28. lettem a korosztályomban a félmaratonon a veterán világbajnokságon. Azt gondolom, ez így jól is hangzik. A VB 28. helyezettjének pedig jár egy fasza kis hátmosás. Eljátszottam otthon a sztárt! (úgy, mint Lali az Éjjel-nappal Budapestben) Timi és a gyerekek a felső szinten voltak, számítógépeztek, én pedig, éppen a jól megérdemelt forró kád vízemben ültem.

Nagy csend volt fent. Nagyképű stílusban szóltam fel: „Naaaa!? Kit érhet az a megtiszteltetés, hogy megmoshatja egy VB 28. helyezett hátát?”

Néma csend! 10 mp után Kata lányom felkuncogott, erre jött Kriszta is, aztán felváltva, majd egyszerre hahotáztak, ezután Timi is bekapcsolódott! Hangos röhögés fent!!! Aztán már én is röhögtem! Dráma 🙁

És az én hátammal mi lesz? Végül én mostam meg!

Függöny!