

Kicsit izgalmasabbá tettem, nehezítettem a dolgot. Az csepeli strandon az uszodában 19 órakor leszedik az elválasztósávokat és a vizilabdásoké lesz a medence, tehát 19 óráig be kellett fejeznem a felmérőt, ha nem akartam, hogy lezavarjanak a pályáról. Így a rajtot másodperc pontosan 18:23-ra tettem. Így még több izgalom jutott a végére.

400 méter bemelegítés, nyújtás, néhány sprint és már csak fél percnyi szusszanásom volt hátra 18:23-ig. Háromszor terveztem úszás közben az órára nézni. 500-1000-1500 méternél 9 perc és 9:10 közötti ötszázakat gondoltam, így jól követhető az iram alakulása. Az órára mindig úgy néztem rá, amikor már az 500 méterből a bukófordulóval ellöktem magam és siklottam. Talán így vesztem el a legkevesebb időt.

18:23-kor lenyomtam az órát és nyomás. Az első száz mindig nagyon könnyen megy, és itt hajlamos vagyok sokkal gyorsabb iramot menni, mint amit végig bírok. Nagyon figyeltem, hogy „kocogósnak” essen az első száz. De mivel 150 méternél picit elnehezedtek a karjaim, ezért kicsit csökkentettem a tempón és végül 300 méter körül álltam be az igazi utazótempómra. (Kép: Szaszafotó)

1501220_872253356131049_3154853211589846737_o Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Úszóedzőt fogadtam

Kedden már egy igazi úszóedző tervei alapján edzettem. Bár már 15-ször úsztam idén saját terv alapján, de csak most, az első közös munkánk után volt komoly izomlázam. A táv ugyanúgy 3000 méter volt, de tele volt stílusgyakorlatokkal. Így sokkal jobban elfáradtam, mint ahogy szoktam. Ugyanakkor annyira feldobott ez a kedd hajnali edzés, hogy szerdán a könnyű futónapomon – mivel nem fájt a derekam – jóleső résztávot terveztem be a SYMA csarnokban. Egy éve volt itt a fedettpályás senior OB, ahol 3000 méteren indultam.  Akkor a félmaratonra készülve 11 percet futottam, de idén felkészületlenül nem állok rajthoz. A tavalyi befutó után:

DSCN1118

Hiányzik a résztáv, és most nosztalgiáztam egy kicsit. Meg aztán egy hét múlva be is zár a csarnok, nem biztos, hogy sok lehetőségem lesz még itt futni.

Alapos bemelegítés után futottam 2×2000 métert és meg is lepődtem, hogy 8 perc körülre sikerült mindkettő. 5-6 hónap után nagyon örültem most ennek. De aztán csütörtök hajnalban a medencében vártak az újabb kihívások. Stílus és résztáv ismét, csak más jellegű. Imádtam, jól ment. Természetesen az úszóstílusommal vannak bajok. Az edzőnő hosszan vesézte, hogy nem nyújtom ki eléggé a karomat és túl korán is veszem ki a vízből. 20 centiméterrel nagyobbat is húzatnék vele. Szóval a “szadizásom” folytatódik. Ez a hónap biztosan így telik majd.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….