Sportorvosnál

A tavalyi év kimaradt, de természetesen idén is sportorvosi vizsgálattal indítottam az évet. Érdekes, hogy engem mindig megijesztenek a leletekkel, mert mindig találnak valamit, és ez idén sem volt másképp.

A vérvételi lelet szinte tökéletes volt, de a koleszterin és a triglicerid értékem szokás szerint az alsó határérték ALATT volt. (A HDL és az LDL koleszterin értéke a normál tartományban volt) Mivel ennek negatív hozadékáról nem cikkeznek, ezért ezt pozitív infóként tárolom.

A doktornő egyébként rá is kérdezett, hogy hogyan táplálkozom, mire válaszoltam, hogy többnyire egészségesen. Erre azt mondta, hogy otthon bátran nyissam fel a hűtőt és harapjak nagyokat a rúd kolbászból és nagykanállal egyem a sertészsírt. Normális? 🙂 (akkor is alacsony szokott lenni amúgy, amikor nem eszem egészségesen)

A vérben az oxigénszállításával kapcsolatos értékek úgy normálisak, hogy ezt a vasat iszom rendszeresen:

Folytatás

Orvosi kontrollon

3 hét után április 2-re kellett visszamennem kontrollra a derekammal. Már a bejelentkezésnél kezdődtek a problémák, ahol a hölgy közölte, hogy Kiss doktornő szabadságon van. Mondtam neki, hogy kizárt dolog, mert ma reggelre beszéltük meg a találkozót. Aztán szólt, hogy elnézést, elnézte. Felvett, berakott a rendszerbe, ami annyit jelent, hogy a doktornő látja a számítógépén, hogy megérkeztem.

Amikor odaértem az ajtajához hármat kopogtam (nincs kiírva az ajtóra a szokásos: “kopogással ne zavarjuk…” szöveg) Mivel nem jött válasz leültem a rendelő elé egy székre és vártam. Előzőleg szintén így volt, hogy kezelt egy beteget és csak amikor végzett akkor jött ki.

30 perc várakozás után kezdett gyanússá válni a dolog. Még egyszer kopogtam erőteljesebben és mivel nem jött válasz felmentem az osztályára, hátha ott megtalálom. A nővérszobában egyértelműen megerősítették, hogy a doktornő mától szabadságon van. Fasza.

Se doktornő, se igazán gyógyulás és már egy napja elmúlt április 1 is. Gondoltam bánatomban lefutom magam.

Gerincvizsgálaton

Ahogy megkaptam a körzeti orvostól a beutalót máris bejelentkeztem a sportkórházba a reumára, hogy utánajárjak a derékfájásomnak, zsibbadásomnak. Reggel a doktornő első betege voltam. A szokásos “vallatási” procedúra után végre levetkőztetett és jött a vizsgálat. Először állva nézegette végig csigolyánként a hátamat.

Dőlnöm kellett jobbra-balra, egyik láb, másik láb emel, aztán felfektetett az ágyra és megrángatott. A végén azt mondta, nincs komoly gerincsérvem ez egészen biztos, különben visítanom kellett volna a fájdalomtól attól, amit csinált velem. De azt mondta, hogy lehet olyan kitüremkedés (azt hiszem ezt a szót használta), amit megeröltetés idéz elő, és ami aztán idővel visszahúzódhat, de hogy van-e kitüremkedés, azt csak MR vizsgálattal lehet megállapítani. Ennek ellenére nem gondolta, hogy ennyire messzire kéne mennünk.

Első körben átküldött a röntgenre. Negatív a lelet. Legalábbis nincsenek összecsúszott csigolyáim. Három hetes gyógytornát és fizikóterápiát és mágnesterápiát írt elő. (Így négy hónap után is azt mondom: jó dolog ez az “ultrafutás”:))

IMG_8709 Folytatás

Sportorvosi vizsgálaton

Január második felében felhívtam a sportkórházat és jeleztem, hogy szeretnék sportorvosit csináltatni. Megdöbbenésemre a mai napra kaptam egy időpontot (6 héttel későbbre) 12:30-ra. A kedves hölgy a telefonban jelezte, hogy ha egy hónapnál nem régebbi vér, vizelet és EKG leletekkel érkezem, és ha minden negatív, akkor azonnal le is pecsételik a kékkönyvemet és készen is vagyunk. És nem kell már visszajönnöm.

A körzeti orvoshoz készültem, de aztán elmaradt a dolog. Az időpontra beállított okostelefon tegnap jelezte nekem a mai időpontot. 12:25-kor érkeztem a kartonozóba. Vittem olvasnivalót magammal, a legrosszabbra számítottam.

A gyors TAJ kártyás bejelentkezés után 12:30-kor ott álltam a doki rendelője előtt. A folyosón rengetegen várakoztak, nem érdekelt, nekem időpontom van. 12:31-kor be is hívtak. A doki sehol. A nővér adott egy papírt, amivel elküldött 3 ajtóval arrébb a vérvételre. Be kellett dobnom a kis papírt az ajtón található kis postaládába. Öt perc múlva be is hívtak. A vért hamar levették, és egy kis 1,5 decis műanyag poharat adtak a vizeletnek és útbaigazítottak a közeli WC-hez.

Már előre láttam, ahogy jövök ki a vécéből és mindenki engem néz, hogy a vizelettel a kezemben ott sétálgatok, de nem így történt. Állítólag régi dolog ez már. A vécében van egy polc, ahová le kell tenni a vizelettel megtöltött kis műanyag pohárkát, amelyre korábban már rányomtatták a nevünket.

Gyerekkoromban emlékszem a csepeli SZTK-ra. Ott  fél literes üvegpoharat adtak és a vécéből ki kellett menni a folyosóra és az egyik ablaknál pedig leadni az anyagot. Úgy kellett dugdosni a poharat a pásztázó tekintetektől. A hülyébbek teljesen telepisilték a fél literes üvegpoharat, azt hitték úgy a helyes. 🙂

Visszamentem az orvos szobája elé.  Szemben az EKG szobából behívtak és pár perc alatt kész volt az EKG is. Visszamentem a nővérkéhez, aki azt mondta, hogy péntekre készülnek el a leletek és akkor jöhetek a pecsétért. Kedvesen informált, hogy ha nem akarok pénteken sokat várni, akkor 8 és fél 9 között jöjjek.

12:58-kor már az autóm felé sétáltam. Ugyan sokan voltak a folyosón, de az egész nagyon kultúrált volt. Egy emeleten, szinte egymás mellett volt minden. Nem kellett más épületbe, emeletre átmenni. Minden egy helyen!

Teljesen elégedett vagyok az udvarias kiszolgálással. Tetszett, jövőre is idejövök. 😉

update:

Péntekre elkészültek a leletek. Minden rendben. A koleszterinem szokás szerint alacsonyabb az alsó határértéknél. Rövid, ingyenes vizsgálat után megkaptam a pecsétet:

orv