Kalandom Jessicával

Imádok kibringázni a telekre és vissza, évente 15-20 alkalommal biztos megteszem ezt az utat, amelynek minden kilométere élvezetes. A Tököl-Százhalombatta közötti komp nagy kedvenc, aztán jönnek Batta kéményei, majd Sóskút, Biatorbágy, Zsámbék és Tök. 45 km oda, 45 km vissza.

Múlt vasárnap 5 óra körül a telekről éppen hazafelé indultam, amikor csúnya felhőket láttam észak-nyugat felől érkezni. Nagy baj nincs, meleg van, a telefonom vízálló, így nyomtam neki, de azért kicsit reménykedtem, hogy elkerülöm az esőt. Zsámbék és az M1 között félúton viszont elkezdett ömleni, mintha dézsából öntenék. Nem látszott nagy esőnek, csak egy erős nyári zápornak ezért beültem az út menti fák alá. Nem fáztam, nyári meleg eső volt, gondoltam kibekkelem azt a 10 percet amíg elvonul a vihar.

Folytatás

2000 m felmérő – idén a harmadik

Idén eddig egy 50 méteres (Csepeli Strand) és egy 25 méteres (Tököli uszoda) medencében úsztam a 2000 méter felmérőt, most pedig a Kispesti Uszoda 33 méteres medencéjére esett a választás. A Csepeli strand az 50 méteres medencéje karbantartási munkák miatt áprilisban zárva volt, így négy kisebb medencében folytattam edzéseket, ezzel egy kis változatosság is került a felkészülésembe. (VITUKI, Kispest, Csillaghegyi, Tököli)

Április utolsó két hétben egyre jobban éreztem magam a vízben, mintha kicsit fejlődtem volna. Jól mentek a résztávok, így április utolsó napján Kispesten újra nekivágtam a felmérésnek. Ezúttal csak három hét telt el az utolsó felmérés óta, így a tervem, most a 25 méteres medencében elért időm beállítása volt, ami ezúttal nem sikerült.

Elég nehéz összehasonlítani a különböző méretű medencékben elért időket, de érdekességként egymás mellé tettem az idei három felmérőm részleteit:

Nem éreztem olyan tökéletes állapotban magam, mint amikor a 35:37-et úsztam (ápr. 9-én), ráadásul folyamatosan kerülgetnem kellett a sporttársakat a sávban. A középső két részidő volt gyengébb, az első és az utolsó 500 m szinte azonosra sikerült.

Az nem kérdés, hogy február vége óta fejlődtem valamennyit, de igazán erre majd a következő felmérőnél kapok választ, mert azt újra az 50 méteresben úszom.

2000 m gyors felmérő – 2017/2.

A szokásos hó végi felmérőhöz érkeztem, de egy kisebb megfázás pár nap kihagyásra kényszerített, így a március végi felmérőt csak most vasárnap sikerült megcsinálnom.

Két éve az 50 méteres csepeli strand medencéjében úsztam a felmérőt – nagyon kalandosan egy kicsit 37 perc alatt -, és egy hónapja – két év szünet után – ismét itt, 38:54-et mentem. Most áprilisban viszont a strand sajnos karbantartási munkák miatt bezárt, így a közeli tököli 25 méteres medencében úsztam a felmérőt.

Időtervet nem tűztem ki, csak azt, hogy maxra úszom, de azt lehetett sejteni, hogy 38 perc körül (1:55 körüli százak) úszom majd. Tökéletes bemelegítés után, óvatosan kezdtem. Egyedül voltam a pályán, nem zavart be egy picit sem más úszó hulláma. A fordulók nagyon jól mentek és mivel pont kétszer annyit kell fordulni, mint az 50 méteres medencében, ezért sokat nyertem velük. Szaszafotó:

500 méterenként terveztem részidőket nézni és az első 500 méternél meg is lepődtem: 8:55 lett. A második is pont ennyi volt, így a féltáv: 17:50 lett. Jól ment az úszás, de az idő láttán elbizonytalanodtam, hogy fogom-e bírni végig ezt az iramot. 1500 méter: 26:47 (8:57-es 500m) volt, és  itt már elhittem azt is, hogy akár 36 perc alá is beúszhatok. Igazi cápának éreztem magam, a levegőt ugyan már erősen kapkodtam, de nagyon jó erőben voltam.

Az utolsó 200 méteren ritmust váltottam, bedurrantottam a lábtempót. Úgy éreztem mindent kipréseltem magamból, kellemesen elfáradtam a végére és 35:37-es (8:50-es 500m) idővel csaptam célba. (a részletek itt láthatók) A bemelegítéssel és a levezetéssel együtt 3000 méter úszás jött össze. (délután pedig letekertem az idei első száz kilométeremet)

Remélem sikerül ezt az időt majd májusban az 50 méteres medencébe is beállítani. Áprilisban inkább a stílus- és a hosszabb úszásoké lesz a főszerep, természetesen a hosszabb- és a hegyi terep bringázásokkal párhuzamosan.

“Kerék alá tettek…”, de nem lett jobb…

Egy újabb hónap telt el és sajnos a térdfájásom nem múlt el, így vissza is mentem a specialistámhoz, aki sem szteroid injekciót nem adott, sem további gyógyszerek szedését nem javasolta. Azt mondta, hogy a térdem rendben van, azt a fájást pedig egy szalag okozza, amely a csípőtaréjnál (is) tapad. Javaslatára felkerestem egy terapeutát a Budamednél és már másnap el is kezdtük a terápiát.

Olyan kezeléseket kaptam itt, amikről még nem is hallottam. Például volt egy olyan gép, mint az aszfalttörő gép csak kicsiben. Kőkeményen ütötte vele a sérült részt és a könnyeim potyogtak akkora fájdalmakat okozott, de hősiesen visítva tűrtem. Volt itt még ion indukciós terápia, radiális lökéshullám terápia, lágylézer terápia (ezekről bővebben itt lehet olvasni).

Aztán volt még hideg terápia is, melynek során beállítottak egy kabinba és három percig nyomták be a folyékony nitrogént és mínusz 120-160 fok között tartottak. “Kerék alá tettek, onnan is kivettek”, de a térdem továbbra is fáj, sőt a helyzet még rosszabb lett, most már egy km futás után jön a fájdalom.

Bánatomban a múlt héten már misét pontifikáltam Szigetújfaluban azokért a sportolókért, akiknek fáj a térde:
Folytatás

Mozgalmas évkezdet

Január 10-től a sérülés miatt elkezdtem a négy hetes pihenőt. Három hétig nem is futottam, utána is csak 2-3 km-t próbáltam. Közben rendszeressé váltak az esti otthoni görgőzések és az úszás is. Hetente háromszor úszok azóta is, már alkalmanként 3000 m feletti távokat. Nem volt igazán erős a január, de a naptáramat nézve végül egész mozgalmas lett:

(Kék kör: úszás, sárga kör: futás, narancs kör: szobabringa, piros kör: egyéb beltéri, vagy több féle mozgás)

 

Február második hetétől már futhattam. Négy hetes, a fokozatosság jegyében történő visszatérést mondott a doki és ezt maradéktalanul be is tartottam. Íme az elmúlt hat hét futó kilométerei heti bontásban:

Folytatás

2016-os tények, 2017-es tervek

A sport szempontjából 2016 tényleg remek év volt. Imádtam a felkészüléseket és a versenyek többségét. Öt célt tűztem ki az év elején 2016-ra, de ezek közül csak egyet sikerült megvalósítani:

Terv Tény
1. 1.500m 5:00 4:54
2. 5.000 m 18:20 19:08 (10 km közben)
3. 10.000 m 38:00 39:16
4. Félmaraton: 1:26 1:31:30
5. Maraton: 3:05    –

Jól látszik a tényadatokból, hogy az alapozás kimaradt, csak január 15-én tudtam elkezdtem futni, négy héttel a lágyéksérv műtétem után. Szépen lassan, fokozatosan kapaszkodtam vissza.

Azt gondolom, hogy a tervek nem voltak túl merészek, sok balszerencse is közre játszott, hogy elmaradtam a tervezett időktől, és persze az is, hogy a főbb versenyeket követően mindig kiengedtem, és emiatt a következő versenyre való felkészülés komoly visszaeséssel indult. Talán ha idén nem engedek ki, hanem folyamatosan formában tartom magam, akkor a 2016-os tervek 2017-ben teljesíthetők lehetnek. (persze ha nem jön közbe megint egy újabb nyavalya)

Az év legfőbb versenyén Várpalotán a legjobb formámban álltam rajthoz, de sajnos reumás fájdalmak miatt, 10 km után teljesen lelassultam. Tisztán szerettem volna versenyezni, így természetesen fájdalomcsillapító nélkül futottam. Azért volt néhány verseny, amikre nagyon szívesen gondolok vissza és bearanyozták a 2016-os futóesztendőmet:

04.24. Miklósi futónap 8 km abszolút első hely

IMG_1365 05.01. Komárom-Komárnó 10 km: 39:59
06.12. Nyitra 1500 m pályaverseny: 4:54 korosztályos második hely
06.18. 1000 méter felmérő Rolival: 2:59,5

IMG_1683

Folytatás

Kedvenc karácsonyi ajándékaim

Emlékszem, amikor még gyerek voltam, egy nagy családi Karácsony után a nagymamám sértődötten mesélte, hogy egy távoli rokontól egy ananászkonzervet kapott ajándékba.

Kisfiam, engem így még nem szégyenített meg senki!

img_2946

🙂 Az én Karácsonyfám alól sem hiányozhatott idén a szép pár zokni és a két alsónadrág sem, de voltak nagyon mókásak is. A lányaimtól többek között ezt a csokit kaptam:

img_2995 Folytatás

Szintetikus szteroid

A Balaton maratonon nem sikerült teljesen lesérülnöm. Folytattam az edzéseket, de teljesen vegyes volt a kép, egyszer fájt a térdem, egyszer nem. Így ment ez négy hétig, aztán visszamentem a dokihoz. Nem tudtam tervezni, igazán alapozni sem, csak céltalanul rohangáltam, és kevés örömet leltem benne.

December 19-én beszúrta a térdembe a szteroidot:

img_2918

Azt mondta, hogy a hormonális hatása nincs és a szintetikus szótól sem kell megijednem, és lokálisan hat már 2-3 nap alatt. Persze utána még pihentetni kellett, de úszni szabad volt, így Karácsony után minden nap mentem és tíz nappal később, 29-én már próbára is tettem az új térdemet egy 3 km futással, majd minden nap emeltem egy picit a távot. Január elsején ilyen szép volt a Kis Duna part:

img_2984

Azóta már 8 km-nél járok, és tegnapra hívott vissza kontrollra a doki. Elmeséltem neki, hogy azért, érzek ott még valamit, nem tünetmentes, de a fájdalom inkább csak nagyon tompa, nem az a régi szúrós. Megvizsgált és a végén azt mondta:

Jó lesz ez, terhelheti!

Ma reggel már 10 km-t futottam és ma sem voltam tünetmentes sajnos, mindenesetre fokozatosan növelni fogom a távot. Jövő hét végén lesz a Zúzmara félmaraton, amire már régebben beneveztem. Ha minden jól megy addig, el fogok indulni edzésképpen, és jelen állapot szerint simán benne van, hogy a vége előtt kell majd befejeznem a versenyt. Akkor is jobb lesz, mint otthon egyedül futni.

Ez az alapozás sem kezdődött jól sajnos…

K&H mozdulj! Balaton maraton

Nem emlékszem, hogy valaha versenyeztem volna kétszer egy nap, de hogy egy ilyen nap után másnap is versenyezzek, olyan biztos nem volt. Az sem fordult még elő, hogy két egymást követő napon “fél” sérülten összesen 50 km-t fussak, tehát izgalmasnak ígérkezett a K&H mozdul! maraton két nap alatt, három részletben a múlt hétvégén.

Ahogy az előző posztban írtam, nem sok értékelhető futásom volt novemberben, így nézett ki a hónap a versenyt megelőzően:

kepernyofoto-2016-11-25-12-32-32

Az elmúlt hetek betegsége, a “térdsérülés” és az edzetlenség miatt kizárólag a sikeres teljesítés volt a célom, de természetesen benne volt az is, hogy fájni fog a lábam és ki kell majd állnom.

Az idő remek volt, 12-15 fok, tehát rövid gatyás, pólós verseny volt, de az utóbbi időben rendre fázik az alkarom és a kézfejem, így kesztyűt és tetovált alkarmelegítőt húztam.

Nem terveztem melegítést sem, de végül úgy döntöttem mégis csinálok valamit.

14 km, szombat 10 óra

1 km kocogás, gimnasztika, 10×100 után egész jól éreztem magam és a rajt után igyekeztem egy könnyű tempót felvenni, 4:40-4:45 re gondoltam, hogy ennyivel biztos végigmegy.

Nagyon csodálkoztam, hogy az első km részideje 4:09 volt, és azonnal lassítottam is. Éreztem, hogy edzetlen vagyok, de jól esett a futás, és az 5 km részideje 22 perc volt, így tovább csökkentettem a tempón és a 10 km már 44:50 lett. A végét sem nyomtam jobban, tartalékolni kellett a maradék 28 km re, és végül 4:30-as átlaggal értem célba, amivel a körülményekhez képest nagyon elégedett voltam.

2016_0042_04_0539_12 Folytatás

Ismét rosszul kezdődik az alapozás

A négy hete rosszul sikerült várpalotai félmaraton után gondoltam pihenek egy hetet, de Anikó ezt azonnal hárította:

Pihentél eleget a nyáron, hétfőn kezdjük az alapozást!

Így is lett, viszont az egészséges sporttáplálkozást abbahagytam és zabáltam mindent, amit imádok: lángos, kolbász, pizza, fehér kenyér, sült szalonna stb. Ennek hatása pár napon belül érezhető is volt, nem volt olyan jó a közérzetem és a futás sem ment úgy ahogy a helyes kajálás közben szokott és fel is jött néhány kiló. Azzal, hogy kevesebb salátát és gyümölcsöt ettem az immunrendszerem is legyengült és egy makacs vírus kerített hatalmába.

Tiz nap pihenő után próbáltam meg újra futni, de nem ment, gyenge voltam még. A múlt előtti hétvégén egy könnyű nyolcast futottam, ami már egész jól esett, de a végén elkezdett szúrni a bal térdem a keresztszalag tapadásnál. Pihentettem két napot, majd kedden sikerült egy nyolcast lefutni nagyon sok megállással, mert szúrt. Nyújtás után javult, aztán pár száz méter futás után megint szar lett. Szerdán már csak 2,5 km sikerült mennem, így azonnal elmentem a régi térdspecialistámhoz.

Csütörtökön reggel 8-kor bementem a rendelőbe, rángatta, tépte, nyomogatta, tekergette a térdem. Előre mondta, hogy lehet hogy fájni fog… nem fájt. Eddig mindig meggyógyított, így bíztam benne, és a vizsgálat után ezt mondta:

Lehet ez kezdeti sérülés, de ezt jelen állapotában terhelni kell, addíg amíg tényleges sérülés nem lesz belőle, vagy addig amíg meggyógyul, mert lehet hogy magától elmúlik. Ha rosszabb lesz jöjjön vissza és adok egy lokális szteroid injekciót és rá egy hétre már futhat.

Naiv kérdésemre, hogy nem lenne-e hatásosabb egy gyógyszeres és egy krémes kezelés azt válaszolta:

ne szórjuk szét feleslegesen a szteroidot a testben, higgye el ez lesz a jó megoldás, fusson csak…

Fejet hajtottam, és bátran elkezdtem péntek reggel a rómain a 8 km-t. Három km után kétszer álltam meg egy kilométeren belül a szúrás miatt, de utána egyáltalán nem fájt. Emiatt a látvány miatt megérte megállni:

img_2743 Folytatás