Várpalota – 10 km

Kedden elmentem Feri bácsihoz egy gyúrásra, rám fért. Három futás volt a héten (+ egy bringázás és egy úszás), az utolsó pénteki már csak egy átmozgatás. Szombat reggel kipihenten érkeztem Várpalotára.

Most sem terveztem el előre a futásomat, csak reménykedtem, hogy a combom jó lesz és végre tudok a futásra koncentrálni. Egy órával a rajt előtt elbambultam miközben nyomtam a lábaimra a bemelegítőkrémet, így dupla mennyiség került rá. Tíz percig próbáltam elkenni. Már a karomra, a hátamra is kentem, de nem akart fogyni. Végül a melegítőgatya szívta fel a maradékot.

Meglepően laza voltam a bemelegítő futás közben, tök jól mentek a százak, az izomláznak, combfájásnak nyoma sem volt. A rajt után kényelmes tempóra álltam be, és 5-600 méter után értem be azt a 70 feletti srácot, aki két éve 12-nél ellépett tőlem. Jól éreztem magam.

Nem ismertem a pályát, mert idén is változtattak rajta. Éveken át jártam ide, és mindig ugyan az a kb. 20,6 km-es útvonal volt, de tavaly a Várpalotát elkerülő főút építése miatt egy kilométerrel hosszabb lett a táv. Idén a félmaraton a tavalyihoz képest is más útvonalon ment, és a 10 km is, amin itt még sosem indultam, nem is láttam a pályarajzot. A négy kilométeresek rajtja:

Folytatás

Spar Maraton – Actimel 10 km

Az Oktogonhoz közel egy kis utcában parkoltam le. 9:30-kor megnézem telefonon a maratoni rajt pillanatait, aztán kipattantam a kocsiból és szembe futva a mezőnnyel kezdtem melegíteni. Sima edzőcipőt vettem, mert úgyis sokat kap a térdem, egy puhább cipő meg jobban csillapít.

A combjaim helyén két oszlopot éreztem, fájtak az izomláztól. A nyújtás utáni százakra sem lazultam ki teljesen, de legalább tudtam futni valahogy.

A rajt előtti pillanatokban előjött a szokásos kis versenyizgalom. Hiányzott már a versenyzés, az egész hangulata. Az egyes rajtzóna jelen állapotomban erősen túlzó volt, mégis jobb ha engem kerülgetnek, mintha én kerülgetném a sok futót.

A tempóválasztást illetően nem volt elképzelésem. 50 perc körüli időre gondoltam, de nem fogadtam volna egy árva forintban sem, hogy valahol a közelében leszek. Egy dolgot tudtam, hogy ha fájdalmasan is, de végig fogom tudni csinálni.

A rajt után az első száz/kétszáz méteren még vitt a tömeg, de utána a mezőny szélére mentem és egy könnyen eső tempóra álltam be. Az egy kilométer részideje 4:33 lett, és nagyon jól esett, de minden lépésnél villogtak a combjaim, fájt. Az utazótempóm 4:45-4:50 között volt. Nagyon lassan jöttek a kilométerek, így még sosem vártam verseny közben a végét.

Folytatás

A visszatérés gyötrelmei

Elérkezett a nagy nap, az első futás napja,  2,4 km volt a Csepel pályán. A térdemben volt némi feszítő, húzódó érzés, de az egykori sérülésnek nyoma sem volt. Eléggé kíméltem a lábam, eléggé bicegősre sikerült. Viszont olyan izomlázam lett a hat húszas iramtól, amit már nagyon régen nem éreztem. Mintha vascsővel verték volna el a lábam, fájt. Mégis annyira örültem, hogy futhatok végre, hogy megleptem magam egy új futógatyával.

A második futás (3,2 km) már jobb volt, a harmadikat (4,4km) már élvezni is tudtam egy kicsit, de a lábaim oszlopszerűen merevek voltak és sajogtak az izomláztól, a fájdalomtól. A lépcsőzés is nehezen ment, de a WC-re ráülni maga volt a pokol. Ezután csak minden másnap futottam, hogy pihenjenek az izmok, a köztes napokon meg úsztam.

Három hét után eljutottam a 8 km-hez, az izomláz is megszűnt és elérkezett az idő, hogy pályán megnézzük, hogy reagál a térdem a gyorsabb, száz méteres futásokra. 10 db ot futottam, szépen óvatosan fokózó jelleggel. Az első 30 mp lett, nem fájt mégis bicegtem, de szépen, nagyon lassan kezdtem lazulni. Az utolsó is csak 22 lett. Gyötrelmes volt, mégis azt éreztem, hogy szépen haladok előre.

Folytatás

SPAR Maraton – 10 km

A fő versenyre való felkészülésem utolsó fontos állomása volt a SPAR 10 km. Nagyon kíváncsi voltam hol tartok ezen a távon. A Nato futáson a módosított pálya, a betett szintemelkedés miatt idén nem lehetett jó eredményt futni, így maradt ez a verseny, hogy 40 percen belülre kerüljek 10 km-en és persze lógott még a levegőben egy idei terv, a 38 perccel kezdődő idő is. (Tavaly itt 41:32 ment)

A verseny reggelén a körülmények ideálisak voltak. A hőmérséklet hibátlan, a testsúlyom 69 kiló, az utolsó edzések, a rápihenés, a bemelegítés, szóval minden tökéletes volt, amikor a kb. 12 fokban beálltam a rajtvonalhoz. Tét nem volt, feszültségnek így rajtam a nyoma sem látszott. Úgy éreztem, hogy a 4 perces iram az most papírforma lesz, azt ma simán meg kell tudni csinálnom, de valahol mélyebben egy másik terv is dolgozott bennem: egy 19:30-as első 5 km-re egy 19:29-es. (38:59)

A rajtot követően felszabadultan, hosszú elnyújtott léptekkel vágtam neki a távnak és annyira jól éreztem magam, hogy az első ezer méter részidejét meg se néztem, a kétezer méter 7:30 volt. Itt arra gondoltam, hogy be kéne állnom a 4 perces iramra és ezt tartani még 3 km-en és akkor meg is van a 19:30-as 5000 méter. De kivételesen egy bolyban voltam és nagyon jól haladtunk hárman-négyen. A női mezőny harmadik helyezettje is itt futott, néha ő ment előre, néha meg én.

2016_0040_11_0059_12 Folytatás

NATO FUTÁS 2016 – A tények

Reggelre már nyoma sem volt az előző napi kis izgalomnak, de már nagyon ott akartam lenni a rajtvonalnál. Ahogy a beharangozóban írtam, nem éreztem lehetetlen küldetésnek a 40 perces idő megfutását, még ezen a 80 méter szintes pályán sem. És ahogy szerettem volna, szerencsére minden optimális volt a rajt pillanatában.

A szinttérkép amit kaptam nem volt pontos. Úgy éreztem lejtősebb az első 2 km, mint ahogy az kapott térképen. Ráadásul az első km még picit emelkedett is, mégis észre sem vettem, hogy 3:40-en belüli ezerrel kezdtem és ezután jött még egy 3:40-en belüli km, ami szintén nagyon jól esett. Ebben a kilométerben volt az alagút lejtője, amin csakúgy száguldottam a Duna felé.

2 km-nél (7:16) az órára néztem, és picit megijedtem az időtől, és hogy elzsibbadok majd, de a lábaim nagyon mentek, inkább a levegőt kellett a szokásosnál jobban kapkodnom. Ezután beálltam egy picivel a 4 perc alatti ezrekre, kb. a tervnek megfelelően.

5 km-nél (19:12) is és 6 km-nél (23:03) is senior egyéni csúcsnál álltam, ami nagyon nagy erőt adott a továbbiakhoz. De innentől kicsit más volt a pálya, mint ahogy a kapott szinttérképen volt. Kapott térkép:

kepernyofoto-2016-09-23-14-27-26

Az órával mért táv és rajzolt térkép:

kepernyofoto-2016-09-25-15-23-11 Folytatás

VII. Velencei-tó szupermaraton 10 km

Egy erős 10 km volt írva az edzéstervbe vasárnapra, így fellapoztam a versenynaptárat, mivel egy verseny mégis más, mint otthon egyedül futni.

Az ócsai 11 km-es versenyt néztem ki elsőre, mivel Ócsa közel van és nem volt nevezési díj. Az utolsó pillanatban azonban más verseny után néztem, mivel a szervezők azt írták, hogy a pálya sok helyen homokos terep, én pedig aszfalton akartam egy gyorsat futni. Így vasárnapra a velencei-tó szupermaraton 10 km-es távjára esett a végső választásom.

Nagyon jól sikerült a bemelegítés, jó állapotban álltam rajthoz. A hőmérséklet sem volt annyira magas, mint ahogy számítottam, csak 23-24 fok volt és a fátyolfelhők nem engedték érvényesülni a napot, így rajtoltunk el (kb. 25-30 fő) 9:30-kor.

Képernyőfotó 2016-09-07 - 8.28.50 Folytatás

SPAR 10 km – a tények

Tegnap a kis beharangozómban írtam, hogy az elmúlt két hét történései miatt nem voltak komoly célkitűzéseim a mai napra, de azért nem lazsáltam, nem tudtam volna ennél gyorsabban futni, maxra nyomtam.

Ennyit számít, ha az ember két hétig nem pihen, stresszes, dekoncentrált, nem edz és nem egészségesen kajál. Ennek ellenére nincs okom panaszra. Végig nehéznek éreztem a lábaimat, kissé szenvedősen, de örömmel futottam. Egy 20:30-as ötösre nyomtam egy 21 percest. 5 km-nél azt hittem 22 perc lesz a második fele, de nem lassultam sokat. Így nézett ki a dolog:

Képernyőfotó 2015-10-11 - 18.22.404:07-es átlaggal azért sikerült végig mennem, az időm 41:31 lett és a 28. helyen végeztem. A részletek itt. Köszönöm az Apcomnak a nevezést, lehet, hogy a csapatban erősebb lettem volna, de max. 5 másodperccel a teljes távon 🙂 Mindegy majd jövőre!

A levezetés után:

IMG_0307

A futásom után próbáltam a pálya több pontjára autózva szurkolni az ismerős maratonistáknak, de sajnos mindenkit lekéstem. 🙁

SPAR tízes

Már két hete történt, hogy sikerült az idei célkitűzésem a NATO futáson, a negyvenperces tízes. A verseny után alaposan kiengedtem, abbahagytam az “aszkéta” életet, és azonnal szakítottam a speciális étrendemmel is. (szarvaspörkölt)

IMG_0029

Zabáltam, amit csak kívántam: zsíros kajákat, édességet, kenyeret, pörkölteket, mindent, amit addig nem, és alkoholt is fogyasztottam, ráadásul két buliban is rendesen leittasodtam. Itt éppen egy kecskével kerültem szorosabb kapcsolatba:

IMG_0144

Dobtam a vitamin tablettákat és a zöldségtálakat is, a súlyom mégis maradt 70 kg. Persze sok stressz ért ebben a két hétben, és keveset futottam, résztáv, és hosszú futás sem volt.

Bár céges csapatversenynek indult a holnapi SPAR maraton, de végül egyéniben, de céges színekben vágok neki a klasszikus 10 km-es távnak 10 óra 10 perckor. Nincsenek terveim, felszabadultan szeretnék futni, ahogy jól esik. Sírjon holnap az ég, ahogy csak bír, én pedig majd tisztulok 🙂

Nátó futás 2015 – A negyvenperces tízes

A jól sikerült veszprémi verseny után a múlt hetem már stresszmentesen, a teljes nyugalom jegyében telt. Maximálisan ki tudtam kapcsolni és a szabadidőmben csak a futásra koncentráltam.

Azt hittem a verseny hetében már pihenünk, lazulunk, de Anikó (edzőbá) keddre még 10 db 300 métert írt 1 percre, egy perc pihenővel. (info: 6 km futás, gimnasztika 10×100 a bemelegítés és utána levezető futás van, így azért 12 km összejött aznapra) Ez sikerült is 59-es átlagra, de ez nekem nem egy felrázó, laza edzés volt. Ezután már csak könnyű futások voltak. Pénteken Szekeres Feri bácsinál voltam gyúratni és utána még lazultam egyet a ráckevei gyógyvízben. Szombaton 5-6 km-rel átmozgattam és egész nap pihentem.

A verseny napján fél nyolckor óra nélkül, magamtól ébredtem, közel 9 órát aludtam. A kis zabpelyhes fehérjés banánturmix reggeli után elindultam és az oktogon környékén parkoltam le. Innen kb. 4 km a Vérmező, a rajt helye, amely azért is praktikus helyszín, mert futás után nem úszhatom meg ide vissza a levezetést. (kb.1,5km) Egy órával a rajt előtt Richtofittal és lóbalzsammal alaposan bekrémeztem magam és 45 perccel a rajt előtt elindultam a bemelegítő futásra.

Melegítés közben kicsit előjött bennem az előző év, amikor elég gyengére sikerült a szervezés. Tavalyi posztomban elvarázsolt futóverseny címmel írtam róla. De idén minden klappolt, nem volt sor a melegítőruha leadásánál, pontos volt a rajt, nem sétált keresztbe a pályán turistacsoport, stb…

Anikó annyit mondott útravalóul, hogy figyeljek nehogy elfussam az elejét és hamar vegyem fel az utazósebességet (4 perces iram), majd 7 km-től azt csinálok, amit akarok. Kemény ez a szabadság így a végére. A melegítés tökéletesre sikerült, nagyon laza voltam, valósággal ki akartam futni a világból.

Végre

A képen Merényi Timivel, aki meglehetően szerényen nyilatkozott a verseny előtt az állapotáról és a végére óriási egyéni csúcsot futott (34:56).

11934938_865188883577177_8374681859787549125_o Folytatás