Budaörs Félmaraton

Az előrejelzések szerint 35 fok volt várható a múlt vasárnapi félmaratoni versenyre, ezért ide nem időtervvel, hanem túlélési tervvel érkeztem. Kihagytam a szokásos éves túlélőversenyt a Bakonysárkány-Súr-t, így most ez az esemény kárpótolta azt. 2 km melegítés után már úgy néztem ki, mint aki éppen célba ért, ömlött rólam a víz. Három kör (7 km) volt Budaörs utcáin, körönként kb. 45 méteres szintemelkedéssel, remek hangulattal, sok-sok önfeledten szurkoló pom-pom lánnyal.

fRMckoCy5WPIvySzJ5RvzWp78gZs4X8yKBemSwpXuPw

A feladatom annyi volt, hogy úgy fussak, hogy 165 fölé ne menjen a pulzusom. A rajt után néhány száz méterrel már 155 fölött volt. Életemben talán az első olyan versenyem volt, ahol a pulzuson kívül nem foglalkoztam semmivel. Nem néztem az órán sem az időt, sem a távot, hogy hol tartok, csak a pulzusértéket.

A második kör végére vártam, hogy pont lekőröz az élen futó srác, és gondoltam az utolsó százon futok vele magasba emelt kézzel, mintha együtt érnék be vele a célba. Ez ám a móka! 🙂 Végül 500 méterrel korábban érkezett és kb. 3 perces iramban úgy futott el mellettem, mintha ott se lettem volna. (1:05-tel nyert)

Körönként mindhárom frissítőponton bőségesen ittam. Nem élveztem egy cseppet sem ezt a versenyt, de ez most egy kötelező túlélő gyakorlat volt. Jó szervezés, jó hangulat, de részemről most csak ennyi. 1:44:14 lett a vége.

Az eredménylista itt található.

Várpalota Félmaraton

Ahogy már írtam, az elmúlt három évben itt mindig sikerült az előző évhez képest egy picit jobb időt futnom. Tavaly 1:31:02-t mentem, és – a rossz állapotom ellenére – idén is simán benne volt, hogy megdöntöm a tavalyi időmet. (A pálya 5-600 méterrel rövidebb) Ez a verseny eddig mindig jól ment, és én hittem abban, hogy hiába is vagyok mélyponton, ez lesz majd az a megmérettetés, amely majd segít kikecmeregni a gödörből. A pálya: Képernyőfotó 2014-11-02 - 17.39.35

Az előző években 10 fok volt a rajtnál, és 13 fokban értünk célba. Rövidgatyás verseny, kis Nikoflexet mindig használtam, de idén sajnos csak 7 fokban volt a rajt és 10 fokban volt a célbaérkezés.

Megkockáztattam azért most is a rövidgatyát, de a rajt előtt egy órával ezúttal vastagon ment fel Nicoflex. Ennek a segítő hatását a verseny közben egyáltalán nem éreztem. Sajnos nekem ez hideg volt kisgatyában.

A rajtot követően beálltam egy kb. 4:25-ös tempóra. A pálya oda-vissza megy, csak Ősit futjuk körbe, de aztán ugyanazon az úton is jövünk vissza. Ha menet közben szarul megy a futás, akkor egyszerűen nem lehet leállni. Kimelegedve 8-9 fokban, rövidujjúban?! Mese nincs, futni kell.

10628911_981279475251159_4761050007228980334_o Folytatás

Timi félmaratont fut! – Vége a nyulazásoknak?

A futóblogon írtam, hogy Timivel, a feleségemmel voltak nyulazásnak keresztelt futásaink. Egyszer túl is járt az eszemen. Az utóbbi időben sajnos ezek a futások rendre elmaradtak.

Ennek részben az volt az oka, hogy Timi elkezdett komolyabban, hosszabb távokat futni, és elhatározta, hogy lefut egy félmaratont. A most hétvégi Vivicittára esett a választása.

Elkísértem a hétvégén az utolsó hosszú edzésére, egy bő 17 km-es körre.

Képernyőfotó 2014-04-11 - 11.19.38

 

IMG_6861

Ezúttal bringával mentem és ettől nagyon boldog volt. Az ő fülében is, és az én fülemben is zene szólt. Így mentünk szépen, közel két órát. Lehet, hogy ez a hosszú házasság titka?

IMG_6870

Futtattam aszfalton, mezőn, töltésen.

IMG_6882

Jó erőben van. Azt hiszem tökéletesen felkészült, hogy teljesítse a félmaratont. Nyugodt szívvel engedem útjára. Csak arra kértem, hogy ne foglalkozzon az idővel csak jólesően fusson. Én ezúttal szurkoló leszek.

Még le sem futotta, de már egy őszi maratoni futáson töri a fejét. Azt hiszem el kell fenekelnem! Tuti nekem akar bizonyítani! 😉

Hajrá Timi!

Senior VB – A félmaraton

A mezei futás másnapján, szerdán pihentem. A csütörtöki átmozgatás után Feri bácsihoz mentem gyúratni. Mindig feltöltődöm nála, mesél, meghallgat, tanácsokat ad, komoly pszichoterápia is egyben. Azt jósolta, hogy 42 perces tizesre futok majd egy 43 percest, aztán 5 perc alatt simán lemegy az utolsó 1,1 km. A gyúrás után beugrottam a ráckevei gyógyvizes medencébe, illetve pénteki pihenésként pedig bementünk a SYMA-ba szurkolni a 800 méter döntőseinek. A szombati átmozgatás után aktív pihenéssel telt a délutánom, három filmet néztem meg az ágyban fekve.

Vasárnap 7:10-re értem ki a városligeti a rajthoz. (Reggeli mérlegelés: 70 kg.) Felvettem a rajtszámot, pacsiztunk és dumáltunk kicsit a magyar indulókkal, majd elkezdtem a szokásos bemelegítésemet. Nagyon kellemes tavaszias idő volt, 12-13 fok körüli, teljesen ideális, szélcsendes idő, tökéletes a jó eredményhez.

Minden veterán korosztálynak egyszerre volt a rajtja. A rajthelynél a korosztályokat szalaggal választották el. Kellemes, de feszült hangulat volt a rajt előtti percekben. Én jól éreztem magam és fejben felkészültem arra is, hogy ha ez a verseny sem sikerül, akkor sincs dráma, majd valamelyik másik versenyen megfutom a tervezett 1:30-as időmet. 2005-ben futottam utoljára 1:30 közeli időt, a Nike Budapest félmaratonon 1:30:01-et mentem. Azóta nem, de nem is volt ilyen tudatos felkészülésem.

A terv: egyenletes 4:15-ös iram 15 km-ig, aztán ha még marad az erőből mehet, ami a csövön kifér. Titkon vágytam egy olyan igazi véres, verejtékes félmaratonra, ahol totálisan kihajtom magam, és hatalmas hajrával egy másodperccel férek csak be az 1:30 alá!

Öt kör (kb. 3750 méter egy kör) és még egy szűk háromnegyed várt ránk a Városligetben. Szuper volt, hogy a körönkénti részidőket is tudtam figyelni.

IMG_6800.jpg

Fültanúja voltam egy beszélgetésnek, miszerint minden körben van egy-két hullám a pályában, amit az utolsó körben hegyként élhetünk majd meg. Na, fasza! Ez még úgy kellett nekem a rajt előtt! Nincs szint a Városligetben és kész! Pontban 9 órakor rajtoltunk el, nekem kb. 6 mp kellett, hogy a rajtvonalhoz érjek, óra indít.

Kicsit torlódtunk, de nem baj, legalább nem futjuk el az elejét. Kb. 200 méter után felvettem az utazósebességet. A körülmények ideálisak voltak, a lábaim tökéletesen be voltak melegedve. Az első km 4:05, de érzésre, mintha nem csináltam volna semmit. Vissza kell venni a tempót! Az első kör 15:24, az 5 km pedig 20:50. Kicsit gyorsabb volt, mint a terv, de úgy éreztem, hogy ennél jobban nem kell visszavennem. A második kör 15:41 lett. 7-8 km körül szokott lenni az a pont, amikor megérzem, hogy jó lesz-e a verseny vagy sem. Nem volt problémám, nagyon rendben voltam, és csendben tettem is a dolgom.

DSC_8468.jpg

Jöttek-mentek a futók körülöttem, egy darabig két spanyollal futottam és ott volt ismét a brit bajszos srác, akitől a mezein kikaptam.

DSC_2902.JPG

10 km-hez érve már kezdtem előzgetni a fejreállókat. A részidőm 41:52 lett. Feri bácsi, bárcsak bejönne a jóslatod!! Továbbra sem éreztem, hogy gyors lenne a tempó, simán benne volt, hogy még gyorsítok is a végére.

12 km-nél a frissítőponton elvettem egy pohár izót, de nem álltam meg, menet közben próbáltam meginni azt a 3-4 kortyot, ami a pohárban volt. Az első kortyot ügyesen a jobb szememre öntöttem, el is mozdult a kontaktlencsém, de szerencsére nem esett ki. A második kortynál már ügyesebb voltam, az az orromba ment, de végül a harmadikra sikerült végre egy kortyot lenyelnem. Lehet, hogy ezt is gyakorolni kéne edzésen?

A 3. köröm 15:35, a 4. 15:36, a 15 km pedig 1:02:55! Nagyon boldog voltam. Itt már majdnem biztos voltam benne, hogy sikerülni fog, de még bő hat kili volt hátra.

A britem leszakadni látszott, én pedig bírtam erővel. Az ötödik körben elkezdtem lökni, úgy éreztem, most végre már úgy futok, ahogy bírok. Tekerek, mint a meszes, de a lábaimban már éreztem azokat a bizonyos kis emelkedőket, kezdtem fáradni. Éreztem, hogy meglesz, de tudtam, hogy lassulok. Ott volt a fejemben, hogy 1:29-cel kezdődő időt kell mutatnia az órámnak a végén.

Hajrááá!

Az 5. körben sem sikerült a frissítés, rögtön félrenyeltem, köhögni kezdtem és a mellemre öntöttem a fele izót. Persze most sem álltam meg, ahogy azt általában szoktam. Az 5. kör: 15:41, pont, amennyi a második volt és már csak bő két km volt hátra. Nem baj, hogy fáradok, itt már lehet fáradni, fáradni is kell, és most kell tudni nagyon szenvedni!

19 km-nél az órámra néztem 1:20 valamennyi. A 20 km-es időm 1:24:31. 5 perc 29 másodperc kell az 1:30-hoz és 1,1 km van hátra. Van erőm, de kicsit elhagytam magam. Fáradt vagyok, és már elég lenne csak bekocogni. De nem úgy van az! Az év fő versenyén nincs lazsálás!

Ritmust váltottam és kiszakadtam az előző 4:25-ön kívüli ezerből és 4:10 körüli tempóban folytattam, és meg is csináltam, 4:12-es lett az utolsó ezer. Ráfordultam a célegyenesre és egy óriási hajrát nyitottam, bár nem volt körülöttem senki. Vagy mégis!? Ketten lihegtek a nyakamon. A szemem sarkából láttam egy szakállas fickót, aki hirtelen mellbedobással elém került és már 20 méter sem volt hátra. Na, neeee! Még egy ritmusváltás és megelőztem, bent vagyok! Megvaaaaaan!

DSC_3414.JPG

DSC_3411.jpg
(A szakállas portugál srác egyébként 14. lett a korosztályában a 60-64 évesek között.)

Így történt a befutó végül:

Az órámat a célbaérkezéskor leállítottam: 1:29:14-et mutatott. Jöttek néhányan kérdeztek valamit, de én csak lerogytam az aszfalra és és próbáltam kifújni magam és Kremmer Zoli (ő már bő 8 perce bent volt) jött gratulálni:

5 perccel később már a többi magyar résztvevővel beszélgettem. Teljes örömmámorban úsztam, nagyon boldog voltam, hogy sikerült a 21. században először 1:30-on belülre vinni a félmaratont és mindezt a VB-n. Elindultam levezetni, de 700 méter után leálltam a bohóckodással, ugyanis a lábaim oszlopszerűen merevedtek le.

A hivatalos időm az általam mértnél 6 mp-cel rosszabb volt, biztos az elején a pisztolylövésnél indult az óra. Viszont a Nike+ alkalmazás sokkal nagyobb egyéni csúcsra (21. századi) hívta fel a figyelmem:

IMG_6795.jpg

A többiek órája szerint is 200-250 méterrel hosszabb volt a táv, de engem viszont csak a hivatalos idő érdekel, amely tehát 1:29:20 lett! A teljes eredménylista itt található.

Hazaérve nagyon vártak már rám a hűtőben a finom sörök. Három hónap kihagyás után jól fejbe is kólintott az első. (A lejártat is megittam, habja ugyan nem volt, de fogyasztható volt) Ezután a heck-ebédhez fehér foszlóskenyeret is ettem és persze kovászos uborkát. A délutáni alvás után estére némi ürességet éreztem. Meg kellett fogalmaznom, hogy hogyan tovább, eddig ugyanis csak március 30-ig tudtam gondolkodni.

Arra jutottam, hogy nem hagyom abba az étrendet, de egy hétig biztos, hogy mindent fogok enni, amihez kedvem van. Két nap pihenőt adtam magamnak és tovább folytatom a szokásosnál komolyabb edzésmunkát is. A hétvégén rajthoz állok a Senior mezei OB-n, csak azért is!

A teljesség igénye nélkül gyorsan össze is írtam mit szeretnék még az idén:

  • Április – Senior mezei OB 6 km, Vivicitta 10 kmEtyeki vesszőfutás, 10 km országúti Senior OB 40 percen belül
  • Május – Komárom-Komárno 10 km, Tárnoki tófutásNégy évszak maraton 10 km, Ózdi terep félmaraton
  • Június – 3 napos bringatúra (Őriszentpéter-Balaton-Velencei tó-Szigethalom), illetve a 3 napos körtúra és futás teljes menetfelszereléssel (sátorral) a Csepel “szigeteken” (120 km)
  • Július – Senior 5000 méteres bajnokság 19 perc, 1500 méter 4:45. Velencei-tókör futás, 20 év után egy rövid távú triatlonverseny teljesítése (1,5-40-10)
  • Augusztus – Tatai minimaraton, Zsámbéki templomfutás, Sárkányőrület félmaraton, Négy évszak maraton (10 km)
  • Szeptember – Wizzair Budapest félmaraton 1:30 🙂 és Bonyhád-Bátaszék 24 km
  • Október – Várpalota félmaraton
  • November – Naszály trail és Budai trail

Ui: A britet 30 méterrel vertem csak meg, de megvertem, visszavágtam. Persze nem a korosztályom volt, hanem egyel idősebb: 45-49-es. 🙂

Életem legdrágább futóversenye

2013 nyarán a XXII. Bakonysárkányi őrület félmaratonon volt életem eddigi legdrágább futóversenye.

Ez a verseny nekem mindig egy túlélőgyakorlat. Az egyik évben Bakonysárkányból indul és Súrban van a befutás, a másik évben pedig fordítva. Tavaly ez utóbbi volt. A forgalmatlan országúton futunk végig, szinte árnyék nélkül, déli 12 órás indulással a nagy melegben. A nyári nyaralások után egy jó visszarázó dolog ez, remek alapot ad az őszi versenyekhez, a szintemelkedés kb. 300 méter. Ha baj van, a jól felszerelt frissítőpontok mellett ki lehet használni a természet adta lehetőségeket is.

Fél 11 felé érkeztünk meg Vas Gabival és Szekeres Feri bácsival. Ismerős arcok, pacsi és gyorsan benevezünk. Körbenéztünk kicsit, mert a falunapok is most voltak, bográcsokból már jó illatok szálltak. Az autóm hőmérőjén már 32 fok van. 11,15-kor elindult a busz, amely átvitt minket Súrra a rajthoz. Kb. 50-en lehettünk, sokaknak nem jutott hely, így állniuk kellett. Ha 30 km/h fölé ment a busz sebessége, akkor egész jól jött a levegő.

Figyeltem végig az út szélét, mivel ha a frissítések nem jönnek ki jól, akkor szükség lehet a szabadon termő gyümölcsökre is. Az út mentén szerencsére végig voltak gyümölcsfák: kék szilva, ringló, alma és kökény. És pont értek 🙂  … 11,45-re megérkeztünk a rajthoz.

Az idő rövidsége miatt a bemelegítésem nem sokat ért, és 12-kor elrajtoltunk.

1102413_601177669928010_235343207_o

Rögtön egy emelkedővel kezdtünk és a két évvel ezelőtt tapasztaltak alapján egy egy km-es kört teszünk itt meg, majd indulunk Ácsteszér felé. Most nem ez történt. A kört kibővítve lefutottunk a horgásztóhoz, ahol volt egy kis frissítőpont, ahol horgászok furán pásztáztak minket, majd visszaértünk a rajthoz, így a súri kör idén 3 km-esre duzzadt.

Folytatás

A 25 km mára kipipálva

Az elmúlt két hétvégén versenyeztem, de erre a hétvégére nem versenyt, hanem 25 km országúti futást terveztem. Az elmúlt időszakban annyira jól mentek a csepeli futások, hogy babonából ma is bementem a tizes körre edzeni. Ez a hét a tervek szerint szigorúan könnyű hét. Reggel erősnek is éreztem magam, de a mai napra is csak max. lendületes terhelés volt tervezve.

Ehhez a kb. 4:40-es iramhoz nekem kicsit be kell melegítenem, mert különben nem tudom elkezdeni öt percen belüli ezrekkel a futást. Egy 10 perces villám melegítéssel indítottam bent a pályán. 600 méter futás, 3-4 perc gimnasztika, majd 3 db fokozófutás (össz egy km) után egyből elindultam a két körre.

Nem sikerült teljesen bemelegedni. Az első ezer 5:02 volt, aztán szépen lassan beértem öt percen belülre. Csak 5 km-nél (23:52) éreztem végre, hogy teljesen kilazult a lábam. Jólesően futottam, és szépen elértem a tervezett 4:40-es iramot. Az első kör, a 10 km 46:52 volt, itt frissítettem 2 dl izóval.

A második kör is jólesően, bár kicsit gyorsabb iramban ment, de továbbra is vissza kellett fogni a lovakat. A 20 km 1:32:51 volt. Ezután az iramot tartva körbefutottam a Csepel SC létesítményét. Majd a pályán 3 km könnyű futással zártam a napot. Így összesen a 25 km-t futottam.

Azt hittem, hogy teljesen ki fogok merülni, és utána egész nap dögleni fogok, de nem így történt. A vésztartalék snickerst sem kellett megennem. Ez amúgy sincs az étrendemben.

Érdekes volt, hogy a félmaratonomra 1:37:16-ot dobott ki az órám. Egyébként idén még nem futottam félmaratont 1:40-en belül. Nagyon boldog vagyok, hogy 1:37 most egy jóleső iram volt. Nem tudom mennyi ment volna, ha ma ezt versenyen futom, de kell ez a kis titokzatosság. Derüljön ki a VB-n.

Az okos alkalmazástól kaptam is egy kedves gratulációt:

Képernyőfotó 2014-02-22 - 18.09.07

Ma délben járt nekem a tészta. Egy jó nagy tányérral megettem. A kaja után Ráckevén a egy félórát feküldtem a jó meleg gyógyvízben.

Vettem egy fotót magamról

A futofoto.hu vállalkozás fotósai kivonulnak a futóversenyekre és a pálya különböző helyszínein – több ezer fotót készítve – végigfotózzák a mezőnyt. A versenyt követően felteszik a képeket a honlapjukra és ezeket különböző verziókban, méretekben meg lehet vásárolni.  A kellemes kezelőfelületen rajtszám vagy név alapján is megtalálhatjuk a rólunk készült fotókat.

Hétvégén a Kaposvár Dombjai Félmaratoni versenyen rólam is készült huszonegynéhány kép:

Képernyőfotó 2014-02-14 - 10.53.01Elég sokba kerülne, ha mindet megvásárolnám, de mivel még soha sem vásároltam fényképet, egyet most kiválasztottam, megvettem. Íme:

2014_0003_01_1026_12

A fotó ára 715 Ft volt. A befutóérem mellett ez a fotó lesz a versenyről a másik kézzelfogható emlékem.

Nekem tetszik ez a vállalkozás, drukkolok a csapatnak, hogy sikeresek legyenek. Hajrá!