A múlt heti étrendem és az edzéseim

Úgy gondoltam összeírom mit eszem – és edzem – egy héten. Szentül hittem, hogy minden, amit eszem az belefér az egészséges sporttáplálkozásba és sokszor szándékosan el is felejtem, ha valami olyat eszem, amit nem kéne. Most lelepleztem magam. Egy hétig naplót vezettem az étkezéseimről. Van mit javítani, íme napról-napra a múlt hetem:

Hétfő
Reggeli turmix: (Víz) zabpehely, fehérjepor, méz, lenmag, szezámmag, folyékony vas, banán
70 felülés 20 fekvő, 1,5 perc plank

Tízórai: 60 g dió, egy db alma, 3 db mandarin

Ebéd: sült tengeri hal, rizs, káposzta/sárgarépa vegyes savanyúság

Uzsonna: joghurt, fél répa és egy negyed karalábé

este: 10 km futás után másfél óra jóga

Vacsora: 5 db főtt tojásfehérje (egy sárgája) vegyes nyers zöldségtál 9 féle zöldségből.  (jégsaláta, paradicsom, paprika, uborka, cékla, zeller, retek, sárgarépa, lila káposzta, olivabogyó, babcsíra ) 3 szelet trapista

Kedd
Reggeli turmix: zabpehely, fehérjepor, méz, lenmag, szezámmag, folyékony vas, vegyes bogyós fagyasztott gyümölcsök
7 órakor 10 km ben 4x1000m lendületes az északi összekötő hídon, nyújtás, 80 felülés 20 széles fekvő Folytatás

Kedvenc karácsonyi ajándékaim 2017

Tavaly is kaptam pár poénos ajándékot , és ez idén sem volt másképp. A nagy kedvencem – amit már régóta nézegettem, és már korábban beszereztem –  ez a “szovjet” paci is a fa alá került. Igazából semmit sem tud, csak a régi időkre emlékeztet, amikor egy-egy szovjet játék csak néhány percet, jó esetben néhány órát működött. Ez a paci is tíz perc használat után már húzza is a jobb lábát:

Persze tíz perc pont elég ebben a stílusban ebből a könnyűlovassági zenéből… 🙂

A másik nagy kedvencem a kacsás horgászbot. Még szenteste kipróbáltam, de a négyből csak kettőt sikerült kihorgásznom este a kádból.

De azt már végképp nem értem miért kaptam tisztító rongyot 😉

Szilveszteri futás – BUÉK 2018! 🍾

Idén is összejöttünk az egykori csapattársakkal, barátokkal egy évbúcsúztató futásra . Igaz, idén nem a futásé lett a hangsúlyt, csak 3-4 km-t kocogtunk a trombitákkal Szigethalom utcáin. Utána persze sör, pezsgő, virsli és természetesen a régi sztorik kerültek az asztalra.

Megnéztünk egy nem rég a Youtub-ra kikerült fekete-fehér régi atlétákról szóló kisfilmet is.

Egy év múlva találkozunk. BUÉK 2018! 🍾

2017. év végi történések: futás, úszás, jóga, statisztikák

Az augusztus végi térdműtétem után szépen fokozatosan építettük fel a futásomat. A bringázás és az úszás mennyiségét hétről-hétre egyre csökkentettem. Így néztek ki heteim (km-ben) a 39. naptári héttől kezdve:

Ahogy talán látszik is a 47. héten – amikor már 70 km-es hét felett futhattam volna – jött a bal vádlimba egy izomhúzódás, amely meglehetősen makacs volt és közel 4 hétig nem tudtam tőle rendesen futni. Le is kellett mondanom a siófoki félmaratoni versenyt, amit nagyon vártam. Így ismét az úszás került előtérbe és ezzel párhuzamosan elkezdtem a jógázni.

Régóta szerettem volna kipróbálni a jógát. Az alapgondolat részemről csak annyi volt, hogy a futáshoz kiegészítésként remek lesz néhány extra nyújtógyakorlat. A kedves kolléganőm tanácsára egyből egy haladó órára mentem, amibe majdnem belehaltam.

Folytatás

Karácsonyfa 2017

Minden évben azt mondom, hogy ez a valaha volt legszebb. Most is így érzem. A fenyőfával úgy vagyok, hogy vagy beleszeretek 5 másodperc alatt vagy ott hagyom.

Szokás szerint idén is rászántam jó pár órát a megfelelő kiválasztására. Hat kereskedésben voltam, ehhez az egyhez mentem vissza, ő lett a győztes, szerintem minden idők legszebb fája lett. Imádom, nagyon klassz.

Négy Évszak Maraton – őszi negyedmaraton

A Négy Évszak Maraton egy négy versenyből álló (évszakonként egy) sorozat, alkalmanként egy-egy negyedmaratoni távot kell teljesíteni Pusztaszabolcson. Természetesen díjazzák az adott évszakban az adott verseny győzteseit is, és persze van korosztályonkénti éves összesítés is. Kellemes, jó hangulatú verseny, családias hangulattal. Számomra ez egy remek felmérő futás, sík aszfalton, amit otthon egyedül nem szívesen csinálok meg.

Madaras Pista bácsival és Béres Attilával mentünk együtt remek hangulatban. Attila egy hónapja futott utoljára 20 km-t, mondta is, hogy edzenie kell, mert december elején egy 100 km-es versenyen kell a Spartathlonra szintet futnia a szigeten. Szokása szerint nem kapkodja el.

8-9 fok volt a rajt előtt, így a nikoflexes kenés után a rövid gatyás szerelés mellett döntöttem és nem bántam meg. A szél többnyire oldalról jött, nem volt zavaró, nem volt jeges, szinte ideális körülmények voltak.

Ez alkalommal már terveztem is a futásomat. Mindenképpen egy erős lendületes első 5 km volt a cél, aztán a második felén meghalás. Azt gondoltam, hogy a várpalotai 4:30-as átlag után, itt 4:20 körüli átlagot fogok tudni futni. Folytatás

Várpalota – 10 km

Kedden elmentem Feri bácsihoz egy gyúrásra, rám fért. Három futás volt a héten (+ egy bringázás és egy úszás), az utolsó pénteki már csak egy átmozgatás. Szombat reggel kipihenten érkeztem Várpalotára.

Most sem terveztem el előre a futásomat, csak reménykedtem, hogy a combom jó lesz és végre tudok a futásra koncentrálni. Egy órával a rajt előtt elbambultam miközben nyomtam a lábaimra a bemelegítőkrémet, így dupla mennyiség került rá. Tíz percig próbáltam elkenni. Már a karomra, a hátamra is kentem, de nem akart fogyni. Végül a melegítőgatya szívta fel a maradékot.

Meglepően laza voltam a bemelegítő futás közben, tök jól mentek a százak, az izomláznak, combfájásnak nyoma sem volt. A rajt után kényelmes tempóra álltam be, és 5-600 méter után értem be azt a 70 feletti srácot, aki két éve 12-nél ellépett tőlem. Jól éreztem magam.

Nem ismertem a pályát, mert idén is változtattak rajta. Éveken át jártam ide, és mindig ugyan az a kb. 20,6 km-es útvonal volt, de tavaly a Várpalotát elkerülő főút építése miatt egy kilométerrel hosszabb lett a táv. Idén a félmaraton a tavalyihoz képest is más útvonalon ment, és a 10 km is, amin itt még sosem indultam, nem is láttam a pályarajzot. A négy kilométeresek rajtja:

Folytatás

Spar Maraton – Actimel 10 km

Az Oktogonhoz közel egy kis utcában parkoltam le. 9:30-kor megnézem telefonon a maratoni rajt pillanatait, aztán kipattantam a kocsiból és szembe futva a mezőnnyel kezdtem melegíteni. Sima edzőcipőt vettem, mert úgyis sokat kap a térdem, egy puhább cipő meg jobban csillapít.

A combjaim helyén két oszlopot éreztem, fájtak az izomláztól. A nyújtás utáni százakra sem lazultam ki teljesen, de legalább tudtam futni valahogy.

A rajt előtti pillanatokban előjött a szokásos kis versenyizgalom. Hiányzott már a versenyzés, az egész hangulata. Az egyes rajtzóna jelen állapotomban erősen túlzó volt, mégis jobb ha engem kerülgetnek, mintha én kerülgetném a sok futót.

A tempóválasztást illetően nem volt elképzelésem. 50 perc körüli időre gondoltam, de nem fogadtam volna egy árva forintban sem, hogy valahol a közelében leszek. Egy dolgot tudtam, hogy ha fájdalmasan is, de végig fogom tudni csinálni.

A rajt után az első száz/kétszáz méteren még vitt a tömeg, de utána a mezőny szélére mentem és egy könnyen eső tempóra álltam be. Az egy kilométer részideje 4:33 lett, és nagyon jól esett, de minden lépésnél villogtak a combjaim, fájt. Az utazótempóm 4:45-4:50 között volt. Nagyon lassan jöttek a kilométerek, így még sosem vártam verseny közben a végét.

Folytatás

A visszatérés gyötrelmei

Elérkezett a nagy nap, az első futás napja,  2,4 km volt a Csepel pályán. A térdemben volt némi feszítő, húzódó érzés, de az egykori sérülésnek nyoma sem volt. Eléggé kíméltem a lábam, eléggé bicegősre sikerült. Viszont olyan izomlázam lett a hat húszas iramtól, amit már nagyon régen nem éreztem. Mintha vascsővel verték volna el a lábam, fájt. Mégis annyira örültem, hogy futhatok végre, hogy megleptem magam egy új futógatyával.

A második futás (3,2 km) már jobb volt, a harmadikat (4,4km) már élvezni is tudtam egy kicsit, de a lábaim oszlopszerűen merevek voltak és sajogtak az izomláztól, a fájdalomtól. A lépcsőzés is nehezen ment, de a WC-re ráülni maga volt a pokol. Ezután csak minden másnap futottam, hogy pihenjenek az izmok, a köztes napokon meg úsztam.

Három hét után eljutottam a 8 km-hez, az izomláz is megszűnt és elérkezett az idő, hogy pályán megnézzük, hogy reagál a térdem a gyorsabb, száz méteres futásokra. 10 db ot futottam, szépen óvatosan fokózó jelleggel. Az első 30 mp lett, nem fájt mégis bicegtem, de szépen, nagyon lassan kezdtem lazulni. Az utolsó is csak 22 lett. Gyötrelmes volt, mégis azt éreztem, hogy szépen haladok előre.

Folytatás

A műtét és a felépülés

Nem tudni mi okozta a porcleválásomat, erre utaló jel, hirtelen mozdulat, nem volt. Csak a külső szalag húzódása és a terhelésre jelentkező fájdalom volt, amit éreztem. Ez pedig egy tipikus hosszútávfutó sérülés. Mivel a pihentetésre és a gyógytornára sem javultak a tünetek, az orvos egy MR vizsgálatot kért, ami egyértelműen mutatta, hogy a baj valódi oka a térdben egy porc darab leválása.

A futás kiesését az úszással és a kerékpározással elég jó sikerült kompenzálnom. 270 km-t úsztam és közel 3500 km-t bringáztam idén augusztus 25-ig, amikor  a Bicskei Egészségügyi Központban az egy napos sebészeten megműtöttek. Ezt is egy nagy kalandnak éltem meg, csak úgy, mint a másfél évvel ezelőtti lágyék sérv műtétemet.

A déilből a vonat menetideje kb. 30 perc Bicske alsóra, onnan pedig szűk 10 perc séta volt a sebészet, így senkitől sem kértem segítséget, hogy levigyen. Annak ellenére, hogy műtét előtt álltam, teljesen nyugodt voltam. Altatnak, nem fáj semmi, csak utána a lábadozás lesz kicsit kellemetlen, de a dolgok mögött ott volt, hogy egy hónap múlva futhatok.

Az egynapos sebészet az intézmény egy modern, szépen felújított szárnyában található. Kedvesen fogadtak, átadtam a leleteimet és bekísértek egy három ágyas szobába. Megkaptuk szóban is a szokásos eligazítást, aztán beadták a nyugtató tablettákat. Nem sokkal később jött a sebész főorvos, mindenkit egyénileg üdvözölt és röviden vázolta kire mi vár. Majd a borotválás után egy tollal berajzolt egy nyilat a műtendő lábra.

Folytatás