(Aki még nem olvasta volna: Szekeres Ferenc első rész kezdetektől az olimpiáig.)

1972 januárjától folytatódtak a 150-200 km közötti futott hetek. Májusban, Karl-Marx-Stadtban volt az első lehetősége, hogy megfussa a maratoni távon a 2:20-as olimpiai szintet. Részvételét egy 2:18:04-es idővel biztosította be. Június 4-én Ózdon második lett a Magyar bajnokságon (középen), Tóth Gyula mögött (tőle balra) 2:21:56-tal.

A müncheni olimpiáról hosszan mesélt:

“Az 1972-es olimpiai felkészülés során a központi irányítás miatt a szövetség részére külön edzésnaplót kellett vezetnünk. Az akkori szövetségnek az volt az elmélete, hogy egy maratonfutónak nagyon sokat kell futnia és pont. Ennek az lett a vége, hogy egyszerűen túl lettem hajtva. Egész évben úgy éreztem, hogy nem mentek a lábaim. Erőltették a sok rendkívül hosszú futást. Volt olyan időszak, hogy 15 km-t futottunk reggel, délután meg 25-30 km-t. Csak nyomatni, nyomatni… Sosem tudtam kipihenni magam, mindig fáradt voltam, és úgy érzem, ez az Olimpia végül erre ment rá. Persze voltak más gondok is.

Szeptember 5-én hajnalban palesztin terroristák bejutottak az olimpia faluba és túszul ejtettek izraeli birkózókat. A túszdráma miatt – többek közt – a maraton rajtját is egy nappal eltolták. Ez egy kicsit megzavart. Nem mertem pihenni. Két nappal a futam előtt még kimentem edzeni a pályára 20×300-at. Csak úgy lendületesen 47-esekre csináltam, de nem esett igazán jól.

Szeptember 10-én 15 órakor 76-an rajtoltunk el a stadionban. Közvetlen a rajt után a 3. helyen futottam, majd kb. a 15. helyre álltam be, de szinte együtt volt a mezőny.”

Jobbról a negyedik 465-ös rajtszámmal, nem sokkal a rajt után:

„8 km után erős hascsikarás jött rám. Mások simán leguggoltak a pálya szélén, és néhány másodperc alatt elvégezték a dolgukat, de én szégyenlős voltam, és kerestem a megfelelő helyet, ahol elbújhatok. 10 km körül egy parkon futottunk át. Kb. 40 méterre a pályától találtam egy elhagyatott bokrot. Olyan szűk, vacak nadrágot adtak, hogy alig tudtam lehúzni.

Végül mire visszaértem a pályára, már a teljes mezőny elment mellettem. 50 méterre futott előttem az utolsó srác, illetve az utolsó előtti. Elkezdtem pánikolni, hogy vége mindennek, és elkezdtem rohanni. A végére fel tudtam futni a középmezőnybe. Persze sok leszakadó és fejreálló is volt. Végül 33. lettem (2:25:17). Az eddigi legjobb időmmel az első 10-ben lehettem volna, de ez már csak elmélet.

A frissítéssel is probléma volt. Nem mertem frissíteni, sajnos ennek fontosságáról akkor még nem nagyon beszélt nekünk senki, pedig nagy szükség lett volna rá abban a hőségben. Mindegy, tapasztalatszerzésnek jó volt. Csalódottan jöttem haza.”

Ezen a rövid felvételen a rajt után fekete szemüvegben látható. A hosszabb összefoglalóban itt láthatjuk a rajtnál (a kettes pályán, fekete nadrágban, fehér trikóban. (2p.11-nél). Eredménylista itt.

Az olimpia után edzője elment a Csepelből, és Juhász Béla vette át a csoportot. A képen Béla bácsi a Csepel maraton (1973.10.28.) előtt éppen az utolsó taktikai utasításokat adja:

1973-ban egy alkalommal a nyári hőségben közepes iramban futott egy 50 km-t 3:15-re. Magának akart bizonyítani, hogy képes a maratoni távnál hosszabbat is futni. Ebben az évben Nyíregyházán szerezte meg az első maratoni országos bajnoki címét. (naplóbeszámolója itt). (1973-as kassai és csepeli maraton beszámolók itt) Ezekben az években – egészen 1975-ig – nem sikerültek az egyéni csúcsdöntések. Ha csak egy hajszállal is, de mindig elmaradt legjobb időitől.

A pár év stagnálás ellenére hatodik helyen végzett az 1974-es római EB-n (2:20:12) a 30 fok melegben, ahol ő lett a harmadik legjobb magyar pontszerző. Ezután nagyon sok meghívást kapott “nyugatról” is, de nem engedték csak néhány versenyre. Nagyon boldog volt, hogy 1974 Szilveszterén kiutazhatott a sao paulói szilveszteri futásra. (1974-es egyéb cikkek, beszámolók itt)

1975-ben Nyíregyházán újra országos bajnok lett. Ősszel már kemény alapozással készültek a montreáli olimpiára. Ki is kapott edzőjétől, hogy ellezserkedte a Karácsonyi időszakot, mivel azon a héten csak 150 km-t futott. Be is írt a naplójába.

“1976 tavaszán a mezei OB-n lesérültem. 600 méter után a vizesároknál a szegélyre akartam lépni, beugrottam Homoki Vince elé, aki a sarkamra lépett, és a cipőt is lerántotta a lábamról. Mire visszavettem a cipőt,  az élboly már 100 méterrel volt előttem. Összekaptam magam, és folyamatosan előzve a 7. helyen végeztem 39:15-tel (12 km). Utána a vérző lábamat a mentők látták el. Jó mélyre fúródott a szög a sarkamba. Mivel a csonthártya is sérült, másnap már ráállni sem tudtam, így végül a Sportkórházban kötöttem ki. (a teljes naplóbejegyzés itt)

 

3 teljes hetet kellett kihagynom, így nem sikerült felkészülnöm a májusi Karl-Marx-stadti kvalifikációs versenyre. Kaptam még egy lehetőséget, hogy júniusban Debnóban megfussam a 2:15-ös szintidőt, de dög meleg volt, és csak 2:21:11 lett belőle. (beszámoló itt) Így a montreáli olimpia számomra sajnos elment.”

Csalódottan, de újult erővel vágott neki az őszi idénynek. Szeptember 5-én a Népstadionban megfutotta élete legjobb 5000 méterét: 13:59′. A versenyen tizen futottak 14 percen belüli időt és ő lett a 10. Az október 3-i kassai maraton után (8. hely 2:22:02) október 31-én a csepeli maratoni (Bp. bajnokság) következett. (A kép egy másik csepeli maratonon készült a tököli forduló környékén):

Ebben az évben létszámrekord volt, 162-en neveztek. Feri minden idei bánatát maga mögött hagyva, teljesen felszabadultan futva óriási egyéni csúccsal 2:16:55-el harmadiknak ért célba. (Beszámoló itt) 1976-ban összesen 8000 km-t futott.

1978-ban a szeptemberben a prágai a EB-n újabb egyéni csúccsal 2:15:45-ös eredménnyel a 14. helyen futott be. Azután október 29-én megnyerte a Csepel maratont, megszerezve ezzel a negyedik maratoni országos bajnoki címét. Ideje: 2:16:38.

December 3-ra különös meghívást kapott Fukuokába, melyet akkor a maratonfutók Mekkájaként emlegettek. A világ legjobb maratonfutóit hívták meg egy hatalmas viadalra. 107-en indultak és a „legrosszabb” futónak is 2:26:53 volt az egyéni csúcsa. Az indulók közül 48-nak volt 2:20-on belüli eredménye. Ezt a versenyt tartja a mai napig élete legnagyobb szenvedésének, itt volt élete legnagyobb fejreállása. Ekkor az alapozása kezdetén volt, nem a legjobb formájában indult. Végül 2:25-ös idővel a 44. helyen végzett.

„30 km még elég jó volt (1:36 körül), de utána jött a rémálom. 38-nál már nem bírtam. Megálltam és sétáltam 150 métert. A végén a stadionban, az utolsó 550 méteren öten előztek meg. A célban elkaptak, lefektettek, betakartak, levették a cipőmet. Hoztak frissítőt. 10 percig feküdtem, míg végre összeszedtem magam és fel tudtam ülni. Rettenetes volt. Otthon várják a nagy eredmény hírét, én meg 2 óra 25 percért itt fekszem félholtan” Érdekes a teljes beszámoló is.

1979 januárjában az újabb edzőváltás következett. Babinyecz József vette át a felkészítését. A profi szakember ismerte Feri minden rezdülését,  – évek óta együtt edzettek, hatalmasakat meccseltek egymással – a gyenge pontjait, melyeken javítani lehetett. Pl. a hosszú résztávok gyakorlását.

1979-ben az amsterdami maratonon új országos csúccsal, 2:14:45-ös idővel győzött. Tóth Gyula 1968-as ,11 éves országos csúcsát javította meg. A verseny után egy amerikai srác nekiadta a használt Nike cipőjét, ez volt az első igazán márkás cipője.

Július 21-én a szegedi maratoni OB-n 2:20:24-el ismét ő lett a bajnok. Ezután augusztus végén a montreáli világkupán futott 2:15:13-at, amely az 5. helyre volt elég. A moszkvai olimpiára már elég korán, október 15-én a a Mátrában kezdték meg az alapozást. Év végén ősszegezte 13 éves futómúltját: addig összesen 80.000 km-t futott!

1980 január 5-én néhány kerettaggal – majdnem egy hónapra – a nyárba,  Új Zélandra utaztak, ahol 2 felkészítő versenyen vett részt, többek között az aucklandi maratonon, ahol most már saját rekordját megjavítva újabb országos csúcsot futott: 2:14:44. Egy fotó Aucklandből a másik, 10.000 méteres ottani versenyéről. (Csepeles, kötött trikóban):

A Budapest Mezei Bajnokság harmadik helyének megszerzése után (12 km-en 37:03), március elején Tatára mentek edzőtáborba.

Április 26-án Amsterdamban futotta Moszkva előtti utolsó maratonját. Ezen a versenyen elért idejével tíz éven át tartotta az országos maratoni csúcsot. 35 km-től szépen ment fel a vezető bolyra. Részlet a naplójából:

„A 35 km 1:49:50 volt. Közeledtem az élbolyhoz. 37-nél megfogtam először a leszakadt japánt, el is mentem tőle egyből. Nagyon gyorsan futottam. Ulotértem a belgát és a holland Vriendet is. Melletük is elfutottam lendületesen, de ők jöttek velem. Nyomtam! A holland leszakadt. Ketten maradtunk Reveynnel, aki a római EB-n 5 lett előttem. Revansra készültem. Jött velem. 40-nél (2:05:45) robbantottam. Iszonyúan futottam, de alig szakadt le, amikor meg kezdtem kiengedni, megint jött fel rám. Ismét hajrázni kezdtem, futottam az életemért. Teljesen kifutottam magam, de megérte, mert második lettem: 2:12:35!!!!! Új magyar csúcs!!!!” A teljes beszámolója itt.

Július 17-én két héttel az olimpiai rajt előtt a Budapest bajnokságon futotta élete leggyorsabb tizezres versenyét. 20 indulóból a 3. helyen végzett 28:59,2-es idővel.

A moszkvai olimpia – a 43. maraton

Négy nappal a rajt előtt megfájdult a torka, és másnap már beszélni is alig tudott. A verseny előtti napon szerencsére már enyhült a fájdalom, és a futás napján pedig már a kis köhögés sem volt zavaró. A melegítés közben készült fotó:

A játékosbejáró folyosón a nagy melegben kellett a rajt előtt várakozniuk. 17,15-kor, 26-28 fokban lötték el a futamot.

„A lendületes kezdést követően 2 km után lassult az iram. Együtt volt az egész mezőny. 5 km-nél indultunk el és a 10 km-es részidő 31:37 volt. Ezután megint lassultunk, de valaki – csak rövid időre is – mindig elkezdte lökni. 25 fős élboly alakult ki. Cierpinski a boly végén futott. A forduló után szokás szerint jött a robbantás. 23-ig bírtam, aztán leszakadtam. A 20. hely körül voltam. Egy ausztrál srác utol ért és fokozatosan mentünk fel az élbolyra.

 

30 km (1:34:10) után erős ellenszél volt. A lábaim kezdtek zsibbadni. Itt már tudtam, hogy fuccs a nagy reményeknek. 35 után egyre jobban zsibbadtam, a kézfejem is. Ez már a vég! Fukuokában is ilyet éreztem, amikor elfutottam magam. 40 km után próbáltam hajrázni. Tartottam a helyem, sok reményem nem volt a jobb helyezésre. 12. lettem 2:15:17-tel.”

A teljes beszámolója itt olvasható. Egy rövid összefoglaló video itt. (2:13-nál fut be). Erédménylista itt.

A márciusi tatai edzőtábortól a moszkvai olimpiai szereplés végéig a TELJES edzésnaplóját, versenyekkel, további külföldi edzőtáborokkal stb. itt nézhetitek meg. Van, aki idén ezt megpróbálja végigcsinálni? 😉

Folytatom.