Várpalota 10 km

A reggeli mérlegelésnél 10 dekával voltam több az általam ideálisnak vélt versenysúlytól. A balesetem után szépen lassan ment lefelé a súlyom. Az utolsó két hétben a szokásos ebéd utáni kávé utáni sportszeletről is lemondtam, így hajszál híján elértem az áhított versenysúlyt.

Nagyon jó állapotban voltam, az időjárásra sem lehetett panasz, kellemes 13 fok körül volt a bemelegítésnél. Minden körülmény kedvezett, hogy két év után újra 40 percen belül fussam a 10.000 métert.

Madaras Pista bácsival elindultunk a pályán melegíteni. Az első kilométer végig lejtett. A Várpalotát elkerülő út feletti felüljárót oda és visszafelé is meg kell majd futni, ami kb. 2-3 emelet magasság. Persze a hideg zuhany, akkor ért amikor a felüljáró tetején voltunk (kb. 1 km nél) és lenéztem a pályára. Kb. 12-13 emeletnyi lejtő tárult elém, ami majd visszafelé lesz nagyon durva.

Osztottam, szoroztam. Arra jutottam, hogy ha itt megfutom a 40 percet, akkor pályán 38:30 ra is képes leszek. Nem voltam csalódott, titkon reméltem, hogy sikerülni fog még így is. Nagyon jó erőben voltam. Folytatás

Spar 10 km – Az első próbatétel

A reggeli mérlegelés 80 dekával mutatott már csak többet az ideális versenysúlyomnál. A súlyomnak szombatra már rendben kellett volna lennie, de sajnos elrontottam, mert a kelleténél több szénhidrátot vittem be egész héten. De ez azért nem akkora dráma.

A verseny hetét kissé fáradtan kezdtem, eléggé merev is voltam. A keddi résztávot nem is tudtam a terveknek megfelelően megcsinálni, egyszerűen nem ment. Fene tudja, hogy a keményre sikerült előző hét miatt vagy valami vírus volt-e bennem.

A verseny napján pihentnek éreztem magam, jól sikerült a bemelegítés is, baromi laza voltam. Úgy éreztem, és úgy is álltam neki, hogy meglesz a 40 perc. Nyugodt voltam, semmi feszültség nem volt bennem. Picit szokatlan volt a 15:45 ös rajt, és a 23-24 fokos meleg, hiszen egész héten a reggeli 6-8 fokhoz szoktam.

Anikóval azt beszéltük meg, hogy az eleje ne legyen 4 perces iramon belül, inkább majd a táv második felét nyomjam. Az első 2-300 méteren vitt a tömeg, aztán a mezőny szélére mentem és felvettem érzésre a 4-4:02 közötti tempót. 3:58 lett az első ezer és a 2 km 8:01.

Folytatás

NATO FUTÁS 2018

A reggeli mérlegeléskor már csak 1,1 kilogrammal voltam nehezebb az optimális versenysúlyomnál. A hőmérséklet 14 fok körül volt, így minden ideális volt, hogy ismét fussak egy jót. A tervem 10 km-en 41 perc volt. Anikó azt mondta, ne számolgassak menet közben ahogy szoktam, csak fussak. Teljesen nyugodt voltam.

A rajt és a cél a Vérmezőn volt, így a pálya első kb.1,3 km-e lejtősebb, a vége pedig kissé emelkedősebb volt. A rajt utáni kis emelkedőt nem is lehetett érezni, de 6-700 méter után jött a lejtő, majd az alagút lejtőjén futottunk az azután végig sík rakpartra.

Picit takarékosan mentem a lejtőn, nem akartam nagyon elfutni emiatt az elejét, így a 2 km 7:53 volt. Ezután a síkon egy kényelmesebbnek vélt 4:02-4:04 közötti iramra álltam rá és az 5 km részideje kerek 20 perc volt. Folytatás

IV. Haraszti Futóparty – 7 km

Másodszor versenyeztem a Dunaharasztiban rendezett futónapon. Az elsőre is szívesen emlékszem vissza. Két évvel ezelőtt volt, akkor jól ment a futás, pálya is izgalmas volt, kétszer, két helyen futottunk át a kis Duna felett és még második is lettem a korosztályban. A pályán kicsit módosítottak, mert a nullás felújítása miatt a gyalogos átkelőt lezárták, így a pálya maradt Dunaharaszti lankás, kertes házas utcáin.

Elindultam melegíteni és egyszer csak mellém futott Kedves Roli és együtt folytattuk. Így ez jó pörgősre sikerült, de legalább dumáltunk egy jót, aztán felsorakoztunk a rajtvonalnál. Sok ismerős, és jó hangulat volt, kb. 24 fok.

4:10-es átlagiramot terveztem, úgy gondoltam a dombok ellenére is sikerül majd ezt teljesíteni. Meglepetésemre az első ezer méter 3:50 lett az órám szerint. Néhány futótárssal felváltva vezetve klasszul húztuk egymást. Vissza kellett venni a tempóból, bár arra is gondoltam, hogy most nem baj ha 4 után fejre állok, lehet nyomni.

A 3 km részideje 12:10 volt, itt a 3. km 4:15 lett a dobok miatt. Az 5. km 4:17-es lett két újabb domb után, de még így is örültem, hogy az 5 km részideje 20:27 volt. Folytatás

Wizz Air Budapest Félmaraton 2018

Reggel 5:45-kor a mérleg már csak 1,7 kg többlet súlyt mutatott a versenysúlyomhoz képest. Bevertem a reggeli banános fehérjeturmixot és menetrend szerint 7 órakor leparkoltam a rajttól 1,3 km-re. Teljesen nyugodt voltam, csak egy erős edzést terveztünk. 8 órakor a kellemes 17 fokban az új helyszínről elrajtoltunk.

Az első kilométeren szívott magával a tömeg, és a tervezett 4:30-as kezdésből 4:13 lett, így picit visszavettem és a 3 km részideje 13:03 lett. Jól éreztem magam, de tudtam, hogy ez az iram nem fog végig menni. A pályatérkép:

Folytatás

Passau-Bécs bringatúra a Duna mentén – harmadik rész

(A poszt első része itt olvasható, a második része pedig itt nézhető meg.)

Reggel hétkor kászálódtam ki a sátorból. Beáztattam az otthon öt napra porciózott zabpelyhet és a fehérjét és egy banán kíséretében befaltam. Ez volt minden nap a reggelim. (kivéve érkezéskor) Két banánt vittem otthonról, a többit útközben vettem.

Láttam, hogy Grúberék (az ismerős párocska) már erősen készülődnek. 8 után nem sokkal indultak, nekem 9 re sikerült elkészülni és az első utam a hídon át a kb. négy kilométerre lévő Melkbe vezetett.

Kb. egy km hosszú kis macskaköves meredek utcákon feltekertem az apátsághoz. Nem terveztem, nagyon részletes látogatást, csak látni akartam közelről milyen az a messziről is óriásinak tűnő építmény. Egészen elképesztő volt látvány, egyszerűen meseszép. Folytatás

Passau-Bécs bringatúra a Duna mentén- második rész

(A poszt első része itt olvasható.)

Reggel hatkor arra ébredtem, hogy a szemerkélő eső halkan kopog a sátor oldalán. Meg is néztem az esőtérképet a telefonon, ami azt mutatta, hogy 9-10-ig nem is nagyon fog elállni, így vissza feküdtem megírni az első nap összefoglalóját.

9 óra körül elállt az eső, elkezdődött a mozgolódás, elkezdtek összerámolni a bringatúrások. Én is kimentem és egy ronggyal letöröltem körben a sátorról az ott maradt vízcseppeket, ezután a kissé megélénkülő szélre bíztam a végső szárítást. Mire rendbe tettem magam a mosdóban, meg is száradt a sátor.

Elkezdtem én is összepakolni, amikor láttam, hogy az első kerekem leeresztett. Fasza. Természetesen erre is fel voltam készülve, volt a szereléshez szükséges minden cuccom. Találtam is a lyuknál a külsőben egy tüskét, a belsőt megragasztottam és visszaraktam a kereket. A hétfő esti érkezéskor egy száz méteres szakaszon a kemping felé átvágtam egy kaszált mezőn… – talán nem kellett volna.

Egy magyar házaspár, akik a két kis gyerekükkel túráztak, felajánlották a segítségüket, a 4 év körüli kis srác végig ott sertepertélt és próbált segíteni. 10 perccel később, amikor indultam volna láttam, hogy a kerék megint leeresztett. Úgy látszik több tüske mehetett bele. 

Most alaposabban átnéztem a belsőt, de csak EGY újabb lyukat találtam. 10:45-re mire elkészültem, újra eleredt az eső, de ezúttal csak egy gyors zápor volt, így 11:15 körül végre el tudtam indulni Linzből(a bringatúrázók közül utolsónak).

Folytatás

A kerékpáros balesetemről

Ahogy arról már bővebben beszámoltam, a három fő verseny júniusban meglehetősen kalandosan indult, de végül mind a három versenyen sikerült faragni a legjobb időmön. (Szerdai 800 m, St Pölten szombaton 800 m és vasárnap 1500 m)

Fejben viszont annyira elfáradtam ettől a héttől, hogy nem tudtam még hogy hogy csinálom tovább. Volt egy “B” tervem, hogy sokat bringázok és megcsinálom a Passau-Bécs/Budapest bringatúrát a Duna mentén. Én erre is komolyan készülnék, de pályaversenyzés mellett nincs sok helye az erősebb kerékpáros edzéseknek. (hosszú futások mellett jobban belefér a több bringa) Ezen kívül szeretném végig csinálni a kék túrát is, de persze emellett is tudtam volna futni úgy, hogy felkészüljek az őszi hosszabb versenyekre.

Tehát St. Pölten után egy pár napos “szabadságot” terveztem, amibe főleg kerékpározást, úszást és hegyi futást terveztem be. De csütörtökön már írtam Anikónak, hogy az “A” terv lép életbe. Ez pedig a Szlovák OB lett volna most hétvégén 1500 méteren, majd július végén a hazai OB-n 800 méteren zártam volna a pályaversenyes szezont.

A baj csütörtökön történt. Reggel felmentem a Hármashatár-hegyre futni és amikor az aszfalton a fenyőgyöngye felé futottam lefelé, láttam egy kerékpárost feküdni az aszfalton oldalfekvő helyzetben komolyabb sebekkel. Egy autós állt mellette, megkérdeztem tudok-e segíteni, de mondta a férfi, hogy nem, mert már érkezik a mentő. Állítólag egy nyúl ugrott a bringás srác elé és hatalmasat esett. Folytatás

Osztrák master’s OB – 1500 méter

Este sátrat vertem egy tóparti kis kempingben, ami maga volt a végtelen nyugalom. Gyönyörű tiszta vízű volt a tó, a partján vadkacsák sétálgattak, kicsit arrébb fiatalok fürdőztek. Nem tudtam betelni vele. Fél tíz körül lefeküdtem, de olyan erős volt a madárcsicsergés, hogy alig tudtam elaludni. (durva nem?) 🙂

Reggel fél nyolc körül ébredtem fel, majd ismét lesétáltam a tó partjára egy 15 percet élvezni a nyugalmat. Leírhatatlan… fiatalodtam 3 hónapot.

Sátorbontás után indultam is a pályára, ahol éppen az 5000 méteres gyaloglók teljes mezőnye együtt rajtolt, itt is nagyon sokan voltak: Folytatás

Osztrák master’s OB – 800 méter

A szerdai egyéni csúcs után, két átmozgató edzést követően, ma reggel elindultam St. Pöltenbe az Osztrák nemzeti master’s bajnokságra. Az autó jobb lett, mint új korában, így gond nélkül, szerencsésen megérkeztem a festői szépségű kis városkába. Azonnal lejelentkeztem és mentem is nézni a férfiak 200 méteres futamait.

Nagyon profi a szervezés, a lejelentkezés és a rajtszámátvétel pillanatok alatt zajlott. Kicsit más a hangulata az itteni senior OB-nak, mint otthon. Az eredményhirdetés minden futam után 15 percen belül lezajlott. Sokkal nagyobb az érdeklődés is. Ezen a képen az M35-M40-M45 5000 méteres indulóit láthatjuk rögtön a rajt után. Érdekesség, hogy nyolcan futottak 17:30 on belül és tizenhárman 18 percen belül. A nőknél 16 induló volt ezen a távon és 19:25-tel nyertek.

A férfiak 800 méteres versenyén is összesen 43 induló volt. Én is örültem a nagy létszámú mezőnynek, végre lehet tapadni, versenyezni. A szokásos alapos bemelegítés után időben szólítottak mindenkit a rajtvonalhoz. Az órámat ezúttal levettem, nem éreztem, hogy kétszáz méterenként nézegetnem kéne, és 400 méternél jól látható a digitális órán a pillanatnyi idő. Folytatás