Kalandom Jessicával

Imádok kibringázni a telekre és vissza, évente 15-20 alkalommal biztos megteszem ezt az utat, amelynek minden kilométere élvezetes. A Tököl-Százhalombatta közötti komp nagy kedvenc, aztán jönnek Batta kéményei, majd Sóskút, Biatorbágy, Zsámbék és Tök. 45 km oda, 45 km vissza.

Múlt vasárnap 5 óra körül a telekről éppen hazafelé indultam, amikor csúnya felhőket láttam észak-nyugat felől érkezni. Nagy baj nincs, meleg van, a telefonom vízálló, így nyomtam neki, de azért kicsit reménykedtem, hogy elkerülöm az esőt. Zsámbék és az M1 között félúton viszont elkezdett ömleni, mintha dézsából öntenék. Nem látszott nagy esőnek, csak egy erős nyári zápornak ezért beültem az út menti fák alá. Nem fáztam, nyári meleg eső volt, gondoltam kibekkelem azt a 10 percet amíg elvonul a vihar.

Folytatás

Bringával munkába

Kedden reggel hatkor indultam el bringával Szigethalomról a munkahelyemre. Sietnem kellett, mert még az 5 km futásnak is bele kellett férnie az időbe munkakezdés előtt. Áttekertem a nulláson és a budai oldalon mentem végig Óbudára. Jó meleg volt, viszont nem volt forgalom, így az utolsó szakasz, a budai rakpart sem volt még annyira büdös. 35 km bringa + 5 km futás, jól kezdődött a napom.

Képernyőfotó 2015-06-11 - 17.05.27

15 óra után viszont jött az a bizonyos nagy vihar. Először nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, mert nem mondott aznapra tartós esőt a meteorológia, csak némi záport. Este 6 órakor viszont már nem voltam túl vidám, mert sötétedésre haza kellett érnem, így fél hétkor gyenge esőben elindultam. Folytatás

Bringával munkából haza – gigaszopás volt

Mindig irigyeltem azokat, akik tekerve járnak munkába. Most a triatlon miatt én is rászántam magam, hogy párszor így megyek dolgozni. Be is vittem ma reggel kocsival a bringát, gondoltam munka után hazatekerek (kb. 35 km) és reggel pedig ugyanígy vissza.

Indulás előtt ránéztem a met.hu radartéképére és láttam, hogy kelet felől csúnya felhők közelednek, de a modellből az látszott, hogy a déli kerületek kimaradnak az esőből, ezért gyorsan elindultam, hogy kiérjek a felhők elől. Aztán menet közben borult az elméletem.

A budai oldalon tekertem déli irányba a kerékpárúton (III. kerület – Szigethalom útvonal). A Szabadság-hídnál már szemerkélt, aztán látszott, hogy nagyon gyorsan jönnek a felhők és a déli kerületek is benne lesznek. Kicsit meghúztam, hogy odaérjek a Rákóczi-hídhoz (12 km), ott a legnagyobb a hely ha sokan menekülünk. Így is lett, félig átázva, de odaértem.

Az eső esett, mintha dézsából öntenék. Villámlott, mennydörgött, sokan álltak meg. A számítógépem a sporttáskámban volt, ezért meg kellett várnom az eső végét. A villámok miatt amúgy is megálltam volna, az eső nem zavart, de a gépemet nem érheti víz, ezért meg kellett várnom az eső végét.

Amilyen gyorsan érkezett a vihar, olyan lassan akarta abbahagyni. Lelassult. Folyamatosan néztem a radarképet és kalkulálgattam, hogy mikor indulhatok el majd végre. Szart sem ért. Kerek két órát álltam a híd alatt, ekkorát még nem szoptam. Lassan csillapodott az eső, a villámok elmentek, szitáló esőben folytattam az utat. Mire a nulláshoz értem már nem esett. Sötétedés előtt még azért hazaértem.

Alig várom a reggelt, hogy visszatekerjek. 😉

Függöny!