Műtét – a 2011-es porcleválás

A futások helyett továbbra is heti háromszor úszom (3000m/alkalom), és szintén heti háromszor görgőzöm, vagy ha éppen jó az idő, akkor kint bringázom.

Szerdán úsztam is 2000m felmérőt, ami egy perccel jobb lett, mint három hete: 37:29. Alakul a forma, de inkább annak örülök, hogy az alapállóképességemet sikerül megtartnom. Nagy bánatom, hogy a saroksérülés miatt már három hónapja nem voltam jógázni.

Élvezem ezeket az úszóedéseket, de várom már nagyon, hogy újra futhassak.

2011-ben a jobb térdemben porcleválást diagnosztizáltak. Akkor azt mondták, hogy mivel az ízületi tok belső részén található a levált porcdarab, ha nem okoz kellemetlenséget, fájdalmat, akkor nem sürgős megműteni.

Tavaly novemberben megnézettem újra, mivel az utóbbi időben sok apró gondom volt vele. A dokim azt mondta, hogy ezt a térdet azért jó lenne mielőbb “kipucolni”. Abban maradtunk, hogy a fedett pályás és szabadtéri OB után júliusban megyek hozzá műtétre.

Mivel a bal sarkamban a csonthártyagyulladásos sérülés nem javult, és a szezon számomra gyakorlatilag el sem kezdődött, ezért előre hoztam a beavatkozást. Most pénteken meg is műtöttek és minden a legnagyobb rendben van. Még pár napig lábadozom, de pénteken már újra folytathatom az úszó és bringás edzéseket, tehát csak egy hét marad ki.

A bal sarkam sérülésével kapcsolatban folytatódnak a kezelések. Az eddigiek ugyan nem hoztak sikert (gyógyszeres és lökéshullám terápiás kezelés), de most a gócvizsgálat következik a szteroid injekció előtt. (Negatív vérvételi lelet, negatív fogászati panoráma röntgen, és egy negatív orr-fül gégészeti lelet eddig)

Titkon reménykedem, hogy ez a porcleválás tartotta meg a gyulladást a bal sarkamban és most majd egyszer csak elmúlik. Remélem három hét múlva végre folytathatom azt, amit a legjobban szeretek: a futást!

Műtétre hangolva

Miután az ultrahangon kimutatták, hogy sérvem van, keresnem kellett egy sebészt, aki mielőbb megoperál. Ajánlottak is egy dokit és már le is beszéltem vele mindent. Természetesen márciusban tudott volna műteni normál esetben, de találtunk megoldást arra, hogy a műtét még idén megtörténjen. Élhetnék ezzel a sérvvel akár életem végéig is, de én nem túlélni akarok, hanem meggyógyulni és újra rendesen sportolni. A műtét időpontja december 18.

A hasi fájdalmak miatt a doki még egy urológiai vizsgálatot is kért tőlem, hogy kizárjunk bizonyos dolgokat. Az urológus nagyon meglepett. Le kellett tolnom a gatyámat és megmogyorózott. Olyan átéléssel csinálta, hogy már megijedtem, alig vártam, hogy vége legyen. Egy héttel később vissza kellett mennem(most pénteken), és akkor jött a rémálom. Azt mondta, hogy könyököljek fel arra az izére, mert most megnézi a prosztatámat. 45 éves vagyok, életem első prosztata vizsgálata volt. Elvesztettem második szüzességemet. Csak arra lettem figyelmes, hogy az egyik ujjára felhúz valami gumi félét, aztán valami síkosítóval egyszer csak pifff…. asse tudtam hol vagyok. Azt mondta közben: “nagyon szép gesztenye méretű, hibátlan” Aztakurva… De legalább minden negatív…. Folytatás

Műtétre várva

Már az UH vizsgálat napján (október 26.) bejelentkeztem a Sportkórházba az orvoshoz és sajnos csak most péntekre, huszadikára kaptam időpontot. Nem volt túl megnyugtató a doki hangja a telefonban. Azt mondta, hogy ha pontos az UH diagnózis és ez sportsérv, akkor azt operálni kell, de természetesen a pénteki személyes vizsgálat után derül ki minden.

Könnyű 6-8 kilométereket futok, nem nézem már az iramot sem, csak kocogok és ez átmos, megnyugtat. Tompa, enyhe fájdalom van folyamatosan futás közben a jobb alhasi tájékon sajnos és már nem is tudok 8 km-nél többet futni. Úgy érzem, mintha nagyon lassan, de folyamatosan romlana a helyzet. 5-6 km után indul egy kisugárzás a jobb hajlatba. Amikor ezt érzem már le is állok. Remélem még idén megműtenek, hiszen jövőre már “csirkefogó” akarok lenni 😉