Szegedi 800 méteres senior pályaverseny

Már két éve is foglakoztatott a gondolat, hogy 800 méteren is versenyezzek, de sajnos akkor nem volt alkalom rá. Most szombaton Szegeden rendeztek pályaversenyt és jeleztem is előre Anikónak, hogy ide mennék. Még csak két hete készülünk a középtávokra, de nagyon szerettem volna indulni. Anikó áldását adta rá.

A verseny előtt két nappal felhívtam a rendezőket, hogy milyen mezőny lesz, de nagyon kiábrándítottak. Azt mondták öten vagyunk, én vagyok a legfiatalabb és a következő sporttárs 62 éves. De azt mondták, hogy pénteken estére összesítik a nevezéseket, és akkor pontosabb infót tudnak adni. Rövid taktikai megbeszélés után le is mondtam a versenyt, ebben a formában nem lenne sok értelme leutazni, inkább itthon futok egy felmérőt.

De péntek este hívtak, hogy hárman vagyunk a korosztályban. Anikóval újabb konzultációt tartottunk és végül úgy döntöttem lemegyek, mégis versenykörülmények vannak, van korosztályos ellenfél, így biztosan gyorsabban tudok menni majd, mintha otthon, egyedül felmérőt futnék.

11-re le is értem. Ha Szeged, akkor a szél alap, így mindig fúj. A pálya egy pillanatra megijesztett, régi, hagyományos salakos, a sávok krétaporral voltak felszórva.

Folytatás

A visszatérés gyötrelmei

Elérkezett a nagy nap, az első futás napja,  2,4 km volt a Csepel pályán. A térdemben volt némi feszítő, húzódó érzés, de az egykori sérülésnek nyoma sem volt. Eléggé kíméltem a lábam, eléggé bicegősre sikerült. Viszont olyan izomlázam lett a hat húszas iramtól, amit már nagyon régen nem éreztem. Mintha vascsővel verték volna el a lábam, fájt. Mégis annyira örültem, hogy futhatok végre, hogy megleptem magam egy új futógatyával.

A második futás (3,2 km) már jobb volt, a harmadikat (4,4km) már élvezni is tudtam egy kicsit, de a lábaim oszlopszerűen merevek voltak és sajogtak az izomláztól, a fájdalomtól. A lépcsőzés is nehezen ment, de a WC-re ráülni maga volt a pokol. Ezután csak minden másnap futottam, hogy pihenjenek az izmok, a köztes napokon meg úsztam.

Három hét után eljutottam a 8 km-hez, az izomláz is megszűnt és elérkezett az idő, hogy pályán megnézzük, hogy reagál a térdem a gyorsabb, száz méteres futásokra. 10 db ot futottam, szépen óvatosan fokózó jelleggel. Az első 30 mp lett, nem fájt mégis bicegtem, de szépen, nagyon lassan kezdtem lazulni. Az utolsó is csak 22 lett. Gyötrelmes volt, mégis azt éreztem, hogy szépen haladok előre.

Folytatás

Futóedzés büntetővel

A kezdetek óta csinálom futás közben a váltogatásokat. Pl: 10 km futásban, 6 km bemelegítő után 10×200/200 (200 méter erős, majd 200 méter lassú futás váltogatva tízszer). Ez egy jó kis izmokat felrázó hétfői edzés a hétvégi hosszú futás után. Az utolsó 4 km miatt én ezt egy atlétika pályán szoktam csinálni. Azért hogy az egész ne csak unalmas körözgetés legyen, a futás első, bemelegítő részét Csepel utcáin csinálom és 6 km-re érek be a stadionba a rajtvonalhoz. És indulhat a játék.

A rajvonaltól indul az első gyors kétszáz, majd utána egy lassú. A lényeg, hogy a gyors kétszázak – még ha csak egy tizeddel is – de egyre gyorsabbak legyenek az előzőnél. Ha mondjuk a harmadikra lassabbat futok a másodiknál, akkor már csak egy utolsó lehetőségem van arra, hogy az aznapi legjobbnál (ebben a példában a másodiknál) jobb időt fussak, mert ha nem, akkor jön a büntetés: nem folytathatom az edzést! Le kell vonulnom azonnal a pályáról.

Egyszer fordult még csak elő, hogy a 6. után abbahagytam. Az elsőt persze még csak lendületesen szoktam kezdeni és minden következőre csak egy kis lapáttal teszek rá. Meg lehet futni már az elsőt is gyorsan, de úgy, a jó teljesítés persze sokkal nehezebb.

Egyszer sikerült 4,3 másodpercen belül futni a 10 db-ot, tehát 42 mp-cel kezdtem és 37:7 volt a tizedik. Vajon egy profi megcsinálja egy másodpercen belül? Szerintem nem, de 2 mp simán hozható ha sokat gyakorolja az ember.

Ha nincs a közelben pálya, tökéletes a 8 db 25 méterenként lerakott villanyoszlop is. A lényeg a játék 🙂