K&H Mozdulj! Félmaraton (maraton helyett)

Október végén a várpalotai 10 km-es verseny után már elengedtem ezt az évet. Gondoltam merüljünk csak bele jó mélyen az alapozó időszakba és tervezgessünk a következő évre. Szünet nem volt, a nyári balesetem miatti kihagyás elég pihenő volt egész évre.

Amikor Anikóval egyeztettük a novemberi edzéstervet, jeleztem neki, hogy elindulnék ezen a siófoki maratoni versenyen. (két napos maraton három részletben: szombat 14-7 km, vasárnap félmaraton). Alapozó edzésnek tökéletes, az eredmény pedig nem is foglalkoztatott.

Aztán kiderült, hogy a szombati napra nem fogok tudni lemenni, így maradt a vasárnapi félmaraton. (szombaton más futott a rajtszámommal) Elég kemény volt ez az öt hét, de volt két nagyon rossz hetem is, amikor kétszer is leálltam a résztávok közben, mert nem ment. Az utolsó három hét viszont már jól sikerült, így jó állapotban érkeztem Siófokra.

Tervem nem nagyon volt, csak arra gondoltam, hogy ha szeptemberben a Wizzair-en nagy meglepetésre már tudtam 1:33-at, akkor most már azért illene 1:30 körüli időt futnom, ami jelenthetne némi elégtételt az idén elmaradt 40 perces tízesért.

A reggeli mérlegelésnél – köszönhetően a születésnapi zabálásoknak és bulizásoknak – 1,5 kilóval voltam több az ideális versenysúlyomnál.

A verseny előtti este megnéztem az előző napi eredményeket. Láttam Szasza posztját is (többek között a Runnabe futóéletérzés alapítója, akit a futótársadalom minden tagja ismer), amelyben leírta Markocsán Sanyosszal való összecsapását és egy izgalmas versenyben 1:28 körül idővel értek célba. (Szasza posztja itt olvasható) Ettől kaptam némi plusz motivációt, bár elég távolinak éreztem ezt az időt, így nem pörögtem rá nagyon.

Az időjárással ismét szerencsém volt, erős Nicofelxes/Richtofitos kenéssel simán elég volt a rövid nadrág a 7-8 fokban. Az eső is elállt a versenyre, szél sem volt.

Csáki Enikővel (A runformers egyik alapító tagja, a fradi kiváló, örök ifjú atlétanője, aki idén éppen hogy csak lecsúszott a Maratoni OB-n a dobogóról) először Várpalotán “csaptam össze” 4 évvel ezelőtt, majd idén a Vivicittán, de mindkét alkalommal megsemmisítő vereséget szenvedtem. Most is beszéltünk előtte, hogy újabb összecsapás következik. Azt mondta, hogy 4:10-el fog kezdeni. Anikó szólt, hogy egy csapattársam Szirbek Zsolt is 4:10 -es ezreket szeretne menni, próbáljak meg elmenni vele.

A rajtnál láttam Enikőt kb. 5 méterrel előttem a tömegben és Zsolttal is megtaláltuk egymást és pacsiztunk is egyet. Jól sikerült a bemelegítés, nagyon laza voltam, nagyon rendben volt a pulzusom. Feldobott kicsit, hogy Szekeres Feri bácsival is üdvözöltük egymást, aki ezúttal a versenyt indította.

Folytatás

Vivicitta félmaraton 2018

A rajtszám átvételnél (csütörtökön) én álltam a legtöbbet sorban, mert nem találták a rajtszámomat. Kiderült, hogy tévedésből a Wizz air félmaraton (szeptemberi) nevezésemet nyomtattam ki. Eltelt 10 perc mire a BSi munkatársa rájött, hol rontottam el. 🙂

A verseny előtti este jeleztem Anikónak, hogy minden tökéletes, remek állapotban vagyok.

A fenekemben elmúlt az a reumaszerű izomgyulladás, amit két hete állapítottak meg. A doki mondta, hogy pihenjek, ne fussak most, de ezt elengedtem a fülem mellett. Egy Zadex nevű nem szteroid gyulladáscsökkentő tablettát szedtem tíz napig, az utolsót a verseny napján reggel vettem be.

A lábaim tökéletesen lazák voltak már a szombati átmozgatáson is, és még másfél óra jógával rányújtottam. Nagyon reméltem, hogy ha így gyógyultan fogok futni, nem fog megtörténni az, ami a korábbi versenyeken, hogy “leszabályoz” a lábam és lelassulok.

Amíg más a szombat délutánt a napsütésben a szabadban töltötte, addig én a szobában feküdtem, pihentem és megnéztem két filmet: a maraton 2 óra alatt című filmet és az ultrát. Kellően felspannoltam magam. Naplementekor kiültettem a paradicsompalántákat.

Az Árpád híd budai hídfőjének közelében parkoltam le, ahonnan a rajt kb. 3 km-re volt, ez így tökéletes volt a bemelegítéshez. Kellemes, felhős, hűvös idő volt 15 fok körüli
hőmérséklettel. 25 fokot jósoltak, szerencsére ez nem jött be, 18-20 fokig kúszhatott fel a hőmérséklet érzésre a verseny közben és nem okozott kellemetlenséget. Folytatás