2019 Évzárás

A balatoni két napos maraton után sem lett jobb a sarkam. Futás közben nem volt baj, de ha néhány óra pihenés után lábra szerettem volna állni… gyötrelem volt. Nagyon fájnak az első lépések majd bemelegszik és tünetmentes lesz, de ez nem normális, így dokihoz mentem.

Sima csonthártya-gyulladást állapított meg, felírt egy voltaren 75 mg os tablettát és kennem is kellett. A kontrollon meglepődött, hogy jobb lett a lábam, ezért még egy adag tablettát írt fel, és javasolta, hogy a két ünnep között terheljem meg.

Közben igyekeztem úszással és görgőzéssel fenntartani az állóképességet. Heti kétszer 30-40 perc futás azért engedélyezett volt Karácsonyig is. De sajnos nagyobb terhelésre nem kerülhetett sor, mert a fájdalom normál terhelésre is visszajött.

Így nem marad más, vissza fogok menni január elején a dokihoz, aki a lökéshullám terápiát ajánlotta a biztos megoldásnak. Meglátjuk.

Minden esetre a fedett pályás szezon erősen veszélyben van, nehéz így tervezni és készülni a március 6-i OB ra.

Ma délelőtt azért szokás szerint összejött az egykori futócsapat egy része. Szekeres Feri bácsi sosem hiányozhat, ahogy egykori edzőnk, Madaras Pista bácsi nélkül sem lenne teljes a csapat.

Persze most nem a 80-as években megszokott szilveszteri futás, a 15×400 volt, hanem csak egy kis könnyű kocogás együtt Érden, az azóta megbolondult 800-asnál Béres Attilánál, aki azóta már dupla ironman és készül a triplára. BUÉK!

Alapozás, idei és 2020-as tervek

A júliusi OB után leengedtem kicsit, inkább olyan dolgokat csináltam, amik már hiányoztak. Bringáztam, úsztam, hegyen futottam. Sajnos a nagy terv a Duna menti bringatúra idén elmaradt, helyette a Balatont tekertem körbe otthonról indulva (430 km), ha már 1400 km kerékpározás volt idén a lábamban.

Nyaraltam, bűnöztem, fel is szedtem 3-4 kilót.

Persze azért sokat mozogtam és három hete el is kezdtem az alapozást. Csak szépen lassan, sok hosszú futás, sok hegyi terepfutás, nagyon változatos, élvezetes most minden. Ezért fantasztikus ez az egész, mert minden felkészülési periódusban van valami élvezetes, izgalmas.

800 méterre készülök továbbra is. Úgy érzem maradt még bennem, folytatni szeretném ezt az utat, természetesen Anikó segítségével. Ebben az évben lesz pár felkészülési verseny, de egyik sem fő verseny, csak az alapozásom részét képezik. Fedett pályán szeretnék legközelebb jól menni (2020 március) , addig a többi versenyen nincs görcsölés az időkért.

Idén ezeket a versenyeket tervezem még:

  1. Most hétvégén Haraszti Futóparty 7 km
  2. Spar Landliebe 10 km
  3. NATO futás 10 km
  4. Siófok K&H 2 nap alatt 3 részletben maraton
  5. Ha lesz hely, akkor a Budai Trail 27 km-es távja (tavaly gyászosan sikerült)

Izgalmasan alakul ez az év is. És már biztos, hogy kint leszek edzőként a New York maratonon(nov 3.), Krajczár Peti tanítványomnak fogok nagyon szurkolni.

Bringatúra 2019

Idén is szerettem volna folytatni a tavaly elkezdett Duna menti bringatúrámat. A terveim szerint most a Duna eredetétől tekertem volna Passau-ig (ahonnan tavaly indulva tekertem Bécsig), ami kb. 550 km lett volna. Augusztus 16-ra terveztem az indulást, és max. 8 napom lett volna rá utazással együtt.

Csak annyi tervem volt, mint tavaly: busszal reggelre a kiindulási pontra érkezni és tekerni, addig ameddig kedvem van, ha pedig elfáradok sátrat verek egy kempingben, másnap reggel pedig indulok tovább. De az időjárás sajnos közbe szólt. A térségben 9-10 fokos hajnalok voltak és esőt, záport, zivatart jósoltak.

Minden nap többször frissítettem az időjárás appot, de sajnos nem lett jobb. 19-én kénytelen voltam erről az útról lemondani és életbe lépett a „B” terv: Grác-Szigethalom! Pontosabban: Grác-Őrség- Zala- Balaton északi part-Velencei tó – Ercsi – Szigethalom. Erre már csak 4 napom maradt kedd esti indulással.

Amikor már minden összeállt és rendeltem volna a Flixbus-nál a jegyet, elvitték az orrom elől az utolsót arra a buszra, ami reggel 6:30-ra ért volna Grácba. Olyan járat maradt csak, amely az éjjeli órákban érkezett volna, azt meg nem akartam. Egy éjszaka alvás nélkül, aztán másnap 100 km egy felmálházott montival… Nem élveztem volna, így hát ez sem jött össze.

Hirtelen jött az ötlet, hogy akkor otthonról indulok. Így nem függök semmitől, az időjárás remek az országban, hát irány a Balaton. Gondoltam odatekerek, megkerülöm két nap alatt, aztán a negyedik nap haza jövök. Elővettem a régóta őrzött „mit vigyek magammal a bringatúrára” listámat, és kedden este 30 perc alatt mindent össze is pakoltam

1. nap (Szigethalom – Sóstó)
Reggel 8-ra kellett a Szigetújfalu-Ercsi komphoz érnem, ami otthonról 19 km. Hagytam egy bő órát magamnak, de klassz hátszelem volt, így 39 perc alatt odaértem.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Komárom-Komárno – 10 km

Az egyik kedvenc, mégis mumus versenyem ez. Legtöbbször nem sikerül itt jó futnom, de mindig kárpótolt a verseny utáni komáromi gyógyvíz és a komáromi napok programjai, frissen sültjei, amelyet a szlovák és a magyar oldalon egyszerre rendeznek.

Tényleg annyira klassz, hogy több, mint 10 hónapja szinte szünet nélkül tudok edzeni és annak ellenére, hogy a fedett pálya után most újra alapozunk, mégis szinte a legjobb formámban futok, edzem. (A testsúlyom is teljesen rendben van, ma reggel mindössze + 0,1 kg többlet volt 🙂) Ezért nagyon vártam a mai tízest, ami a kiírás szerint is pontosan 10,3 km.

38 perccel kezdődő időért jöttem, de ez reggel már meghiúsulni látszott, mivel a szél nagyon erős volt. A hőmérséklet szinte tökéletes, 12-14 fok volt.

Mivel ez sem volt tétverseny, itt sem volt bennem egyáltalán izgalom, bár szombaton kicsit meghűltem és szipogtam mégis optimistán álltam rajthoz. Lazának éreztem magam a bemelegítés után, de a pulzusom sajnos magasabb volt a szokásosnál.

Az első kanyar után viszonylag elől voltam, így – amolyan figyelem elterelésképpen – megszámoltam, hogy a 22. helyen vagyok. Az első kilométer 4:06 volt, ami kicsit sokkoló volt, mivel eléggé kapkodtam a levegőt. Ennek ellenére szépen mentem felfelé.

3 kilométernél 12:18 körül jártam, így azt már itt tudtam, hogy ez nem lesz sokkal jobb. A szembe szél néhol nagyon erős volt, de a hátszélben sem tudtam 4 percen belülre kerülni. A rendkívül szép vár területén vitt keresztül az új pálya.

1986-ban ebben a kötelező trikóban kellett futni:

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szlovák szenior fedettpályás OB – 800 méter

Az év eleji 800 méteres verseny után szárnyakat kaptam és nagyon jól sikerült az azt követő hét. Nagyon nagy kedvvel és erővel mentem az edzésekre, de aztán…

Egyik nap még jól ment a futás, még másfél órát jógáztam is utána, aztán másnap ágynak dőltem lázzal és az infulenzával. Egy hét teljesen kimaradt, a következő héten már tudtam futogatni, de értékelhető edzésem nem volt, mivel a tűdöm tele volt még trutyival, köhögtem és alig kaptam levegőt.

Még most a hét elején is sokat krahácsoltam, kedden volt egy rövid résztávos edzés, de ez azért kevés volt egy jó versenyfutáshoz. Úgy mentem ki Pozsonyba, hogy ha sikerülne a januári verseny 2:24,16-os idejét megfutnom, akkor az talán több is annál, mint amit várhatok magamtól.

71,6 kg-ot mutatott reggel a mérleg (tehát még van 1,6 kg súlyfelesleg). A bemelegítés rendben ment, laza és koncentrált voltam. A második futamban indultam és most sem volt más előzetes tervem, csak az, hogy olyan tempóban kezdjek, ahogy a végére teljesen elsavasodva be is tudom fejezni. (négy 36 mp-es kör).

Órát nem vittem magammal, ott volt minden kör végén a digitális óra, amelyen körönként láttam a részidőket. Az első körben pont 35-ről 36-ra váltott az óra. Előttem – ahogy a januári versenyen is- 4-5 méterrel futott Zeller Zsolt. A második kör is teljesen jól ment, és óramű pontossággal 71-ről 72 re váltott az óra a második kör végén.

500 méterhez érve begyújtottam a rakétákat és 1:47-ről 48 ra váltott az óra a harmadik kör végén. A túlsó egyenesben (érzésre) ritmust váltottam, elkezdtem nyomni. Világbajnoki döntős hangulatban, hatalmas hajrával futottam meg az utolsó száz métert és kis híján összeesve értem célba.

Nem láttam az órán az időmet, az eredménylistát csak kb. 20 perccel később tették ki a faliújságra. (addig sikerült levezetnem) 2:24 körül vártam a hivatalos időt, ami 2:24,07 lett, ami pontosan 9 századdal jobb, mint a januári versenyen elért eredményem.

Úgy alakult, hogy a március végi fedett lengyelországi VB-re nem neveztem. Most a cél a március 9-i hazai OB lesz és úgy tűnik, hogy rajthoz állok a szlovén OB-n is 800 méteren Novo Mesto-ban jövő szombaton.

Fotók: Zsoldos Imre

Pörgős évkezdet és az első verseny


2018 utolsó két hete bűnözéssel telt. Már a Budai Trailen is 3 kiló felesleget cipeltem magammal, de a Karácsonyi nagy zabálásokat – számolva a kockázatokkal – sem hagyhattam ki. Ennek köszönhetően – a január 1-i mérlegelés szerint – összesen 5 kiló túlsúllyal zártam 2018-at.

Fantasztikus volt újra ropogósra sült csülökcombot ropogtatni, a piacon lángost és sült kolbászt enni, zserbót és bejglit reggelizni, vacsorára pedig felvágottakat, töpörtyűt  friss fehér foszlós kenyeret kajálni. (semmi salátát, gyümölcsöt!) 🙂 Persze ettől hatványozottabban szarabb volt a teljesítményem és a közérzetem is.

A túlsúly kizárólag a futás miatt zavart, de tudtam, hogy ha visszaállok január elsején a sportkajálásra, a kilók  pár hét alatt lemennek és vélhetően februárban már ismét az ideális testsúlyommal fogok tudni edzeni. Ebből is látszik, hogy hiába futunk akár heti 70-80 km-t, ha rosszul kajálunk bizony jönnek fel a kilók.

2019-re középtávokra, 800/1500 méteres versenyekre terveztünk. 2018 utolsó 4 hónapja kiváló alapot adott ehhez és január első napjaiban el is kezdtem a fedett pályán a „pörgős” edzéseket. Óvatosan, szinte csak lendületesen kezdtünk és 3 edzés után szólt Anikó, hogy 19-én a Budapest Bajnokságon a SYMA-ban lesz senior 800 méteres futam, jó lenne ha elindulnék.

Először egyáltalán nem tetszett az ötlet. Akkor érdekelt volna ha már van valami sebességem, de akkor úgy éreztem, hogy 2:40 ért nem szeretnék odaállni. 10 nappal a verseny előtt a 400 métert 72,2-re futottam – aminek nagyon örültem – , de ez még kevés volt nekem a versenyzéshez.

Amúgy a futás csak kb. 50%-a az edzéseimnek. Nagyon sokat erősítek, nyújtok, heti kétszer másfél órát jógázom, esténként hengerezek és heti háromszor a gerincemet is erősítem.

Január 12-ére Anikó 600 métert írt versenytempóban, ami szinte egyenletesen (3 db 36-os 200 méter), 1:48-ra sikerült. Itt adtam meg magam és beneveztem a szombati versenyre. A kihívás számomra az volt, hogy ezt a 3 perces iramot végig tudom-e vinni 800 méteren is. Persze már önmagában az is remek dolog, hogy egyáltalán kaptunk versenyzési lehetőséget a fedetten az OB előtt.

Nagyon vártam a verseny napját, napról-napra erősebbnek éreztem magam és sikerült két kilótól megszabadulni, így már csak 3 kiló volt rajtam a szombati verseny napján. A SYMA csarnok megtelt és én bent találtam magam a fiatal atléták között.

Jól sikerült a bemelegítés, nagyon laza voltam. Egy egészséges feszültség volt bennem és a senior futam volt az első a 800-as futamok között. Négyen voltunk, mindenkinek jutott egy pálya.

Komoly versenyzésre nem számítottam, mert Zeller Zsolt – az egykori 800 méteres országos felnőtt bajnok – a senior VB-re készülve remek formában volt, így azt már tudtam, hogy vele nem fogok tudni elfutni, a másik két kolléga – akik szintén kiváló atléták: Zsoldos Imre és Tóth Zoltán – pedig lassabb tempót terveztek, mint amit én.

A hármas pályát kaptam, és a rajt után a feszültség elszállt, én pedig hosszú elnyújtott léptekkel nekivágtam az első kanyarnak. Zsolt a négyesen, a vártnak megfelelően gyorsabban kezdett és 50 méter után ő vághatott be elsőnek a belső pályára. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

2019-es tervek és az év utolsó versenye

A Budai Trail után leálltam a sportkajálásról és belevetettem magam az év végi bűnözésbe. Reggelire péksütemény hegyek, ebédre minimum mekis kaja, a többit meg hagyjuk, talán annyi legyen elég, hogy nem szénhidrátmentes volt a vacsorám sem.

22-én adta magát a szomszéd faluban, Dunavarsányban a 2. Adventi Futás. 3,5 km-es körön lehetett, 1-2-3 kört teljesíteni, én a 3 körös távra neveztem. A Budai Trail-t még péntekre sem hevertem ki, a résztávon – amit szerdáról folyamatosan toltam – egyre lassultam, így abba is hagytam. Izomfáradtság. Kicsit reménykedtem, hogy szombatra rendbe jön.

Ott volt pár kedves barát és ismerős: Madaras Pista bácsi, Szekeres Feri bácsi, Kedves Roland, és Holba Zoli is. Egy kattintás ide a folytatáshoz….